Buli és szilveszter Japánban

Volt már arról szó, hogyan ünneplik a japánok a karácsonyt és az újévet, s arról is, hogy hogyan telik a magyar szent este Japánban. De mit tegyünk és hová menjünk, ha külföldiként Japánban ér minket az újévi visszaszámlálás, és nem vagyunk olyan szerencsések, hogy egy japán családnál lehetünk részesei a hagyományos ünnepnek? És egyáltalán: milyen egy buli Japánban?

Szórakozási formák és lehetőségek

Hogy hogyan töltjük az időnket Japánban, jórészt attól függ, hogy milyen célból és mennyi időre érkezünk. Más motivációja van, így mást néz meg egy turista, egy Japánban tanuló diák és valaki, aki külföldiként Japánban telepedett le. Aki a szigetországban tanul, az egyszerre turista utazási kedvezmények nélkül és diák az ezzel járó kötelezettségekkel és a diákokra jellemző diákélettel. Azaz hétfőtől péntekig (kevésbé szerencsések szombatig) iskolába járunk, és hétvégén már nem nagyon utazunk, vagy ha igen, nem messzire. Turista énünket megtartjuk az iskolaszünetekre, ekkor próbálunk meg anyagi kereteinket feszegetve minél több helyre eljutni. Ennek eredményeképpen kevesebbet látunk, mint egy turista, de talán életszerűbben, sőt néha még az ott élőknél is jobban ismerjük az eldugott helyeket. Általános tapasztalat, hogy a külföldi diákok mindig jobban tudják a helyieknél, hová lehet menni szórakozni. A nagyvárosi diákéletről nem tudok nyilatkozni, de egy kisvárosban a szokásosnál korlátozottabbak a lehetőségek. Jobb, ha úgy fogalmazok, semmilyen lehetőség sincs. Kezdjük ott, hogy egy rendes nyugati diák már csütörtökön érzi a „kispénteket”, ez azonban teljesen kizárt, mert a japán egyetem az még valamire való iskola, és pénteken is vannak órák. Marad tehát a péntek és a szombat este, de hová menjünk? Ha megkérdezzük a japán egyetemistákat, három-négy féle választ kapunk: közös vacsora, karaoke, klub, nomihōdai. A házibuli fogalma nem létezik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet bevezetni. Ugyanúgy, mint nálunk a szomszédok türelmétől függ. A közös vacsorán nincs sok magyarázni való, ám ezt mi mindig a buli kategóriáján kívül kezeltük. A klub lényegében zenés szórakozóhelyet, diszkót jelent, és egy kisvárosban biztos, hogy nincs. A karaoke és a nomihōdai azonban igazi dzsóker, bárhol és bármikor igénybe vehető. Kicsit bővítve ugyanezek a lehetőségeink szilveszter este is.

Karaoke

Manapság már nálunk is egyre népszerűbb, de Japánban, ahonnan származik, igazi kultúrája van. A szó maga „üres zenekart” jelent, azaz nekünk kell egy meglévő zenei alapra énekelnünk a szöveget. Körülbelül ennyit tudtam az egészről, mikor Japánba érkeztem. Aztán az egyik unalmas péntek este kipróbáltuk az eredeti japán karaokét. Képzeljünk el egy nagy épületet sok-sok teremmel! Vannak kisebb termek kanapéval, komolyabb termek valódi színpaddal és színes fényekkel, valamint külön termek gyerekeknek csúszdával és mindenféle játékkal. Minden nap nyitva vannak, és a legtöbb hely 0-24 óráig. A díj attól függ, hogy mikor érkezünk, milyen termet választunk, és hányan vagyunk, de többnyire megfizethető áron vehetjük igénybe a szórakozásnak ezt a Japánban alapvető formáját. Ha attól tartanánk, hogy nem tudunk mit énekelni, megnyugtatásul közlöm, hogy minden van az 1900-as évek elejétől napjainkig, Amerikától Ázsiáig. Nyugati számokból főleg a mainstream, japán dalokból szinte minden: gyerekdalok, népdalok, japán katonadalok, animék betétdalai és persze J-pop minden mennyiségben. A kivetítőn az eredeti klip, ha megvették a licenszet, és valami más klip, ha nem. Magyar előadókat végül nem találtunk, de ezen kívül végigénekeltük a listát az ABBA-tól ZZ Topig. Lehet versenyezni is, ha beállítjuk a gépet, hogy mérje, mennyire találtuk el a hangokat, és ha már végképp nagyon unatkozunk, de ki akarjuk tölteni a kifizetett időt, átállíthatjuk a mikrofont különböző hangszínekre. Mindez valóban szórakoztató, ha együtt megyünk. Ami azonban számomra meglepő volt, hogy sokan érkeznek egyedül, és beülnek egy-két órára gyakorolni. Délelőtt, éjszaka és – ha nyitva vannak – ünnepnapokon is tömve van.

