„Japán teteje” – Nagano

Lássuk csak, mit tudunk Naganóról! Mi, külföldi turisták nem túl sokat, mert a fő „turista útvonalak” elkerülik. Méltatlan bánásmód egy várossal, ami nemcsak hogy megyeszékhely, de Japán első buddhista emlékének őrzője, szorosan összefűződik a japán mitológiával, valamint 1998-ban a téli olimpiai és paralimpiai játékoknak is otthont adott.

„Japán teteje”

Nagano város több település összeolvadásaként jött létre, elnevezése a terület kialakulására enged következtetni: régi forrásokban gyakran a hordalékkúpokat illeték nagano, „hosszú föld” elnevezéssel. A város bejárat az azonos nevű megye számos látnivalójához. Nagano megye Japán kellős közepén fekszik 3000 méteres hegyek ölelésében, ezért sokszor nevezik „Japán tetejének” is. Vitathatatlanul a Japán Alpok vonzza ide a legtöbb turistát – egyelőre inkább belföldről, de az 1998-as téli olimpia és paralimpia szerencsére a külföldi országokban is tudatosította a megye és a város létezését. 16 év elteltével az olimpiára épült stadionok nem csupán sportrendezvényeknek, hanem koncerteknek és közösségi eseményeknek is helyszínül szolgálnak. A turisták közül sokan keresik fel az épületeket építészeti szempontból érdekes kialakításuk miatt.

Az Olimpiai Stadion előterében az olimpiai fáklyatartóval

A Nagano Olimpiai Múzeumot magában foglaló M-Wave (M-hullám)

A korcsolyaszámoknak otthont adó White Ring (Fehér Gyűrű)

Zenkō-ji

A modern olimpiai létesítmények mellett ne feledkezzünk meg Nagano múltjáról sem! A ma kb. 835 km2 területű város a Zenkō-ji buddhista templom körül épült és formálódott az évszázadok során. A buddhizmus a hagyomány szerint 552-ben került a szigetországba egy Buddha-szobor kíséretében Koreán keresztül. Ezt a Japánban első Buddha-szobrot állítólag a Zenkō-jiban őrzik.

Állítólag, ugyanis a hibutsu, „titkos Buddha”, „rejtett Buddha” nem kerül sem a szerzetesek, sem a nyilvánosság szeme elé. A kíváncsiaknak be kell érniük egy másolattal, s ezt is csak 6 évente mutatják meg szertartás keretében. A templom titkai itt nem érnek véget – a Zenkō-ji a látogatók számára Amida Buddha Nyugati Paradicsomának kulcsát kínálja. Bátran lehet próbálkozni! A főcsarnok belső kamrájából vezet egy teljesen sötét, föld alatti folyosó. Ha ennek a falán ki tudjuk tapogatni a kulcsot, időt és energiát spórolva azonnal megvilágosodhatunk.

Nem is olyan nagy titok – a Nyugati Paradicsom kulcsának fényképe a templom honlapjáról származik
A Zenkō-ji emellett még egy turistavonzó attrakciót tartogat, a minden év februárjában megrendezett tōmyō matsurit, lámpásfesztivált. Rengetegen érkeznek, hogy láthassák a templom gyönyörűen kivilágított kapuit, épületeit és a körülöttük elhelyezett, mindenféle színben pompázó lámpások végeláthatatlan sorát.

Az esemény 2011-es plakátja

Togakushi-szentély

Nagano emcsak a buddhista, hanem a sintó hagyományban is fontos szerepet játszik. A város központjától távolabb, az erdők borította hegyoldalon található a Togakushi-szentély. A japán mítoszok világába már belepillantottunk Nagoya kapcsán, folytassuk most Nagano vonatkozásában!

Amaterasu napistennő egyszer úgy megharagudott fivérére, a tenger és vihar istenére, Susanoo-no-mikotora, hogy elbújt egy barlangban, és nem akart előjönni. Az istenek sok mindennel próbálkoztak, hogy előcsalogassák, végül nagy mulatságot csaptak, táncot mutattak be – a rituális kagura tánc eredete –, mire a kíváncsi napistennő végre kikukucskált. A barlang bejárata elé akasztott tükör azonban elvakította, és ez az idő elég volt ahhoz, hogy a bejárat kövét elhajítsák, s már ne tudjon visszamenni. A kő egészen a mai Togakushiig repült, mely helynév – „(valamit) elrejtő ajtó” – tulajdonképpen ennek a legendának az emlékét őrzi. A szentélyegyüttes három különböző magasságban elhelyezkedő épületből áll. A szentélykapun áthaladva az alsó szentélyhez érkezünk. Innen hosszú lépcsősoron közelíthetjük meg a 2 km-re lévő középső szentélyt, melyet a barlang előtt táncot lejtő istenségnek szenteltek. Még 2 km, és máris a felső, a követ elhajító isten szentélyénél találjuk magunkat.

Jó kis séta, de érdemes rászánni az időt, főleg ha a környező hegyeket visszatükröző Kagami-ike, „Tükör-tó” érintésével tesszük meg az utat. Ha pedig már vettük a fáradságot, és felmásztunk a középső és alsó szentélyig, ne hagyjuk ki a Togakura Nindzsa Múzeumot és a Gyermek Nindzsafalut se!