Onsen, a meztelen találkozás

Európa méltán büszke fürdőkultúrájára, és Magyarország is világszerte híres gyógyvizes fürdőiről. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy Japánban a fürdőzés szinte egyidős az ország történelmével. A vulkanikus aktivitásnak köszönhetően az egész ország területén több ezer meleg vizű forrás, japánul onsen található. Törvény szabályozza, hogy mit szabad ezzel a névvel illetni. A valódi onsen vize a törvény által előírt 19 kémiai elemből legalább egyet tartalmaz, hőfoka minimum 25°C. Az összetevők aránya és a hőfok alapján különböző csoportokra bontható. Az onsen kifejezés többnyire nem csupán egy természetes képződményt, hanem egy fürdőt és egy rá épülő szállót, pihenő helyet jelöl. Az is előfordul azonban, hogy a térképen megjelölt onsent keresve tényleg nem találunk egyebet, csak egy hasadékot melyből felfelé bugyog a tűzforró, kénes szagú víz. A jótékony forró vizet élvezhetjük odabent vagy odakint, pénzért vagy ingyen, ruhátlanul vagy néhány helyen fürdőruhában is.

Kutatók szerint a Beppu város (Ōita megye, Kyūshū) területén és környékén már 50 000 évvel ezelőtt forró gyógyvíz buzogott. Tárgyi leletek bizonyítják, hogy a szigeten élők már a kőkorszakban kihasználták e hévízű források adottságait. Az onsenekről szóló első írásos feljegyzések már a Japán legrégebbi írásos emlékeinek számító Kojikiben és Nihonshokiban (VIII. sz.) is megtalálhatók, s számos istenségekről szóló mítosz és legenda őrzi egyes még ma is meglévő onsenek nevét. Ezekből az írásokból világossá válik, hogy a forró vizű fürdőket elsősorban nem tisztálkodásra, hanem gyógyításra használták, az onsen vízében megmártózó sebesült harcosok, istenek, állatok sebei begyógyultak, és új erőre kaptak. Gyógyító hatása miatt az istenségek vizének tekintették, s az onseneket vallásos tisztelet övezte. E régi feljegyzések alapján a három legrégebbi fürdő az Arima onsen (Kōbe, Hyōgo megye), a Dōgo onsen (Matsuyama, Ehime megye) és a Shirahama onsen (Shirahama, Wakayama megye).

A Nihonshoki tanúsága szerint az Arima onsenben Jomei császár is megfürdött 631-ben.

A Dōgo onsent számos legenda övezi. Ezek közül az egyikben két istenség az országot járva ellátogat a fürdőhöz. Sukunanohikona-no-mikoto, a hüvelykujjnyi isten súlyosan megbetegszik, ezért társa, az ország építője és védőjeként tisztelt isten, Ōkuninushi-no-mikoto tenyerére fekteti, s a Dōgo onsen vizébe mártja. A parányi istenség minden baja egy csapásra elmúlik, s olyannyira jól érzi magát, hogy táncot lejt a fürdő egyik kövén. A Tama no Ishinek nevezett kő a mai napig megtekinthető a Dōgo onsenben, rajta a parányi istenség lábnyoma is kivehető.

A Shirahama onsenben a legenda szerint Tenji császár is megmártózott. Rendkívül népszerű egyik szabadtéri fürdője – japánul rotenburo –, a Saki no Yu.

Később az Edo kor (1603–1868) adott új lendületet az onsen kultúrának. Ekkor már tudományosan is bizonyították a gyógyvíz jótékony hatásait, s ebben az időszakban vált a köznép körében is általánossá, mondhatni közösségi eseménnyé a fürdőbe járás. Bár férfiak és nők egyszerre merültek el a kádakban, az ebben az időszakban uralkodó szamuráj-földműves-iparos-kereskedő hierarchia az onsenekben is jelen volt. Azaz egy szamuráj sosem alacsonyodott volna le odáig, hogy egy kereskedővel együtt áztassa magát.

