Kastély a fellegekben – Takeda-jō

Vasúti bérletes utazásomat 2 héttel ezelőtt Miyajimánál hagytuk el virtuálisan. Innen következő utam a Hyōgo megyei Asago városba vezetett, ahol látszólag semmi sincs, mégis több százezer turista látogatja meg évente. Mi vonz ide ennyi embert? A Tenkū no shiro, a „kastély a fellegekben”. Vigyázat, nem fellegvár!

A Takeda-jō, azaz Takeda vár tulajdonképpen várrom, ezért sokszor másik elnevezésével is találkozhatunk: Takeda-shiroato, Takeda várrom. Nem túl sokat sejtető név, főleg egy olyan városba nem látogatnánk el miatta, ahol ezen kívül semmi egyéb nincsen. Ha azonban azt mondom, ezt a várromot gyakran a „Japán Machu Picchuja” névvel is illetik, bizonyára jobban el tudják képzelni, és sokaknak megjön a kedve az utazáshoz. Tisztában voltam vele, hogy a japánok szeretnek néhány úti célnak hangzatos és olykor kissé túlzó nevet adni. Éppen azért iktattam be ezt a napot, hogy kiderüljön, valóban olyan fantasztikus-e „Japán Machu Picchuja”. Higgyék el, ha nem lenne az, most nem írnék róla.

A Takeda vár múltja…

A Takeda várat 1431-ben kezdték építeni, hogy erősítse az Izushi kastélyt, és védje Tajima tartományt Harima és Tanba tartományok támadásaitól. Egészen 1577-ig a Yamana klán birtokában volt, ekkor foglalta el Toyotomi Hideyoshi daimyō. Ezt követően többször gazdát cserélt, utoljára Akamatsu Hirohide lett a vár ura. Ekkortájt épültek fel a földvár máig megmaradt kőfalai. Az építkezéshez a köveket megmunkálatlanul, eredeti méretükben és alakjukban használták fel. Ennek köszönhetően a vár masszívvá és ellenállóvá vált, s ezáltal nyerte el különleges, természetes hatást keltő külalakját is.

… és jelene

A vár Akamatsu 1600-ban bekövetkezett halála után elhagyatottan állt. A XX. század második felében kezdték el rendbe hozni, 2006-ban felkerült Japán 100 legszebb kastélyának listájára. Amint azt az állomás közelében lévő remek C gurmé étterem rendkívül kedves és közlékeny szakács- és pincérnőjétől megtudtam, a várrom senkit nem érdekelt különösebben egészen 2012-ig. Ekkor forgatták az Anata e (Neked) című filmet, melynek néhány jelenetében a Takeda vár látszik sűrű felhőréteggel körülvéve. Mintha a vár alatt nem is lenne semmi, csak úszna a felhők végtelen tengerén. A film bemutatóját követően elkezdtek özönleni a turisták olyan tömegben, amit a vár már nem bír el. A tavalyi év folyamán 434 000-en voltak kíváncsiak a várra, ez több mint 12-szerese a 2009-es adatoknak. A megnövekedett látogatottság hatására a fal elkezdett omladozni, ezért most már úgy körül van kerítve, hogy a fal széléig nem tudunk kimenni, sok helyen fekete szivacsot terítettek a talajra, egyes helyek pedig nem látogathatóak. Addig menjünk, amíg még lehet!

Felhőtenger

A Takeda várat elhelyezkedéséből adódóan érdemes egy Nyugat-Japánban töltött utazásba beilleszteni mint úti célt. Ha felhőtengeren úszva szeretnénk látni a várat, jól kell megválasztanunk látogatásunk időpontját. Az őszi reggelek a legszebbek, mondják, de tavaszig látható, amíg még hűvösek a reggelek. Nekem április végén már nem volt szerencsém, egy ismerősöm március végén még lencsevégre tudta kapni a tejsűrű fellegekbe burkolt kastélyt. Minden esetre aki biztosra szeretne menni, egy őszi Japán körút egyik napjára bátran beiktathatja. A romhoz legközelebbi Takeda állomás bármelyik irányból könnyedén megközelíthető vonattal. Ez év áprilisától június végéig ilyen sokat mondó szerelvények is közlekedtek:

Kérdés az is, hogy honnan érdemes nézni a várromot. Rajta állni nem olyan izgalmas, nem is lehet olyan jól látni – gondoltam én, ezért a közelben lévő Ritsuunkyō-szirtre kapaszkodtam fel, hogy a távolból csodáljam a várat, sajnos felhők nélkül. Az azért túlzás, hogy „felkapaszkodtam”, az állomástól kb. 1 órányi gyaloglásra – fél óra majdnem sík terepen, majd fél óra emelkedőn – elérjük a legmagasabb pontot. Egy kellemes túra, melyen kis vízesések és gyönyörű virágok teszik változatosabbá a utat. A fellegeken csücsülő kastélyt mindenképpen innen érdemes fényképezni, illetve az ellenkező irányban is van egy szirt, ahonnan a vár másik oldalát is láthatjuk. Aki nem vágyik gyaloglásra, beülhet az állomáson várakozó taxik valamelyikébe.

Ha már az állomásnál tartunk, hadd ajánljak egy éttermet, amit egyébként feljebb már említettem. A nevét ne is kérdezzék, fogalmam sincs, de az állomásról kilépve, a lejtőn kicisit elindulva egyből ott lesz a sarkon jobb kéz felől. Bent egy idősebb néni, aki kedves tájszólásban roppant lelkesen osztja meg vendégeivel a bennfentes információkat a környék turizmusáról. Ajánlom a genki-dont, „egészség tálat”, mely egy hatalmas tál rizs rajta rengeteg tajima marhával és a biztonság kedvéért egy lágy tükörtojással. Ha ezzel kezdjük a túrát, biztosab végig bírni fogjuk!

Abban tévedtem, hogy maga a vár nem ér meg egy látogatást. Valójában csak azért mentem, mert a túra hamar megvolt, és sok időm maradt. Ha visszasétálunk az állomásra, sűrűn induló buszjáratok visznek fel minket majdnem végig, utána még kb. 20 percet kell gyalogolni. Akinek van ereje és kedve, túrázhat még egyet. A látvány lenyűgöző. Csupán 353 m magasan vagyunk, de a táj körülöttünk egy kissé elmosódik a pára és a felhők miatt. Talán mert nem élesek a kontúrok, olyan érzés, mintha a világ tetején vagy inkább a világ végén lennénk valami ősi, elfeledett civilizáció nyomain.