Karácsony Japánban

Japánban nincsen karácsony, ugye? – kérdezte mindenki sajnálkozva, mikor tavaly kint voltam. Dehogy nincs! Hogy ne lenne? Karácsony mindenhol van, az más kérdés, hogy hol milyen szerepet tölt be, és egy adott ország lakosságának mely rétege ünnepli. Ha nagyon tömören szeretném megfogalmazni, milyen a japán karácsony, akkor a Valentin naphoz hasonlítanám: az áruházak járnak vele a legjobban, és ciki, ha egyedül töltöd.

Japánban a szent este ugyanis a randiról szól, ékes japán nyelven: deeto (az angol date szóból). Aki nincsen deeton december 24-én, az valószínűleg egyedül tölti a következő évet, és lehet, hogy hátralévő egész életét is. Erre egyébként külön szó is van. Mint sok más, az angol nyelvből átvett szót a felismerhetetlenségig rövidítik a „lonely Christmas” kifejezést, ennek végeredménye a ronkuri, azaz az egyedül töltött, magányos karácsony. Az ünnepet megelőző utolsó napokban hemzsegnek a japán és nemzetközi közösségi portálok a kétségbeesett posztoktól, mindenki partnert keres szent estére valamilyen programra, amire pont van két jegye. Megijedni azért nem kell. Ha már semmi nem jön össze, akkor még mindig ott vannak a barátok, lehet csapni egy jó kis joshikait, csajbulit vagy danshikait, pasibulit, a lényeg, hogy ne legyél egyedül.

A karácsony nyilván más a karácsony a japán lakosság 1%-át kitevő keresztények és megint más az idősebb generáció számára, mely szinte tudomást sem vesz róla. A többségnek azonban egyet jelent a vásárlással, az ajándékozással, az ünnepi díszkivilágítással, a KFC-vel és a karácsonyi tortával. Létezik, de nem úgy ünneplik, mint nálunk. Kereskedelmi ünnep. A családdal közösen töltött idő, a közösen elköltött, ünnepi ebéd és vacsora, a rokonlátogatások Japánban január elejére tolódnak, a japán újév tölti be azt a szerepet, mint nálunk a karácsony.

Mettől meddig?

Kizárólag december 24. Meglepő lehet, de míg az előtte való nap, december 23. a jelenleg uralkodó Akihito császár születésnapja ünnepnap, december 24. nem az, még csak félig sem, mint nálunk. Mindenki dolgozik, és minden nyitva van este is, úgyhogy a japán karácsony egészen pontosan december 24 estéjére korlátozódik. Bár ez sem teljesen igaz, mert már a halloweeni láz lecsengésével megjelennek a boltokban és az utcákon az első égősorok és karácsonyfák, a hangszórók ontják a karácsonyi dalokat, az országban túlteng a Mikulások száma. Arról nem is nagyon tudnak, hogy azokban a kultúrákban, ahonnan átvették a karácsony ünneplését, valójában nem a szent este, hanem karácsony első és második napja az igazi ünnep. Ezért december 25-én szinte azonnal lekerül a karácsonyi dekoráció, és a boltok csak a közelgő japán újrévre koncentrálnak.

Kentucky Fried Christmas

A KFC a 70-es évek elején robbant be a japán piacra, és eleinte meglehetősen deficites volt. Egy ügyes marketingfogás azonban sikeressé tette, és egyúttal összeolvasztotta a japánok fejében karácsonyt a sült csirke fogyasztással. Ez volt az 1974-ben elindított Kurisumasu ni wa kentakki!, azaz Karácsonyra Kentuckyt! elnevezésű kampány, és azóta már egy hónappal korábban meg kell rendelnie a karácsonyi csirkés vödröt annak, aki „hagyományos” karácsonyi menüt szeretne fogyasztani szent este. Én mindezt nem is tudtam, amíg nem voltam kint. 24-én a barátommal Tokióban sétálva (igen, én kipipálhatom a december 24-i deetot) arra lettem figyelmes, hogy kígyózik a sor a KFC előtt, élükön a Mikulásnak öltöztetett Colonel Sanders. Japánban nem olyan szokatlan, hogy ha valahol nagyon szeretnének enni, akár órákat is képesek várni, csak hogy bejussanak. De miért pont a KFC előtt? – kérdeztem én naivan, mire a válasz az volt, hogy hát azért, mert szeretnének karácsonyi csirkét enni. Karácsonyi csirkét? Esetleg pulykát, nem? – kérdeztem meglepve. Pulyka? Mi az a pulyka? Nem tudom, mi a különbség csirke és pulyka között – jött az őszinte válasz.
És akkor realizáltam a helyzetet. Valóban, három és fél hónap alatt egyszer sem láttam a boltban kiírva, hogy „pulyka”. Megkülönböztetik a marhát, a disznót és a szárnyast. Ezek szerint ez utóbbi, csirkét jelent. Sosem rajongtam az egészben sült hatalmas pulykáért, viszont mivel mindig az kell, ami nincs, mérhetetlen szomorúság lett rajtam úrrá, hogy itt töltöm a karácsonyt egy országban, ahol nem lehet pulykát kapni. Utánanéztem, és néhány helyen előrendelésre lehet szerezni. Nem mintha meg tudtam volna sütni, mert csak egy apró grillsütő állt rendelkezésünkre, ami nagyjából két halszelet szénné égetésére volt alkalmas. Minden esetre a tudat, hogy egyáltalán hozzá lehetne jutni, megnyugtatott.

