Tokió Maraton – a belváros hosszú távon

Amikor Pheidippidész több mint 2500 éve Athénból Spártába szaladt, hogy segítséget kérjen a marathóni csatához, nem is gondolta volna, hogy két újkori sportággal – a 246 km-es spartathlonnal és a 42 195 m-es maratonnal – is összefonódik a neve. Az pedig végképp nem merülhetett fel benne, hogy 2007-től minden februárban 30 000-nél is több ember fogja lefutni Tokió legforgalmasabb utcáin a maratoni távot.
Ekkor került először megrendezésre a Tokió Maraton, melynek azonban már korábban is voltak előzményei. A ’80-as évektől felváltva rendezték meg hivatásos futók számára a Tokió Nemzetközi Maratont és a Tokió–New York Barátság Nemzetközi Maratont, a hölgyek számára pedig minden évben a Tokió Női Maratont. 2004-ben a Japán Atlétikai Szövetség tárgyalásokat kezdett Tokió városi vezetésével, s így született meg 2007. február 18-án a Tokió Maraton összesen 30 000 résztvevővel eltörölve és magában egyesítve a többi versenyt. Boston, London, Berlin, Chicago és New York mellett 2013-tól Tokió a World Marathon Majors 6. helyszíne. Idén február 23-án került megrendezésre, 34 000-nél is többen futottak, a férfiak között 3, a nők között 4 új rekord is született. 2014 győztesei a férfiaknál 2:05:42-es időeredménnyel a kenyai Dickson Chumba, a nőknél 2:22:23-as eredménnyel az etiópiai Tirfi Tsegaye. Évről évre egyre több az érdeklődő, és idén is tízszeres volt a túljelentkezés. S hogy hogyan döntik el, hogy ki futhat? Természetesen a hivatásos atléták külön regisztrálnak, a többiek között pedig kisorsolják a szerencsés résztvevőket.

A kép a Tokyo Marathon Foundation facebook oldaláról származik.

Szerintem ennek a nagy népszerűségnek az oka nem magában a maratonban mint futásban rejlik. Mert ugye a világ kétfelé oszlik: azokra, akik szeretnek futni és azokra, akik nem. Az előbbi csoporton belül is csak alcsoportot képeznek azok, akik képesek lefutni 42 km-t. Viszont ha megvan a kellő motiváció, nagyon könnyű egyik csoportból átcsúszni a másikba. Én például az iskolában már a Cooper-teszt gondolatától is rosszul voltam, és miután végigfutottam a 12 percet, mely alatt legfeljebb 2 km-t tehettem meg, a végletekig kimerülve rogytam le a műsalakra. De ha Tokió azon utcáin futhatnék, melyeken máskor egymást érik az autók, ha a Tokió szimbólumává vált nevezetes helyek lennének a check pointok, ahová el kell jutnom, akkor én is átállnék a futástól ódzkodók táborából a másik oldalra. Figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az élvonalbeliek nagyjából 2 óra alatt teszik meg ezt a távot, szép kényelmesen végigkocognék a nevezetes helyeken a 7 órában megszabott időkorlát végéig. És ezzel talán nem csak én vagyok így.
Ha még ez sem ad elég okot a futásra, ha nem férünk be a résztvevők közé, vagy teljesen máskor járunk Tokióban, akkor is érdemes egy pillantást vetni a Tokió Maraton check pointjaira. A futásra csábító útvonal érinti a legfontosabb látványosságokat, amelyeket egy néhány napos tokiói tartózkodás alatt szinte kötelező megnézni, így jó ötleteket meríthetünk belőle egy egyéni túrához.

Tokiói Közigazgatási Torony

A kiindulási pont a Tokiói Közigazgatási Torony (Tōkyō-to Chōsha). A 243 m magas toronyház 2006-ig Tokió legmagasabb épülete volt. Ami viszont még ennél is lényegesebb, hogy az épület mindkét tornyának 45. emeletét kilátóként alakították ki, mely bárki számára ingyenesen igénybe vehető. Derült időben állítólag még a Fujit is lehet látni. Mivel erre minden kilátóban felhívták a figyelmemet, de egyszer sem volt kellőképpen derült az ég, nem tudom, mennyi a valóságtartalma, az viszont biztos, hogy a 45 szint padlótól plafonig érő üvegablakain keresztül meglehetősen jó kilátás nyílik a fővárosra. Ha már erre járunk, érdemes egy sétát tennünk Shinjukuban, mely csak úgy hemzseg a modern kori építészet remekeitől.

