A “Meztelen fesztivál”

Mi az, ami évente 9000-nél is több japán férfit lázba hoz? Ne engedjék el nagyon a fantáziájukat, mert elárulom: az okayamai Saidai-ji templom meztelen fesztiválja. Holott nem is hölgyek vetkőznek, hanem a férfiak maguk. Erre pedig nem más ad motivációt, mint kettő darab 20 cm hosszú, 4 cm átmérőjű fabot, a shingi, melyet a templom főépületének ablakából dobnak a hömpölygő tömegbe 4 m magasról. Ekkor elszabadul a pokol, egymásnak feszül 9000, csupán egy fehér vászon ágyékkötővel, fundoshival takart férfitest, megindul a küzdelem a shingiért. Aki megkaparintja, egy éven át szerencsés lesz. Nem az én tisztem megítélni, hogy ezért valóban érdemes-e nekivetkőzni, de az biztos, hogy a hadaka matsuri, azaz a meztelen fesztivál az egyik legkülönösebb a japán fesztiválok sorában.

181_regi

Hadaka matsurikat az ország különböző pontjain egész évben – a legtöbbet januárban, februárban és júliusban – rendeznek, de állítólag az okayamai Saidai-ji eyō elnevezésű fesztiválja volt az első ilyen. A nagy múltú templomban már a Nara-kortól (710–794) szokás volt a holdújév kezdete táján megtartani egy 14 napos szertartást, mely megszabadít az óév minden bajától, garantálja az ország békéjét és bőséges termésről gondoskodik. A templom feljegyzései szerint ez a szertartás 1510-ben egy új szokással egészült ki: az utolsó napon a hívők között védelmet nyújtó, akkor még papírból készült talizmánokat osztogattak, mely birtokosának szerencsét is hozott. E szerencsében való részesülés reményében évente egyre több hívő látogatott a templomba, így a talizmánokért folytatott harc egyre hevesebbé vált. Mivel a talizmánok könnyen szakadtak, elkezdték fából készíteni, s talán a nagyobb igazságosság és a főpap testi épsége érdekében a főépület ablakából, a „szerencseablakból” dobták a tömegbe. A ruha csak akadály volt, így a fundoshi kivételével attól is megszabadultak. Több, mint 500 éve kezdődött hát az egész, és bámulatos módon az eyō még most is szinte teljesen ugyanúgy zajlik minden év februárjának 3. szombatján, idén február 15-én az 505. alkalommal. A modern kor annyi változást hozott csupán, hogy a tömegközlekedéssel távozókra gondolva 2010-től a shingit az addig hagyományos éjféli időpont helyett este 10-kor dobják a tömegbe.
Ennél a mozzanatnál azért jócskán hosszabb a fesztivál, az előkészületei pedig már 3 héttel korábban megkezdődnek. Begyűjtik, majd megmunkálják a shingi alapanyagául szolgáló fát. 14 nappal az ünnepet megelőzően pedig kezdetét veszi az ország és lakóinak békéjéért, egészségéért és bőségéért folytatott, mindennapos imádság.

182_shingi

A fesztivál napján aztán Japán minden tájáról özönlenek a hívők. A szerencséért való küzdelemben 12 éves kor felett a férfinem képviselői közül bárki részt vehet, akinek nincs tetoválása és nem él alkohollal. Az előbbi szabály a yakuza tagjainak esetleges erőszakos fellépésétől kívánja megóvni a fesztivált, de mindig akadnak néhányan, akik a fundoshin kívül a testük más részén is fehér vászonnal vannak betekerve tetoválásaikat elfedendő. Az utóbbi szabályról pedig megfeledkezhetünk, mint ahogy mindenki teszi. Nem maradnak ki a 12 évnél fiatalabbak sem, számukra a nap folyamán még korábban rendeznek egy hasonló megmérettetést kisebb ajándékokért.A résztvevők csak fundoshit viselhetnek, még a szemüvegüktől is meg kell válniuk. A fesztivál tehát rituális jellegű, s egyfajta megtisztulási szertartással is párosul. A hívők hangos, a fesztiválokon szokásos „Wasshoi, wasshoi!” – cselekvésre buzdító, nagyjából a „Hórukk!” jelentéstartalmának megfelelő – felkiáltásokkal haladnak a templom hideg vízzel teli medencéje felé egymásba karolva, sorokban. Miután megmártóztak, és megtisztultak az előző évi szerencsétlenségektől és rossztól, tovább mennek a főépülethez, ahol a szerzetesek tisztaságot és szerencsét jelképező vízzel hintik meg őket. Ezt követően egy másik épületnél a meztelen védőistenség elé járulnak, hogy pártfogásában részesüljenek. Ezt a kört többször is megteszik, 10 előtt nem sokkal azonban már megkezdődik a harc a legjobb helyekért a főépület előtt.

183_furdes
184_viz

Mielőtt a fináléhoz érnénk, szeretném megnyugtatni azokat az olvasókat, akik szerint egy kissé eltolódtak a nemi arányok. Bizony, „az év szerencsés férfija” címért nem indulhatnak hölgyek, de ez nem jelenti azt, hogy a nők ki vannak tiltva a fesztiválról. A megtisztulási szertartásnak ők is részesei lehetnek. Hónaljtól térdig-bokáig fehér lepelbe tekerve mártóznak meg a hideg vizes medencében, miközben imát mondanak kívánságaik teljesüléséért. Ezen felül a férfiak buzdításában is fontos szerepet játszanak. A fesztivál kezdetén felhangzó taiko dobokat ugyanis női kezek ütik, az általuk előadott bátorító ritmusok, majd a hadaka matsuriért mondott imádság nyitja meg az eseményt.

185_nok

Végül este 10 órakor elérkezik a 14 napos szertartás és az utolsó napon rendezett fesztivál fénypontja. A templom főpapja megjelenik a főépület ablakában, a fények kihunynak, a shingi el van vetve, az eseményektől biztonságos távolságban elhelyezett nézőtérről villogó vakuk fényében megindul a szerencséért folytatott ádáz küzdelem. Kívülről semmi mást nem látunk, csak az egymásnak verődő meztelen férfitestek hullámait. A jelenet ismerős lehet a zenei fesztiválok rendszeres látogatói számára – szokásos nagyszínpad, félmeztelen tömeg, emberúsztatás, lökdösődés, készenlétben álló mentőautók, legalább bordatörés. Ehhez hasonlót képzeljünk el, csak itt még nadrág sincs senkin sem, és mindez egy fabotért zajlik akár egészen hosszú ideig. Nem elég elkapni, meg is kell tartani. S hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, a két valódi shingi mellett 100 darab fűzfából készült botot is a hívők közé hajítanak. Azért ezek is hoznak egy kis szerencsét, de az igazi, nagy fogás mégiscsak a shingi. Aki elkapta, nem bukik le, túléli, és eljut vele a kijelölt helyig, egy évig a szerencse fia, és nem mellesleg a fesztivál szponzorai által felkínált pénzjutalom üti a markát. A Sadai-jiban rendezett hadaka matsuri jövőre február 21-re esik, mindenki kezdheti szabdalni a lepedőt a fundoshijához.

186_tomeg

(szerző: Jámbor Aliz)