Narita, több mint reptér

Naritát akaratlanul is a repterével azonosítjuk. Japánba érkezésünk lehetséges helyszínei közül az egyik. A város, ahol 14 vagy több órányi utazás után végre leszállunk a repülőgépről. Innen a többség rögtön Tokióba megy, és csak haza utazáskor gondol ismét Naritára. A város, ahol véget ér az az egy-két különleges hét, amit Japánban töltöttünk. Pedig nem messze a reptértől, vonattal mindössze 10 percre fekszik Narita városa híres templomegyüttesével és hangulatos, régies sétálóutcájával.

Omotesandō – Narita sétálóutcája kis boltokkal és a távolban a Narita-san Shinshō-ji nagy pavilonjának tornyával

Az unagiról, angolnáról híres Narita egyik üzlete, amely mindig tele van. Az angolnát a szemünk láttára készítik elő, a sülő angolna édeskés-füstös illata becsalogatja az arra járókat.

Narita-san Shinshō-ji

A sétálóutca egészen Narita templomáig, a Narita-san Shinshō-jiig vezet. Japánban 939-ben kitör a Taira no Masakado-féle felkelés. Az országban, melyet amúgy is katasztrófák sújtottak, teljes a felfordulás. Kanchō Daisōjō szerzetes útnak indul az akkori fővárosból, Kiotóból Fudō myōō, egy védőistenség szent képével. Naritánál ér partot, ahol 21 napon keresztül imádkozik az ország békéjéért. Az utolsó napon véget ér a felkelés. Kanchō Daisōjō hazatérne, de a faragott kép hirtelen mozdíthatatlanul nehéz lesz. Az istenség maradni szeretne, így 940-ben felépítik Narita-sanon „az új győzelem templomát”, Narita-san Shinshō-jit.
Így kezdődik a röviden csak Narita-sanként emlegetett templom történelme, mely 2007-ben ünnepelte fennállásának 1070. évfordulóját. Ez alatt a több mint 1000 év alatt Japán egyik legnépszerűbb templomává vált, az újévi látogatók számát tekintve a második helyen áll a Meiji-jingū után.

Sōmon – a Narita-san Shinshō-ji főbejárata

Niōmon – a második kapu jellegzetes, óriási lampionjával

Sanjū no tō – a háromszintes pagoda Japán fontos kulturális örökségei közé tartozik

Heiwa no daitō – az 1984-ben épült „Béke nagy pagodája” a templomegyüttes egyik legfiatalabb épülete. Első emelete a templom történelméről szóló kiállításnak ad otthont, a többi szinten buddhaszobrokat és mandalákat találunk. Az ötemeletes pagoda csúcsa már a városban sétálgatva is látszik.

Narita-san Heiwa no daitō matsuri

A Narita-san egész évben számos ünnepet, matsurit rendez, mely mindig rengeteg látogatót vonz. A mindenhol megtartott hagyományos matsurik – pl. az újév és a februári setsubun – mellett van egy saját, különleges ünnepe is, a Narita-san Heiwa no daitō matsuri, a Béke nagy pagodájának ünnepe. A pagoda megépítésének tiszteletére rendezték meg először 1984-ben, s azóta minden évben megtartják. Az idei 30. alkalommal (május 10.) egyben Narita város fennállásának 60. évfordulóját is ünnepelték. A minden évben hasonlóan zajló matsurin közel 1000, kék-fehér yukatába (lenge, nyári kimonó) öltözött hölgy táncol kecses mozdulatokkal, összehangoltan.

A vasútállomástól indulnak, majd végigtáncolnak a sétálóutcán. Az egész régi belváros shamisen hangjától zeng, egyszerre lendülnek a kezek és haladnak a lábak.

Így érnek el a templomig, ahol egy kisebb szünetet követően szabályos alakzatban felállnak a háromszintes pagoda előtt, és ismét bemutatnak egy táncot.

Ezt követően átvonulnak a nagy pagodához, ahol az ünnep fénypontjaként kezdetét veszi az utolsó tánc. Az épületet minden irányból körbe állják, néhány csoport a pagoda teraszos részén foglalja el helyét. Végül megszólal a zene, és 1000 nő egyszerre mozdul, egyszerre táncol a Béke nagy pagodája körül.