A Meiji korban (1868–1912) aztán fokozatosan a rangbeli különbségek is eltűntek. Ekkor vált a fürdőzés olyan közösségi eseménnyé, melynek során nemcsak a ruhánkat, hanem korunktól, nemi, vallási, etnikai, társadalmi hovatartozásunkat is levetve élvezhetjük a forró gyógyvíz által nyújtott kikapcsolódást, és társaloghatunk egyenlő félként a többi jelenlévővel. Ezt illetik a japánok találóan hadaka no tsukiai, „meztelen társadalmi érintkezés”, „meztelen szocializálódás” névvel.
Egy külföldi számára ez inkább frusztráló, mint pihentető. Meztelenül beülni egy fürdőkádba vadidegenek mellé! Még mi, a XXI. század emberei is megbotránkozunk, képzeljük el, mennyire megrökönyödtek a Japánba érkező első keresztények a XVI. században! Az európai neveltetés miatt azonban kár lenne kihagyni ezt az élményt japán utunk során. Először is szeretném leszögezni, hogy manapság már nagyon kevés a koedukált onsen. Másodszor ne nyugati, hanem keleti felfogással próbáljuk megközelíteni a témát, az onsent és az öltözőt! A meztelenség nem szégyenletes, hanem természetes. Természetes, ruhátlan testünk lehet csak igazán tiszta, ezért kell a ruhát levenni. Harmadszor pedig nyugodjunk meg, hiszen senki nem fog minket bámulni azért, mert külföldiek vagyunk A japánok nagyon diszkrétek, egymást sem méregetik, s minket sem fognak különbül kezelni. Ha nem vétünk az onsen etikett ellen, nem fogunk feltűnni senkinek.
Az etikett pedig nem bonyolult. A tetoválás mintától és mérettől függetlenül sok helyen nem megengedett. Ekkor sajnos nincs mit tenni, ki kell hagyni az onsenlátogatást a programból, vagy olyan helyre menni, ahol nem probléma. A kisebb méretű tetoválásokat sebtapasszal ügyesen el is lehet rejteni.

Ha ezt a nehézséget áthidaltuk, a többi szabály már teljesen magától értődő. Az öltözőben le kell vetkőznünk, s a ruhát az erre kijelölt zárható szekrényekben vagy kis kosarakban hagyni.

Ezt követően alaposan le kell tusolnunk, hogy a víz tiszta maradjon. Erre is külön helyiséget találunk tükörrel, kis székekkel, tusfürdővel és samponnal felszerelt fülkékkel.

Az utolsó alapvető szabály, hogy bár beszélgetni szabad, hangoskodni, a vízbe ugrálni nem, hiszen ide mégiscsak pihenni járnak az emberek. Ha mégis tanácstalanul állnánk egy helyzet előtt, próbáljuk megfigyelni, hogyan járnak el a helyiek! Egyetlen zavarba ejtő dolog lehet: a törülköző. Ez kapásból nem is egy, hanem két dolog, mert általában mindenkinél kettő van, egy nagyobb és egy kisebb méretű. Az onsenben általában csak egy nagyot adnak, de honnan van mindenkinek kicsi is, és mi miért nem kaptunk? Azért, mert ők magukkal hozták. Ha szálloda onsenjét vesszük igénybe, ott általában mindkettőt adnak, egyéb esetben nem árt magunkkal vinni, persze az sem tragédia, ha nincsen. A bonyolultabb rész, csak eztán következik. Próbáljunk elszakadni a berögződéstől, hogy a törülköző arra való, hogy takarjon! Eredeti funkcióját tekintve a törülköző törülközésre való. A kettő közül a nagyobbat használjuk e funkció szerint! Sokszor nem is viszik magukkal a fürdő térbe, hiszen szárítkozni csak a fürdés végeztével kell. A kisebb törülköző felhasználása jóval változatosabb. Átáztathatjuk hideg vízzel, mikor letusolunk, és a forró vízben aszalódva a fejünkre tehetjük, hogy hűsítsen. Ha a szabadtéri kádat választjuk, s odakint hideg van, szárazon tegyük a fejünkre, hogy megtartsa a hőt! Olyat is többször láttam már, hogy a japán nők a törülköző takaró funkcióját kiaknázva lazán maguk előtt tartják, s így sétálnak át egyik medencéből a másikba. Azt viszont egyszer sem tapasztaltam, hogy a nagyobbik törülközőt maguk köré csavarva közlekednek, tehát jobb, ha mi sem tesszük.
A lényeg, hogy ne nagyon izguljunk, hiszen pihenni jöttünk! Engedjük el magunkat, és hagyjuk, hogy elszálljon a fáradtság, a felgyülemlett feszültség, hogy egész valónkat átjárja a gyógyító forró víz! Ha pedig tanácstalanok vagyunk a legjobb onseneket illetően, keressünk rá a legnépszerűbb onsenek 100-as listájára! Az élen általában a Kusatsu onsen (Gunma megye), a hokkaidói Noboribetsu onsen és a Beppu közelében lévő Yufuin onsen (Ōita megye, Kyūshū) található.