Sziget, de nem fesztivál – Miyajima

Ha emlékeznek még, az egyhetes, JR Pass segítségével megvalósított utamat Hiroshimában hagytuk el. Innen szeretném felvenni a fonalat, és bemutatni önöknek második állomásomat, Itsukushimát vagy ismertebb nevén Miyajimát. A szigetet, mely a nihon sankei, „Japán három látképének” egyike, nem szabad kihagyni, ha már egyszer valaki elmegy Hiroshimáig. A szigetre érkezőket fogadó Itsukushima-szentély előterében a tengerrel, hátterében a Misen-heggyel 1996 decembere óta a világörökség része. Ha megtekintettük Hiroshima világörökségét, a Béke Emlékparkot, könnyűszerrel átevickélhetünk Miyajimára a két világörökséget összekötő hajóval. A szigetre komppal is átmehetünk, melyre érvényes a JR Pass, de aki nem spórol, választhatja a kisebb, gondolaszerű hajókat is, melyek egészen közel merészkednek a szentély tengerben álló főkapujához.

Miyajima

Válasszuk bármelyik megoldást, fantasztikus látványban lesz részünk Miyajimához közelebb érve. A Szeto-beltenger kékjével szinte egybeolvadó sziget mélyzöldjéből rikítva tör elő az Itsukushima-szentély cinóbervöröse. Miyajima szimbóluma, az ōtorii, azaz a főkapu még éjszaka is tisztán kivehető a távolból.

Mind a belföldi, mind a külföldi látogatókat tekintve Miyajima napjainkban a legnépszerűbb úti célok egyike. Különösen azért érdekes ez, mert a szentnek tartott sziget korábban tabu volt a kívülről érkezők számára. Az Itsukushima-szentélyt a parthoz közel cölöpökre építették, hogy dagálykor úgy tűnjön, a vízen lebeg, és a toriit a parttól távolabb, a tengerben állították fel. Ennek az apró trükknek köszönhetően már a zarándokok is látogathatták a szentélyt, hiszen az ilyenformán nem volt a szent sziget része.

Később aztán nemcsak a szentély, hanem a sziget maga is megnyílt a nyilvánosság előtt, ám tisztaságát megőrzendő mind a mai napig tilos a temetkezés, és 1878 óta nem regisztráltak születést és halálesetet. A várandós anyák és a hosszasan betegeskedők ügyelve a sziget íratlan szabályaira visszatérnek a főszigetre, mely döntésüket feltehetőleg megkönnyíti, hogy Miyajimán nincsen kórház. És nemcsak kórház, közlekedési lámpák és utcatáblák sem! Miért is kéne egy 30 km2-es, 2000-es lakosságú szigeten, ahol még az őzek is szabadon kószálnak?

Az Itsukushima-szentély és az ōtorii

Bár Miyajima bővelkedik templomokban és szentélyekben, a látogatók többsége az Itsukushima-szentély, de főleg annak főkapuja, az ōtorii miatt érkezik a szigetre.

Más képet nyújt éjjel és nappal, apálykor és dagálykor – a 16,6 m magas, 60 tonnás kapu a turista fényképek kiváló alapanyaga. A ma látható torii a 8. a szentély fennállása óta, 1875-ben emelték. A nagyjából 6 óránként váltakozó árapálynak köszönhetően hol besétálhatunk alá, hol a partról vagy a szentélyből csodálhatjuk meg, amint vöröse visszatükröződik a vízen.

Ez a program nagyjából le is köti a turistákat, és csak kevesebben tekintik meg magát a szentélyt, holott érdemes lenne rááldozni egy kis időt.

Az Itsukushima-szentély 593 óta áll a mai helyén. 1168-ban építtette újjá Taira no Kiyomori, ekkor nyerte el mostani különleges szerkezetét és stílusát. A szentélyegyüttes különböző épületeit 300 méteres folyosó köti össze. Mindez cölöpökön áll, és dagálykor valóban olyan, mintha a vízen lebegne.

A szentélyben Susanoo-no-mikoto, a szél és vihar istenének három leányát tisztelik. Ők nem csupán a tenger és a szerencse istennői, hanem a közlekedési biztonságért is ők felelnek, ami a már fent említett okokból ráfér a szigetre.

Minden más és persze gasztro

Én sajnos csak egy napot szántam Miyajimára, de akár napokat, heteket is el tudnék ott tölteni. Órák hosszat el lehet nézegetni, ahogy lassan-lassan beszivárog a tenger a főkapu pillérei között, körülfolyja az egész szentélyt, majd csendben visszahúzódik nedves homokot hagyva maga után. Friss színek, a tenger moraja, őzek, természet és nyugalom mindenhol. Bőven elég ez a pihenéshez, de ha nyughatatlanok vagyunk, van más felfedezni való is a szigeten. Tehetünk egy hosszú sétát, bejárhatjuk Miyajima rengeteg szentélyét és templomát, köztük a híres ötszintes pagodát vagy a Daishō-int, ahol teljesülhet egy kívánságunk.

Felvonóval felmehetünk az 535 m magas Misen-hegyre, de a sziget hangulatos utcáin akár felkereshetjük a világ legnagyobb shamojiját, rizses kanalát is.

A mindig nyüzsgő főutcán pedig ne feledjük el kipróbálni a helyi ételeket:

…nyers vagy sült osztrigát…

…osztrigás rizst, japánul kakimeshit…

és desszertnek momijimanjūt, édes babpürével, vaníliakrémmel, csokoládéval és más finomságokkal töltött, levél alakú süteményt!

(Szerző: Jámbor Aliz)