Mi is az az Otaku?

Otaku

Itt az ideje, hogy ne csak Japán turizmusával, hanem egy kicsit a társadalmával is megismerkedjünk. A Japánspecialista jóvoltából részesei lehetünk egy tokiói otaku-anime kalandnak. De mi az az otaku? Indítsunk hát rögtön ezzel a viszonylag új keletű fogalommal! Aki egy kicsit is érdeklődött valaha a japán képregények, mangák és a japán rajzfilmek, animék iránt, valószínűleg nem először hallja ezt a kifejezést, a mostani cikkben azonban szeretném árnyalni a jelentését és elejét venni a tévhiteknek.

Szűkebb és tágabb értelem

Az otaku szó hallatára – már ha valakinek van egy kicsi elképzelése a szó jelentéséről – a legtöbb ember előtt egy megszállott manga- vagy animerajongó alakja sejlik fel, akinek a pólójától kezdve a fehérneműjén át mindene, az összes kiegészítője és használati tárgya valamelyik képregény vagy sorozat karakterével ékes. Esetleg valaki, aki annak a karakternek öltözik az utcán. Vagy valaki, aki farmert, kockás inget és szódás szifon szemüveget visel, és alig tud belépni a szobájába a kis műanyag figuráktól, persze nem kell belépnie, mert ki sem megy, egész nap a saját szobájában teremtett fiktív világban ücsörög, este pedig boldogan bújik be a kétdimenziós női szereplőt ábrázoló paplana alá, és úgy alszik el, hogy közben egy ugyanilyen mintás, hatalmas párnát ölel át a barátnője helyett.

Mindez sztereotípia, és bár tényleg számtalan ilyen megszállott van Japánban, mégsem egyszerűsíthető le ennyire az otaku fogalma. A magyar nyelvben talán a mániás, megszállott, fanatikus kifejezések állnak legközelebb a jelentéséhez. Azaz nem kizárólag a rajzfilmekhez és képregényekhez kötődik, hanem valaminek, bárminek a megszállottját jelentheti. Egynyelvű szótárak megfogalmazása szerint olyan ember, aki belemerül a hobbijába, melyről kimerítő tudással rendelkezik. Tehát az otakuhoz nem párosul feltétlenül negatív jelentéstartalom, hiszen a tudósok és kutatók is ebbe a csoportba sorolhatók. A többi meghatározás ezt az elsődleges jelentést árnyalja: a hobbijába abnormális mértékben belemerülő egyén; a hobbijával büszkélkedő, azt mindenáron megmutatni akaró egyén; igénytelen megjelenésű ember, akinek a percepciója különbözik a hétköznapi emberekétől.

Szóeredet

Az otaku szó eredetileg a másik fél házának, otthonának tiszteletteljes kifejezésére szolgál, de használatával lehetőségünk van a hallgató fél családtagjai és a birtokában lévő dolgok udvarias megnevezésére is. Az udvariassági szintekben kevésbé árnyalt magyar nyelvben „az ön otthona”, „az ön …-ja/…-je” vagy csak egyszerűen „ön” szavakkal lehetne visszaadni a jelentését.
A 80-as években a manga- és animerajongók valamiért ezzel a túlságosan is udvarias kifejezéssel illették egymást az összejöveteleiken. Szociológiai fogalommá Nakamori Akio 1983-as Az „otaku” kutatása című cikkének hatására vált. Szerinte a mániás, a fanatikus rajongó kifejezésekkel nem lehet pontosan leírni ezt az újfajta társadalmi jelenséget, ezért bevezeti az otaku fogalmát. A japán köztudatban 1989-ben terjed el egy otaku által elkövetett sorozatgyilkosság nyomán. Az ekkor kialakult negatív kép csak az ezredforduló táján enyhül, s ma már általánosságban egy olyan szubkultúrát jelent, melynek tagjai egy bizonyos terület megszállottjai.

