A hófesztiválon innen és túl

2014. február 5-én nyitották meg a Sapporo Hófesztviált, mely idén a 65. alkalommal került megrendezésre. A fesztivál az 1972-es sapporói téli olimpia során vált világszerte ismertté. Most, csaknem 40 évvel később már kb. 2 millió látogatóra számítanak az esemény záró napjáig, február 11-ig. A Sapporo Hófesztivál három helyszínen – Ōdōri park, Susukino, Tsudōmu – várja az érdeklődőket 198 hó- és jégszoborral, téli sportokkal, koncertekkel, helyi és külföldi ételkülönlegességekkel. A rendezvény központja az Ōdōri park, melynek területén belül idén 108 hó- és 6 jégszobrot állítottak fel. A kis és közepes méretű, többnyire civilek által megmunkált alkotások mellett az a 7 hatalmas méretű szobor számít a főattrakciónak, mely szponzorok megrendelésére a Japán Önvédelmi Haderő és önkéntesek keze alatt készült. Lássuk a 7 óriásszobrot, melyből 3 az „Ázsia” témához kapcsolódik!

Szívkastély

A Szívkastély az érzelmek szimbóluma. Az alkotást jégből készült tündérek szobrocskái egészítik ki. Az itt elhelyezett táblákon üzenetet hagyhatunk azoknak, akik kedvesek nekünk.

Tajvan – hagyomány és modernitás

A szobor Tajvan három fő turisztikai látványosságát egyesíti magában: a világ egyik legnagyobb kínai műtárgygyűjteményét magáénak tudható Nemzeti Palotamúzeumot (középen), az 509 m-es Taipei 101 toronyházat (bal oldalon) és a tajvani nagysebességű vasutat (jobb oldalon), mely az ország két legnagyobb városa közti 4-6 órás utat mindössze 90 percre rövidíti.

Hokkaidō, a téli sportok paradicsoma!

A szocsi téli olimpián induló japán versenyzők és a Sapporóban megrendezésre kerülő 2017-es ázsiai téli játékok sikeréért emelt monumentális hószobron japán sportolók portréját fedezhetjük fel.

Abdul Szamad szultán épülete

A XIX. századi épület a Malajziába látogató turisták egyik úti célja, Kuala Lumpur szimbóluma. A hóból készült szobor élethűen adja vissza az eredetit, az évszakhoz képest meleg időben viszont olvadni kezdett az épület központi eleméül szolgáló óratorony, nem kis aggodalmat okozva ezzel a szervezőknek.

Szeretetet mindenkinek

A szeretet sokféleségére, az emberek, az állatok és a természet iránti szeretetre hívja fel a figyelmet.

I’timād-ud-Daulah mauzóleuma

Az indiai Agrában található síremléket stílusjegyei alapján a Tádzs Mahal elődjének tekintik. Szépségének adózva a hófesztiválon mintegy 2250 tonna hóból készítették el kicsinyített másolatát.

Be Ponkikkīzu

Az azonos című, kisgyermekek számára készült tévéműsor szereplőit ábrázolja. A sorozatot 1973 óta sugározzák.

Nemzetközi hószobrász verseny

Minden évben nagy figyelem kíséri a nemzetközi hószobrász versenyt is. Idén 9 csapat – Daejeon (Dél-Korea), Hawaii, Malajzia, Új-Zéland, Portland (USA), Szingapúr, Thaiföld, Hongkong és Lengyelország csapata – indult a megmérettetésen. Közülük az 1. helyen a dél-koreai csapat végzett Möbius-földgömb című alkotásával. Ugró kirinek című szobrával a hongkongi csapat csak ezüstérmet tudott szerezni. A kirin mitológiai lény a kelet-ázsiai kultúrákban, melyet japán alkotásokon többnyire szarvas testű, sárkány fejű, ökör farkú, ló patájú lényként ábrázolnak fején szarvval.

Sapporo és környéke a hófesztiválon túl

Ezen kívül még sok más érdekes kisebb szobrot is láthatunk, a Tsudōmunál belekóstolhatunk a téli sportokba, a susukinói rendezvényhelyszínen pedig a jégszobrokat tekinthetjük meg. De mit csináljunk, ha már mindezen túl vagyunk, ha már annyira átfagytunk, hogy hóra, jégre se bírunk nézni, vagy ha pont nem a fesztivál idején érkeztünk? Szerencsére Sapporo nem olvad el a hóval együtt, és a téli fesztiválon kívül is tartogat érdekességeket. Már maga a sapporói vasútállomás épülete is különleges, és megér egy látogatást.