Kissé elkanyarodtam a témától, de a lényeg, hogy a japánok meg vannak róla győződve, hogy a tradicionális nyugati karácsonyi vacsora fénypontja a csirke, ha nem is pont a KFC-s. Az eredeti karácsonyi „parti vödörről”, mely csirkeszárnyakat, salátát és csokoládétortát tartalmaz, nem sokan mondanánk, hogy hagyományos, de a gyorsétteremlánc már árul egészben sült, töltött csirkét is, ami már jobban hasonlít a karácsonyi pulykára. Mindez magyar viszonylatban meglehetősen drágán, átszámolva 8-13 000 forintért. Félre értés ne essék, ez se nem reklám, se nem kritika, részemről én eleve nem szeretem a fast foodot, karácsonykor meg aztán végképp nem tudnám elképzelni. Nekem a karácsony halászlé, sült hal, sült hús és rengeteg féle sütemény, aminek elkészítése napokat vesz igénybe, szóval semmi gyors. Miután elmagyaráztam a barátomnak a magyar karácsonyi étkezési kultúra elmaradhatatlan képviselőinek rituális elkészítését és fogyasztását, a biztonság kedvéért rákérdeztem, van-e még valami, amiről tudnom kéne, hogy hagyományosan fogyasztjuk karácsonykor ő szerintük. És akkor jött a második meglepetés.

Kurisumasu keeki, a karácsonyi torta

Ez a másik japán karácsonyi találmány. Novembertől kezdve nem tudunk úgy boltba menni, hogy ne akadna a kezünkbe egy szórólap, mely torta-előrendelést reklámoz, az utolsó hetekben pedig halmokban állnak a habos csodák a polcokon. Ez már nem annyira idegen a nyugati kultúrától, Magyarországon kívül sok helyen kerül az asztalra karácsonyi torta, Nagy-Britanniában valóban „Christmas cake”, Németországban „Stollen”, Franciaországban „bûche de Noël”. Nálunk bejgli van helyette és sokféle apró sütemény, krémes szelet. Biztos sokaknál torta is készül, de nincs kifejezetten egy féle, „kötelező” karácsonyi torta. Japánban van, és ha valaki ünnepli a karácsonyt, elképzelhetetlen, hogy ne vegyen kurisumasu keekit. Nem annyira új keletű hagyomány, mint hisszük, több, mint 100 éves (a KFC-s karácsonyi csirkénél régebbi) múltra tekint vissza. 1910-ben készítette először a Fujiya nevű híres édességgyár, s 1922-ben nyerte el napjainkban legelterjedtebb formáját. Az igazi, japán kurisumasu keeki vaníliás piskóta tejszínhabbal, a tetején eprek és csokoládédíszek csücsülnek. Inkább giccses, mint szép, és inkább szép, mint finom. Vannak viszont karácsonyi jégkrémtorták is, azzal nem lehet mellé fogni.

A kifejezésnek van egy negatív konnotációja is. Mivel a karácsony december 24-én véget is ér, a rengeteg megmaradt tortától hatalmas árengedményekkel próbálnak megszabadulni december 25-én, s amit akkor sem sikerül eladni, az később már aligha kel el. Ezért kezdték el a 80-as években kurisumasu keekinek nevezni azokat a nőket, akiket a 25. születésnapjukig nem tudtak férjhez adni. Manapság, mivel a késői házasodás kezd általános tendenciává válni, már inkább csak viccelődve használják a kifejezést.

Oseibo, bōnenkai, karácsony – ajándékozás és hagyományok keveredése

Japánban az év vége közeledtével illik megajándékozni azokat, akiknek az eltelt egy évben sokat köszönhetünk, akiknek hálásak vagyunk. Nem annyira családi, inkább iskolai, munkahelyi vonatkozású hagyomány, tanárokat, főnököket, családi barátokat szokás megajándékozni. A tradíció neve oseibo, s időben közel esik a karácsonyi ajándékozáshoz. Az oseibo alkalmával komolyabb ajándékok átadására kerül sor. Karácsonyi ajándékot azok cserélnek egymással, akik ünneplik: szerelmes párok, barátok és családon belül főleg a gyerekek kapnak valamilyen kisebb, kedves ajándékot. A munkahelyeken és iskolákban hagyományos óévbúcsúztató bulira, a bōnenkaira is ebben az időszakban kerül sor. A közös evés-ivás alkalmával nem ritka az ajándékozás sem, az esemény lassan kezd átalakulni a nálunk is egyre divatosabb munkahelyi karácsonyi partivá.

Illumination

A karácsonyi időszak még egy elmaradhatatlan kelléke, tulajdonképpen a városi karácsonyi díszkivilágítás komolyabb, tökélyre fejlesztett formája. Az csak az alap, hogy égősorral díszítik a fákat Ginzán éppúgy, mint nálunk az Andrássy úton. Mindent kivilágítanak, amit ki lehet, és természetesen 10-es listája van a legszebb helyeknek. Az egyik legnagyobb szám mindig a Tokió-torony és újabban Tokyo Midtown, ahol a Starlight Gardenben az apró égőket szőnyegszerűen elrendezik a földön, ezek zenére villannak fel és váltakoznak mindenféle színben különleges formákat kirajzolva.

Mintegy másfél-két órányi tolongás után lehet megtekinteni a karácsonynak ezt a mindössze 3 perces fénypontját. De aki beéri ennyivel, megnézheti videón itt:

Aki Japánban a megszokott, meghitt karácsonyra vágyik, érdemes felkeresnie a saját kultúrköréhez tartozó valamely kisebb közösséget, vagy egyszerűen csak megtartani a saját karácsonyát. Tavaly nekünk, Tóganéban élő magyaroknak is egészen jól sikerült. Készítettünk adventi koszorút evőpálcából, volt műfenyőnk, sütő hiányában rizsfőző gépben párolódott gyümölcskenyerünk, ajándékoztunk is, és a fúziós konyha jegyében megfőztük életünk első karácsonyi halászlevét lazacból és igazi magyar piros paprikából.