A Fuji Shizuoka felől nézve

Több évtizednyi erőfeszítés után a Fuji 2013 júniusában végre bekerült a világörökség kincsei közé. A „művészeket és költőket megihlető, évszázadok óta zarándoklatok céljául szolgáló” Fuji-hegyet nem természeti, hanem kulturális örökségként jegyezték be. Kevesebben tudják azonban, hogy magán a hegyen kívül 24 másik, a Fuji látképét nyújtó helyszín is felkerült a listára.

Miho no Matsubara

Ezek egyike a Miho no Matsubara nevű 7 km hosszúságú, fenyőerdővel övezett partszakasz Shizuoka városban a Suruga-öbölnél, mely egyike a shin Nihon san keinek, „Japán három új nevezetes látképének”. A part már a VIII. századi versgyűjteményben, a Man’yōshūban is említésre kerül, szépségétől a költő „minden másról elfeledkezik”. Későbbi korok művészeit is ámulatba ejtette, a fenyőkkel szegélyezett partszakasz hátterében a Fujival számos fametszeten megjelenik.

Utagawa Hiroshige: A Fuji 36 látképe – 21. Suruga Miho no Matsubara, 1856 körül

A fenyők fölé tornyosuló Fuji látványa valóban megkapó, de meglehetősen szerencsésnek kell lennünk, ha erről saját szemünkkel szeretnénk megbizonyosodni. Miho no Matsubara is azon helyek közé tartozik, melyekről azt mondják, hogy onnan derült időben látható a hegy, ám ez valójában nem elég. Ha ugyanis túl magas a hőmérséklet, és a megelőző napokban sok volt a csapadék, a felszálló pára felhőbe burkolja és elhomályosítja a látképet. A derült égboltnak hűvös idővel kell párosulnia, így a legalkalmasabb időpontnak a február bizonyul. Nekem a februárból pont az egyik legmelegebb napot sikerült kifognom. Félszerencse – láttam is meg nem is, a Fuji hologramszerűen emelkedett a fenyves fölé, fényképpel csak nehezen tudom bizonyítani. Sebaj, amit láttam, az enyém, mindenki másnak pedig ott a képeslap:

Még mindig többet láttam belőle, mint valaki, aki felhős, esős napon érkezik. Ha esetleg ilyen módon pórul járunk, se keseredjünk el! A fenyőerdő önmagában is gyönyörű, és egy híres legenda is kapcsolódik hozzá. Réges-régen az egyik fenyőfa ágán egy Hakuryo nevű halász csodaszép hagoromot („tollköpeny”, „mennyei palást”) talált. Mikor elvinni készült, az égből leereszkedett egy mennybéli hajadon, s könyörgött, hogy adja vissza neki a palástot, mely nélkül nem tud visszatérni a mennybe. A halász cserébe arra kérte, hogy a hagoromot viselve járjon neki égi táncot. A tánc végeztével a hajadon eltűnt a homályban. A fenyőfák között még mindig áll az a fa, a hagoromo no matsu, melyen a legenda szerint a halász a palástot megtalálta. Sőt három is van belőle. Az elsőt ugyanis egy cunami alkalmával elnyelte a víz, de valahol mélyen a tenger fenekén még mindig megvan. Az e helyett ültetett második fa már 650 éves volt, amikor veszélyes mérete miatt nem is olyan régen kivágták. A harmadikat ennek az egyik ágából ültették, de még a második fa megmaradt rönkje is megtekinthető.

Nihondaira és a Kunōzan Tōshō-gū

Miho no Matsubarától kb. 9 km-re helyezkedik el Nihondaira, ahonnan szintén meseszép kilátás nyílik – illetve ha nincs szerencsénk, nem nyílik – a Fujira. A 308 m magasan fekvő fennsíkról drótkötélpályás felvonóval ereszkedhetünk alá a Kunōzan Tōshō-gū szentélyhez. Tōshō-gūnak neveznek minden olyan sintó szentélyt, ahol az egyik országegyesítőként ismert első sógunt, Tokugawa Ieyasut tisztelik. Halála után a fia elrendelte, hogy apját itt temessék el, s ő emeltette a szentély első épületét is a XVII. század elején, így ez a szentélyegyüttes volt a legelső tōshō-gū. Később Ieyasu maradványai a Nikkō Tōshō-gūba kerültek, de a Kunōzan Tōshō-gū még mindig számos nemzeti kincset őriz. A szentélyegyütess varázsát azonban mégsem ez adja, hanem elhelyezkedése. Szinte hihetetlen, hogy ennyire eldugott, nehezen megközelíthető helyen ilyen finoman megmunkált, aprólékosan díszített épületek álljanak. Úgy érezhetjük, hogy e fölött már semmi sincs, alatta pedig csak a tenger húzódik. Ha február végén érkezünk, mindezt cseresznyevirágba burkolva csodálhatjuk meg.

Shimizu-kikötő

Shizuoka városban e két helyen kívül is számos lehetőségünk van a Fuji megtekintésére, a legkülönlegesebb élményt talán mégis a Shimizu-kikötő által kínált hajóutak nyújtják. Sétahajózás közben eltávolodunk a parttól, s kicsit közelebb kerülhetünk a Fujihoz és a víz körül cikázó sirályokhoz.

Ezt az állomást már csak azért is érdemes beiktatni, mert a kikötő hemzseg a tengeri finomságokat kínáló éttermektől. Bárhová is üljünk be, biztosan friss hal, kagyló és rák kerül a tányérunkra. Sushi, sashimi (falatnyira szeletelt, nyers hal) vagy kaisen-don (nyers tenger gyümölcsei egy tál rizsre ültetve), nem nyúlhatunk mellé!