Alig vártam, hogy menjek. Ösztöndíjasként egy Tokiótól másfél órányira lévő városban laktam, Chiba megyében. Ezen a területen alig megy 0°C alá a hőmérséklet, szél és eső van, hó nincs. Hiányzott, és Hokkaidó amúgy is az elsők között volt álom úti céljaim listáján. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy láthatom a hófesztivált, amivel tele volt minden japán kultúráról szóló tankönyvünk az egyetemen. A hokkaidói barátom szerint nem ilyenkor kell menni, mert nagyon hideg van, Sapporo ilyenkor a legzsúfoltabb, és Hokkaidó nyáron a legszebb, amikor virágoznak a levendulamezők. Szerintem meg jól fel kell öltözni, a zsúfoltság és a tömeg fűt, aztán el lehet utazni még nyáron is, hogy legyen összehasonlítási alapunk. A lényeg, hogy ha mehetünk, menjünk! A Japánban töltött 1 év egyik legszebb emléke és legkülönlegesebb élménye a Sapporo Hófesztviál volt.
Négyen mentünk magyarok, és amint leszálltunk a reptéren, éreztük a semmivel össze nem téveszthető hóillatot. Fehér volt az egész város, az út mellett méteres magas tornyokban felhalmozva a hó. Hó, hó, hó, végre! Hideg is volt persze, ez a feltétele, hogy ne olvadjon el, de fel voltunk készülve mindenféle speciális japán termo ruhával, fagyállóak voltunk. Tömeg viszont nem volt. Még. Ugyanis direkt néhány nappal korábban érkeztünk, hogy a készülődést is láthassuk, mondván az ünnepek esetében is mindig izgalmasabb maga az ünnepvárás.
Így aztán láthattuk, hogyan munkálják meg állványokról a feltornyozott és lelapogatott, hatalmas mennyiségű havat az önvédelmi haderő katonái az Ōdōri Parkban. Láttuk, amikor a Susukino negyed főutcáján teherautókról pakolták le a jégtömböket, melyek nyomokban halat és más vízi élőlényeket tartalmaztak, s olyanok voltak, mint az óceán egy pillanatfelvétele. Ott voltunk, amikor egy-egy alaktalan hó- vagy jégtömb új formát kapott a vésők pontos ütései alatt.
Kicsit komolyabb, mint mikor a tesómmal építettük a tömbház mögötti udvaron a hóembert, amit aztán a szomszéd lányok leromboltak, amíg felmentünk orrnak, szemnek és gomboknak alkalmas kellékekért – gondoltam. Ők nem használnak más anyagot, kizárólag hó van és jég. Az aprólékosan kidolgozott hószobrokat jéggel díszítik: jégszem, jég ékszerek, jégablakok teszik élővé a megformált alakokat és épületeket. Az elkészült műalkotásoknak címe és története van, a Sapporo Hófesztivál egy hatalmas, szabadtéri hó- és jégkiállítás. Más hangulata van a szponzorált, főleg híres épületeket és híres embereket ábrázoló, lenyűgöző hó- és jégmonstrumoknak, és megint más, valami bensőségesebb légkört árasztanak az önkéntesek által készített kisebb méretű munkák.
A sok hószobor mellett érdekes színfoltot jelentenek a Susukino áttetsző és tiszta jégszobrai.
Nem is értettem, hogy hogyan tudják kiválasztani a versenyben lévő szobrok közül, melyik kapjon díjat. Nem győztem fényképezni, ám ennek szerencsére véget vetett a hideg, mert kesztyűben képtelenség képeket készíteni, kesztyű nélkül viszont egy idő után nem lesz mivel megnyomni a fényképezőgép gombját. A legjobb, ha nem is próbálkozunk, képen már úgysem az igazi.
Ha már teljesen átfagytunk, több módszer is van, ami segít, hogy új erőre kapjunk:
Sport
Van minden, aminek köze lehet a télhez. Ha nem röstelljük (és mi nem röstelltük), beállhatunk az óvodások kígyózó sorába, hogy lecsússzunk szánkóval egy óriási hócsúszdán. Ha ehhez már öregnek érezzük magunkat, választhatjuk a komolyabb sífutást is. A sífutó egyesület önkénteseinek több tagja is szívvel-lélekkel dolgozott fejlődésemen, de sajnos az utolsó körömet így is eséssel zártam.
Hawaii szoba
Nem vicc, létezik. Egy hatalmas konténerben kialakított szsoba, melynek falára ki van írva a kinti és a benti hőmérséklet: -16°C és +30°C. Egyetlen mozdulattal átléphetünk a télből a nyárba, Japánból Hawaiira. Odabent andalító zene szól, üvegfal mögött homokos part, nyugágy és napernyő a díszlet, s hogy jobban átérezzük a hangulatot, belépéskor hawaii inges, virágfüzéres személyzet fogad minket. Sapporo egyébként testvérvárosi kapcsolatokat ápol az amerikai tagállammal, ezért a programban sok hawaii táncbemutató és koncert is volt.
Gasztro
Amikor már semmi nem segít, nem árt pótolni az elvesztett energiát. A fesztivál rengeteg standja kínál helyi és egész Japánra jellemző ételeket, de természetesen megjelenik a kínai, koreai és más külföldi országok konyhája is. Az én ajánlatom azonban mindenképpen a Yokochō, Sapporo egy szűk kis utcája, ahol egymást érik a ramenezők. A ramen egy gazdag leves sok tésztával, hússal, zöldségekkel vagy – ha úgy akarjuk – mindenféle tengeri finomsággal. Azaz minden megvan benne, amire szükségünk lehet több száz hó- és jégszobor megtekintése után: forró, finom, kiadós, és ehhez ráadásul elég kedvező ár társul. A Sapporo ramen egy külön fajta, melynek jellegzetes ízét a belekevert miso adja, s melyet Yokochō valamelyik ramenezőjében készítettek először. Mi a sikátor legtöbb éttermét teszteltük, de a legjobbat, a már ki tudja, milyen fantázianévre hallgató húsos-rákos-zöldséges.kukoricás rament a Gansō Sapporo Ramen Yokochōban ettük.
Sapporo érdekességei és látványosságai természetesen nem merülnek ki a hófesztiválban. Ha ott vagyunk, mindenképpen nézzük meg a nyugati építészet számos jegyét magán viselő belvárost, tekintsünk le Sapporóra a Moiwa-hegyről, vagy menjünk el megpihenni a Sapporo Sörkertbe, hogy kipróbálhassuk a helyben főzött sört és Hokkaidó másik jellemző, Dzsingisz kánról elnevezett ételét.
