I. Arasijama, a „viharhegy”
Dobpergés… és következzen végre az 1. helyezett a legszebb momidzsigari helyek listáján! Ha visszaemlékszünk, Kiotó több városrésze is szerepelt már a rangsorban. Az aranyérmes is – nem olyan meglepő módon – ezt a sort folytatja. Kiotó nyugati külvárosi körzete, Arasijama csupán 9 szavazattal előzte meg Nikkót. Bár Arasijamán a levélhullást nem, csak a cseresznyevirágzást láttam, el tudom képzelni, mennyire megkapó lehet a vörösessárgába hajló erdő látványa. Dönteni a két hely között azonban biztosan nem tudnék, ezt a jogot átruházom a helyiekre és bárkire, aki volt ott, vagy aki a két cikket olvasva döntést tud hozni.
Arasijama, bár Kiotó része, külön kis város benyomását keltette bennem. Hangulatos, zöld villamossal érkezünk meg egy meglehetősen sötét és japán viszonylatban kicsi, kétsínes peronra, ahol máris megkóstolhatjuk az összes helyi – arasijamai vagy kiotói – finomságot. Ahogy kilépünk az utca fényébe, folytatódik az árusok sora. Minden van a jubafagyitól (a szójatej föléből készült fagylalt) kezdve az udon- és szobaárusokon (japán tésztafélék) át egészen egy hagyományos kiotói édességig, a kotóimoig, amiről ha beleharapunk, egyből kiderül, hogy édesburgonyából készül. A standokat azonban csak később vesszük észre, mert garantáltan minden figyelmünket a táj fogja lekötni, a fölénk magasodó, s ha ősszel érkezünk, az ősz minden színét felvonultató hegyvidék. Bármelyik irányba forduljunk is, hegyekbe ütközik a tekintetünk: nyugatról az Ivata-jama, északról, észak-nyugatról az Ogura-jama és az Atago-jama, észak-keletről, keletről a Hiei-zan és a Nyóigatake nevű hegyek töltik be látóterünket őszi szépségükkel. Kiotóban vagyunk, és mégsem, a turisták és az árusok jelenléte ellenére is eláraszt minket a vidék és a természet nyugalma. Kicsik vagyunk e hegyek mellett, de inkább védve, mint fenyegetve érezhetjük magunkat. Ideális hely, hogy megérezzünk valamit a természet mindent átható nagyságából, amit eddig csak könyvekben és a tévé képernyőjén láttunk.Valamiféle megkönnyebbülést éreztem itt. Napok óta szentélyről szentélyre, templomról templomra jártunk a barátnőmmel Ószakában, Narában és Kiotóban, sokan is voltak mindenhol, és bennünk volt a turistastressz, hogy mindent megnézzünk, amit útikönyvek szerint kötelező megnéznünk. És akkor kiléptem a sötét állomásról a világosba, a hegyek közé zárt, mégis végtelen természetbe, és rájöttem, hogy az ilyen élmények miatt érdemes utazni. Erre fogok emlékezni, nem a sokadik szentélykapura, ami hasonlított az előtte látottakhoz, és amit ráadásul le sem tudtam fényképezni más turisták háta nélkül.
Persze azért itt is elmentünk a Tenrjú-dzsi templomba, de onnan is a kert maradt meg a legélesebben az emlékeimben, és az onnan nyíló Szagano bambuszerdő, mely szintén kötelező látványosság. Valóban kihagyhatatlan, ha szeretnénk kipróbálni, mit érezhetett Pöttöm Panna, Hüvelyk Matyi vagy – hogy stílusosan a japán irodalomból merítsünk – Isszun-bósi, a fűben sétálva. Mintha tényleg egy mesébe csöppentünk volna, a zöldes-szürkés bambuszok kecses eleganciával nyújtózkodnak az ég felé, a közöttük vágott, keskenyen kanyargó ösvényre halványan beszüremlik a fény, a szorosan sorakozó bambuszóriások közt halk fütyüléssel tör utat magának a szél. Olyan megnyugtató és jóleső érzés belépni ide, mint alámerülni a vízbe, de sajnos kilépni is éppolyan rideg, mint mikor feljövünk az egész valónkat körülölelő vízből.
Erre a sokkra érdemes az első utunkba akadó bódénál enni egy könnyű, de laktató tésztás levest és bármit, amiben tofu van, vagy ami tofu, mert az Kiotóban híresen finom.
Ha visszanyertük az energiánkat, indulhatunk vissza az állomás irányba és tovább, egészen a Togecu-kjóig. A völgyben szélesen hömpölygő, két folyót magában egyesítő Kacura-folyó fölött átívelő híd Arasijama tájképének védjegye. Rálátunk innen a környező hegyek mindegyikére, a legalkalmasabb hely, hogy gyönyörködjünk az őszi levelekben és magában az őszben. Vagy akár, hogy lencsevégre kapjunk néhány gyanútlan gésát.
A hídon átkelve gondolába ülhetünk, hogy a Kacura-folyón evezve csodálhassuk meg a tájat, vagy felmehetünk az Ivata-jama Majomparkba, ahol testközelből ismerkedhetünk meg a szabadon kószáló japán makákókkal, és ahonnan 160 méter magasból láthatunk rá Kiotóra (majmokkal). Üdítő programok ezek a végeláthatatlan szentély- és templomlátogatások mellet. Ha feszített tempójú kiotói utunk során szeretnénk egy kicsit lazítani is, de tartalmasan eltölteni a saját magunknak engedélyezett pihenőt, Arasijama a legjobb választás.
(Szerző: Jámbor Aliz)
