Zajlik az élet, zajlik a jég

Mikor nálunk attól hangos a sajtó, hogy végre havazott, és mindenki boldogan tapicskol a várva várt 5 centis hóban, Japánban éppen minden újság arról ír, hogy kezdetét vette a jégzajlás időszaka. Ki akar a csontig hatoló hidegben úszkáló jégtömböket bámulni? – szólal meg bennünk a szarkazmus hangja, de ez a természeti jelenség sokkal több turistát vonz, mint gondolnánk. Továbbra sem megvetendő taktika a belföldi turisták által közkedvelt helyeket úti célul választani, márpedig a téli sportok, a hó- és jégfesztiválok tömkelege mellett a jégzajlás is rengeteg japánt vonz elsősorban Hokkaidōra és az ország középső részén található Nagano megyébe. S ha már éppen Hokkaidōra vetett minket a sors a téli időszakban, a hófesztivál programjai mellett miért ne tennénk egy kis kitérőt az Ohotszki-tenger partjai felé?

Omiwatari és ryūhyō

Mindkét fogalom a jégzajlás jelenségére utal, mégis jelentős különbség van a kettő között. Az omiwatari, „az istenek átkelése” tavakhoz kapcsolódó kifejezés. Ha elér egy bizonyos vastagságot, a befagyott tó jege a nappali és éjszakai hőmérséklet-különbség miatt hangos reccsenés kíséretében végighasad. Az így keletkezett repedés akár az egy kilométeres hosszúságot is meghaladhatja, a leváló jégtömbök a vízfelszín fölötti többméteres magasságig kiemelkedve úsznak a tavon. Nem látható minden évben, erősen csapadékos időszakban az egészet beborítja s eltakarja a hó. Hokkaidō mellett a Nagano megyében található Suwa-tó egyik téli látványossága. Itt shinto szertartás keretében a jégen keletkezett repedésből megjósolják az évi időjárást, és hogy abban az évben, milyen termésre lehet majd számítani.

A ryūhyō – szó szerint „áramló jég”, „sodródó jég” – általánosságban a jégvonulás megnevezése, a kifejezést japán vonatkozásban az Ohotszki-tenger hokkaidōi partjainál megfigyelhető természeti jelenségre használják. Ne a partszakaszhoz közeli befagyott tengert képzeljük el! A jégtáblák az oroszországi Amur-folyótól indulnak, s onnan úsznak le az Ohotszki-tenger áramlatain déli irányba. Január közepe-vége felé érnek Hokkaidō északkeleti partjainak közelébe, ahol az időjárástól függően március-április közepéig figyelhetők meg. A hatalmas jégtömbök olykor feltorlódnak, és több méter magas, 1 km hosszúságú jéghegyláncokat alkotnak. Máshol egészen kicsi jéglemezek borítják az egész vízfelszínt különleges mintázatot alkotva.

Attól függ, honnan nézzük

A megkapó látvány évente turisták és természetfotósok tömegeit csábítja a térség tengerparti városaiba, melyek közül a leghíresebb Monbetsu, Abashiri és Utoro. A globális felmelegedés miatt az 1980-as évek óta észrevehetően kisebb mennyiségű és vékonyabb a jég, mely a térségbe érkezik, s a partról nem is mindig látható. Ezért a part menti városok speciális jégtörő hajókat kezdtek üzemeltetni, s a jégvonulási szezonban naponta több túrát is indítanak az érdeklődők számára. Monbetsu kikötőjéből a Garinko, Abashiriből az Aurora nevű hajóra szállva csodálhatjuk meg a jeget egészen közelről kb. 3000 yenért.

Aki az előző bejegyzést olvasva kedvet kapott a vonatozáshoz, vagy esetleg tengeri beteg, választhatja a Norokko nevű vonatot is. A jobb kilátás érdekében nagy méretű panoráma ablakokkal ellátott szerelvények Abashiri és Shiretoko-Shari állomás között közlekednek a tengerpart mintegy 40 km-es szakaszán. Mindössze 810 yenért élvezhetjük a kilátást a nosztalgikus vonaton. Korábban a hamisítatlan hokkaidōi hideg megízlelésére is lehetősége nyílt az utasoknak, a vonat egyik kocsijában ugyanis szándékosan nem voltak se ablakok, se fűtés, csak néhány takaró. Ezt ma már sajnos már nem tapasztalhatjuk meg, de élvezzük ki, hogy legalább az út ideje alatt, 40 percig meleg helyen vagyunk, és nem a -15–20°C-os fagyban!

Aki mégis vágyik erre a hidegre, és még ennél is közelebbről szeretné szemügyre venni a jeget, annak megérhet egy kísérletet a jégséta az úszkáló jégtömbök tetején egyensúlyozva és el-elmerülve a frissítő hőmérsékletű vízben. Természetesen vezetett túrák keretében, megfelelő felszereléssel tehetjük magunkat próbára.

Ha inkább melengető élményekre vágyunk, egy kis változatosságot nyújthatnak a Monbetsuben és Abashiriben február közepe táján megrendezésre kerülő fesztiválok vagy a környék pl. a már említett Utoro onsenei. S ha már itt vagyunk, ne hagyjuk ki az abashiri sörfőzde jégzajlás tiszteletére készített kék színű sörét, az Ohotsk Bluet és az Ohotszki-tengerből halászott rákból készült helyi fogásokat se!