Típusok

A szubkultúra további csoportokra bontható az érdeklődés tárgya szerint. A Nomura Kutatóintézet 2005-ben végzett kutatásában 12 nagy csoportot különböztetett meg. A rajongói tábor nagysága és a hobbira fordított összeg tekintetében is a manga otakuk járnak az élen. Második helyen végeztek az idol otakuk, akikről talán kevesebben tudják, hogy a Japánban éppen népszerű, csinos és bájos tizen-, huszonéves lánybandák énekeseiért, tehetségkutatók sztárjaiért, reklámarcokért és modellekért rajonganak. Harmadik helyen az utazás megszállottjait találjuk, akik minden pénzüket híres helyek felkeresésére költik. Ezt követi a PC otakuk, a videojáték otakuk, az autó otakuk, az anime otakuk, a mobil IT eszközök, valamint az audiovizuális eszközök rajongói, a fényképezőgép otakuk, a divat otakuk és végül a vonat otakuk. De ezeken kívül is találunk még csoportokat a történelemtől a testépítésig tényleg bármilyen témában.

Idol otaku

Tetsu ota

Természetesen e nagyobb kategóriákon belül is felállíthatunk még rengeteg kisebb kategóriát. Van, aki a manga és az anime szereplőit műanyag figurák formájában gyűjti, de van, aki párnákkal, plakátokkal zsúfolja tele a szobáját. Van, aki be is öltözik kedvenc szereplőjének (cosplay otaku), van, aki egy kicsi baba formájában mindenhová magával viszi (figura otaku), és még sorolhatnánk. A japán nyelv ezeket az új jelenségeket nagyon is naprakészen követi, sorra jelennek meg az új kifejezések. A vonatok szerelmeseit például tetsu otának nevezik, és e csoporton belül a tori tetsu az, aki fényképezni imádja a vonatot, és nori tetsu, aki végállomástól végállomásig utazik kedvenc vonatán. De ezt itt zárjuk is le, mielőtt valaki rám süti, hogy nyelvész otaku vagyok!

babáját fényképezni készülő és fényképező figura otaku (fent Riznicsenkó Ferenc, lent Sarkadi Emese képe)

Határok

„Ezek őrültek!” – gondoltam sokszor Akihabara utcáin sétálva, vagy amikor cosplayesekkel találkoztam egy régi szentélyben. De aztán mindig rájövök, hogy nekem is volt pocahontasos pulcsim, oroszlánkirályos iskolatáskám, és egyáltalán nem voltam nyugodt, hogy hiányzik egy matrica a Lutra albumomból. Mondhatnám, hogy a gyerekkorral együtt kinőttem, de most meg nem múlik el úgy hét, hogy ne próbálnék ki valami különleges ételt, amit még nem kóstoltam, és ellenállhatatlan késztetést érzek konyhai eszközök vásárlására. Nézzünk magunkba! Biztosan gyűjtöttünk már valamit életünkben, vagy van valami szenvedélyünk, amire költünk valamennyit: foci, autók, ruhák, dohányzás, kávé, bármi. Úgyhogy valamennyire mindenki át tudja érezni, milyen otakunak lenni.
Persze van valahol egy finom, nehezen meghúzható határ. Ezt inkább érezzük, egy-egy meghatározott esetre rá tudjuk mondani, hogy ez még nem az vagy már az, de az egész társadalmi megítélés kérdése is. Berendezni a gyerekem szobáját kizárólag Walt Disney-s cuccokkal normális, az életemet kockáztatva a sínen állva fényképezni a felém tartó vonatot abnormális. Vannak viszont nehezen besorolható esetek, amikor valami eléggé nagy őrültség, de mivel társadalmilag hasznosnak ítéljük meg, a „normális” címkét aggatjuk rá. Dian Fossey-t például nem neveznénk otakunak, pedig18 évet szentelt a gorillák kutatásának, együtt is élt velük, és halálát is ez okozta.
Az otaku és az egyszerű rajongó közötti határt tehát nehéz, de nem is kell feltétlenül meghúzni. Sokan maguk hangoztatják, hogy otakuk, külön összejöveteleket tartanak, saját honlapot készítenek és magazint adnak ki. Ha pedig Akihabarán sétálunk, azt tapasztaljuk, hogy otakunak lenni egyenesen divat, és kicsit feszélyezve érezzük magunkat, hogy mi nem vagyunk azok. De Akihabaráról, az otakuk fellegváráról és a Ghibli Múzeumról majd a következő bejegyzésben!

(Szerző: Jámbor Aliz)