Császári palota

A császári rezidencia körül mindig sok futó jön velünk szembe, nem véletlen, hogy a maraton útvonala is érinti. Ez az a helyszín, ahol a legtöbb turista csalódik. Legalábbis mindenki, aki arra számít, hogy pompás lakosztályokat láthat, vagy megtekintheti, hol éli hétköznapjait a császári család. A rezidencia területének nagy része ugyanis el van zárva a külvilág elől. Ha csak éppen beesünk, legfeljebb a kertben sétálgathatunk, ha regisztrálunk a hétköznapokon szervezett napi két túra valamelyikére, valamivel többet láthatunk, de akkor is csak kívülről. Évente két alkalommal – újévkor január 2-án és a császár születésnapján, december 23-án – férkőzhet csak valamivel közelebb az érdeklődő tömeg magához a palotához, és láthatja személyesen is a császárt. Ha ezzel tisztában vagyunk, nem fogunk csalódni. A kert gyönyörű, úgyhogy főleg tavasszal mindenképpen megér egy sétát. A területre vezető hídon, a Nijū-bashin pedig mondhatni kötelező fényképet készíteni.

Tokió-torony

A maratoni futók ezt követően elhaladnak az emblematikus Tokió-torony mellett. A gyakran „tokiói Eiffel-torony” néven emlegetett épület a városkép meghatározó eleme, s úti könyvekből, Tokióban játszódó filmekből, mangákból és animékból mi is ismerhetjük. Az éjszakai kivilágítás – különösen karácsonykor és újévkor – miatt kívülről, a Tokióra való kilátás miatt belülről is érdemes megtekinteni. Évente rengeteg látogatót fogad, ezért jó 1 órás várakozással számoljunk! Ha kibírtuk, cserébe 333 m magasról tárul elénk Tokió.

Ginza 4 chōme kereszteződés

Tokió Andrássy-útja is része az útvonalnak. A versenyzők a Seiko híres épületénél kanyarodnak el.

Tokió állomás

A vasúti és metróvonalak összefutási pontja, naponta 3000 vonat és 400 000 utas. De láttuk-e már kívülről is az állomás épületét? A maraton erre is felhívja a figyelmet.

Kaminari-mon

A „Mennydörgés kapuja” szintén az egyik kötelező eleme a tokiói városnézésnek. Csak azért percekig kell sorban állnunk, hogy elkészíthessük az ottlétünket bizonyító fényképet a 3,5 m-es piros lampion alatt. A kapun átlépve a Nakamise dōrira jutunk, ahol finomságokat és szuveníreket árusító standok és az itt vásároló tömeg nehezíti meg utunkat a Sensō-ji templomig és az Asakusa szentélyig. Mindent árulnak, amit egy turistának meg kell kóstolnia és útjáról haza kell vinnie. A templomhoz közelebb érve kissé megcsappan a tömeg, holott a Sensō-ji Tokió első és egyik legjelentősebb buddhista temploma. A közvetlenül mellette álló Asakusa szentély előtt sokszor majmos mutatványosok szórakoztatják az összeverődött közönséget. Az atléták azonban csak a kapuig futnak el, innen fordulnak vissza Ginza irányába.

Kabuki-za

Kevesebb, mint 10 km-rel a cél előtt érintik Tokió kabuki színházát, a Kabuki-zát. Az épület 1889 óta ugyanott áll, az utolsó felújítási munkálatok 2013-ban fejeződtek be.

Tokyo Big Sight

Ezután a versenyzők Odaiba, a vásárolni vágyó turisták fellegvára felé veszik az irányt, s innen már nincs sok hátra a célig, a Tokiói Nemzetközi Kiállító Kiállítóközpontig vagy ahogy többnyire nevezik, a Tokyo Big Sightig. A modern épület szolgál évek óta többek között a Comiket és az Anime Fair helyszínéül, a 2020-as nyári olimpián pedig várhatóan itt rendezik majd meg a birkózás, a vívás és a taekwondo versenyszámokat.
Futva vagy gyalog, versenyzőként, nézőként vagy turistaként – ne hagyjuk ki a Tokió Maraton helyszíneit!

(Szerző: Jámbor Aliz)