Nomihōdai

Angolul „all-you-can-drink”, nálunk pedig nincs ilyen, de „igyál, amennyi beléd fér” lehetne. A japán izakayák (italokat és egyszerű ételeket kínáló ivó), klubok és bárok által kínált szolgáltatás igénybe vételével meghatározott áron fogyaszthatunk alkoholmentes és szeszes italokat. Az idő korlátozott, a mennyiség korlátlan. A japánok és a külföldiek is előszeretettel alkalmazzák a partihangulat megalapozására, s bár Tokióban minden sarkon van egy ilyen bár, mi szilveszterkor alig találtunk üres asztalt. A szabályok a következők. Kiválasztunk egy erre alkalmas helyet. Mikor leültetnek, mondjuk, hogy nomihōdait szeretnénk. Innentől kezdve óra indul, és 2 óra áll a rendelkezésünkre. Hozzátenném, hogy ez a 2 óra valójában csak másfél, ekkor veszi fel ugyanis a pincér az utolsó rendelést. Nincs viszont olyan szabály, hogy nem rendelhetünk egyszerre több italt is, és szerencsére olyan sem, hogy ki kell fizetnünk, amit nem bírtunk meginni. A kínálat széles, és beletartoznak az alkoholmentes italok, a sör, a bor, a gyümölcsborok és a koktélok, de általában felárat kell fizetni az erősebb röviditalokért pl. whisky. Ha nem lett volna elég az idő, hosszabbíthatunk kedvezményes áron még egy órát. Javasolnám mellé a tabehōdait, a korlátlan ételfogyasztást fix összegért és annak észben tartását, hogy akár már 3 sör elfogyasztásával megérte az akció, ne vállaljuk túl magunkat!

Countdown parti

Ha nagyvárosban töltjük a szilveszter estét, válogathatunk a különböző „visszaszámláló”, azaz countdown partik közül Tokióban szinte az összes klubban együtt számol vissza az ünneplő tömeg. Érdemes Shibuya, Shinjuku vagy Roppongi felé venni az irányt, ahol a legtöbb szórakozóhely található. Roppongit különösen azoknak javasolnám, akik szeretnék más külföldiekkel köszönteni az újévet, bár szilveszterkor Tokióban az átlagosnál amúgy is több külföldivel találkozhatunk. A legnépszerűbb hely az éjfélt megelőző néhány percben a shibuyai kereszteződés. Minden évben hatalmas tömeg gyűlik össze, és számolja vissza együtt egy kivetítő segítségével az óév utolsó 10 másodpercét.

[space]

Visszaszámlálás hagyományos módon

Ha valaki irtózik a tömegtől, az válassza az újév ünneplésének hagyományos formáját egy sintó szentélyben vagy egy buddhista templomban – írhatnám, de az a helyzet, hogy tömeg itt is van, csak nem annyira őrjöngő, mint egy szórakozóhelyen. Én mégis inkább emellett a lehetőség mellett döntöttem, és tavaly szilveszterkor ellátogattam a Zōzō-jiba. Ennek a buddhista templomnak külön bájt kölcsönöz, hogy párhuzamosan láthatjuk a közelében álló Tokyo Toweren az új év kiírását, de bárhová vetődjünk is, maradandó élmény lesz az újévi szertartás. Nem kell félni, hogy egy szót sem értünk belőle, a japán buddhista és sintoista imák olyan viszonyban vannak az élő japán nyelvvel, mint a latin templomi szövegek a mai magyar nyelvvel. Lenyűgöző, ahogy a hatalmas tömeg egyetlen szó nélkül hallgatja az imát mormoló papot, együtt figyelik a 108 harangütést, majd egyesével járulnak az első bűneinktől megtisztító tűz elé, és bedobják az égő lángok közé a karmát szimbolizáló papírdarabkát a hatsu goma, első tisztító tűzszertartás keretében.

Kétszer is – magyar és japán idő szerint (8 órával korábban) – boldog újévet kívánok minden olvasónknak!