Akihabara és a Ghibli Múzeum

Akihabara

Villogó fények, game centerek, szórólapot osztogató, pincérnő ruhába öltözött lányok, sípoló-pittyegő gépek hangzavara, többemeletes, anime- és mangafigurákat árusító boltok, olcsó elektronikai eszközök. De tudjuk-e, mi volt Akihabara helyén úgy nagyjából 500 évvel ezelőtt?

Igazából nem sok minden. Az 1600-as évekig Tokió, akkori nevén Edo, kis, mocsaras halászfalu. Úgyhogy ahol most útvesztőt alkotnak a legmodernebb számítógépek, ott 500 évvel ezelőtt feltehetőleg csak vizet és sarat találnánk. Akihabara Edo felvirágzásával válik fokozatosan forgalmas kereskedelmi központtá, de az igazi fellendülést a II. világháború utáni időszaknak köszönheti, amikor a feketepiacnak ad helyet. A mosógépek, hűtőszekrények, tévék és hifik olcsó lelőhelye a 80-as években felmerülő új piaci igényeket számítógépekkel elégíti ki. Ekkor válik az otaku kultúra fellegvárává. Blaszfémia vagy sem, Akihabara az otakuk Jeruzsáleme, Mekkája, vagy ha tetszik, Lhászája, ahová életükben legalább egyszer el kell látogatniuk.

az elektromos alkatrészeket árusító Akihabara Radio Center a 30-as években és most

Kinek ajánlom?
Mindenkinek, aki olcsón szeretne bármiféle árammal működő eszközhöz jutni, legyen az szótárgép, számítógép, kamera vagy a legmodernebb rizsfőző gép.

Yodobashi Kamera – Akihabara talán legnépszerűbb elektronikai cikkeket árusító bevásárló központja

Mindenkinek, aki szeretné megvásárolni a kedvenc mangáját és a kedvenc mangaszereplőjét mintázó holmikat minden mennyiségben.
Mindenkinek, aki szeretné megtudni, mi olyan vonzó több emeletnyi játékgépben, és szeretné kipróbálni a legújabb videojátékokat.

a Sega épülete Akihabarán – több emeletnyi videojáték

Mindenkinek, aki még nem tudja, mi az a maid café, de szeretné megtudni. Mindenkinek, aki tudja, mi az a maid café, és szeretné megtapasztalni milyen, amikor egyenruhába öltözött japán pincérlányok lesik minden óhaját.

Ghibli Múzeum

Ha szeretnénk fél perc alatt átérezni, milyen a pulzáló, modern Japán, irány Akihabara! Ha viszont szeretnénk egy tértől és időtől független, mesebeli világban kalandozni, a Ghibli Múzeum a nekünk való hely. A Ghibli Múzeum éppúgy az animerajongók központja, mint Akihabara, mégis egészen más légkör uralkodik itt. Pontosan olyan hangulatot áraszt, mint egy jól sikerült Ghibli-film – egyszerre reális és szürreális, megnyugtató és izgalmas, leírhatatlan, csak ott és akkor átérezhető.

Pedig elvileg semmi különös: betekintést nyerhetünk a mozgóképgyártás történelmébe, a Studio Ghibli pályafutásába, a rajzfilmkészítés rejtelmeibe a kutatómunkától és a forgatókönyv megírásától kezdve az első képkockákon át egészen a vágásig, és megnézhetünk egy Studio Ghibli rövidfilmet is, amit egy csomó japán kisgyerek kommentál. És mégis – annak ellenére, hogy nehéz jegyet szerezni – biztosan újra és újra vissza akarunk majd térni. Mert ez nem az az üres kiállítótérből és kiállított tárgyakból álló múzeum, amit megszoktunk, nem az a fajta múzeum, amely szónak hallatán valami védekező mechanizmus lép életbe bennünk, hogy „csak oda ne”. Itt a kiállító tér ugyanolyan fontos, mint a kiállított tárgyak, illetve maga a kiállító tér is kiállított tárgy, nem kiemeli, hanem kiegészíti a tartalmat. Az épület egésze, kívül-belül, a legapróbb részletekig maga a mese, mint egy Hundertwasser-ház, még a mosdó is a valóságtól elrugaszkodott tér. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne elmenekülni néhány órára a valóságból, és maga is mesehőssé válni.