Sapporo egyáltalán nem egyezik azzal a képpel, ami japán városok kapcsán előtűnik a képzeletünkben. Az 1800-as évek második feléig ainu települések voltak a területen, a városépítés csak 1868-ban a Meiji-restauráció jegyében indult meg nyugati mintára. Így a belváros több épülete is a nyugati építészet stílusjegyeit viseli magán. Ha nem tudnánk, hogy éppen Japánban vagyunk, azt hihetnénk, hogy a XIX. századi Egyesült Államokban sétálunk. Jó példa erre az egykori Hokkaidōi Kormányhivatal vörös téglás épülete és a Sapporo egyik emblémájává vált óratorony.

A belváros hamar bejárható, de a külvárosi részek és a város környéki települések is izgalmas alternatívát jelenthetnek. Ha kicsit messzebb is elmerészkednénk, Otaru remek célpont. Bájos, ékszerdobozhoz hasonló kisváros, rajta keresztülhúzódó, romantikus hangulatú csatornával, mindössze 40 percre Sapporótól vonattal. Híres a különleges színű és formájú üvegeiről és az itt gyártott zenedobozokról, melyektől zeng a főutca.

Ha mégis inkább a város közvetlen közelében maradnánk, érdemes felmenni a Moiwa-hegyre. A belvárosból könnyedén megközelíthető villamossal, innen pedig felvonóval juthatunk fel az 531 méter magasan lévő hegytetőre, de vállalkozó szelleműek akár gyalog is mehetnek. Bár télen meglehetősen csípős szélre számíthatunk odafent, ne hagyjuk ki, mert fantasztikus panoráma nyílik egész Sapporóra és a környék hegyeire is.

A tavaszi és nyári Sapporo akár külön bejegyzést is érdemelhetne, a város ugyanis sok szabadtéri szórakozási lehetőséget nyújt az ide érkezők számára. Ezek a helyek azonban télen nem túl izgalmasak, jobb ilyenkor a helyi ételek kóstolgatásával múlatni az időt – meleg helyen. Garantáltan kellemesen fog telni a napunk, ha a piacon indítjuk a reggelt. A pultok roskadásig vannak a frissebbnél frissebb halakkal, rákokkal, kagylókkal, a piac kis éttermei pedig ezek felhasználásával készült ételeket szolgálnak fel. A kaisendonnal nem nyúlhatunk mellé. Egy nagy tál rizs rajta friss, nyers tengeri herkentyűkkel, melyeket akár mi is kiválaszthatunk kedvünk szerint. A legmegfelelőbb alkalom, hogy kipróbáljuk a tengeri sünt, unit, ha eddig még nem tettük.

Ebédidőben üzletről üzletre végigjárhatjuk Sapporo híres „ramen sikátorát”, Yokochōt. Este pedig összeköthetjük a városnézést és az evést is, ha ellátogatunk a Sapporo Sörgyárba. A sörgyár vörös téglás épülete nemcsak a Sapporo Sörmúzeumnak ad otthont, hanem a Sapporo Sörkertnek is. A sörgyár már nem használt részén kialakított étteremben különös dologgal fogadnak bennünket: személyenként átnyújtanak egy-egy nejlonból készült kabátot. Ennek funkcióját rögtön meg is értjük, ha a dzsingiszkán nevű, különös elnevezésű ételt rendeljük. Nekünk magunknak kell ugyanis olajjal meglocsolt vaslapon megsütnünk a hozzávalókat, bárányhúst és különböző zöldségeket (káposztát, babcsírát, sütőtököt stb.), és ezzel az esőköpeny szerű kellékkel akadályozhatjuk meg, hogy minden ruhánknak olaj szaga legyen. Különleges hangulata van egy hatalmas csarnokban ülni, és több száz másik emberrel egyszerre elkészíteni a dzsingiszkánt. Egy korsó frissen csapolt sör mellett remek zárása a napnak és egy többnapos sapporói kirándulásnak is.