Obon – a szellemek fesztiválja

Én szívesen lecserélném a november 1-jei, temetői hangulatot a japán obon hangulatára. A soha véget nem érő, szomorú dalokat dobok ritmusos hangjára, a sírkövek fölötti néma ácsorgást örömteli táncra, a leszegett fejeket felemeltekre, az olvadt műanyag szagát ársztó lámpásokat színes lampionokra. És legelőször dátumot cserélnék, hideget melegre, megfázást dinnye evésre. Az egyetlen, amit szépnek találok, a temető ezernyi pislákoló fénye, az apró teamécsesek és egyszerű, fehér gyertyák intimitása és melegsége. Ha visszavárjuk a halottainknak, nem valóban észszerűbb, hogy örömmel fogadjuk és szórakoztatjuk őket?

Ullambana, bon és obon

Az ősökről, halottakról megemlékező és előttük tisztelgő ünnep buddhista-taoista rituáléban gyökerezik. Ma a japán nyelvben bonnak, vagy az o- tiszteletet és udvariasságot kifejező előtagot hozzákapcsolva obonnak nevezik. Ez már egy rövidített alak, a hosszabb változatban – urabon vagy urabon’e – könnyebben felismerhető a valahai szanszkrit ullambana szó. A névadó Ullambana szútra a gyermekek szülők iránti tiszeteletének és hűségének gyakorlatát tartalmazza. A szútrában Buddha arra okítja egyik tanítványát, hogy hogyan tudja a 7. holdhónap 15. napján ételáldozattal megszabadítani édesanyját az alsóbb világból, ahol újjá született. A „fejjel lefelé lógni” jelentésű ullambana szó a buddhista világkép alacsonyabb szintjeinek szenvedését szimbolizálja.

DSC_0161

A szútrán alapuló buddhista rituáléból alakult ki a számos ázsiai országban még mindig a 7. holdhónap 15 napján megrendezett „szellemfesztivál”. Japánban több mint 500 éve tartják meg, és obon néven vált ismertté. Régiótól függően hol július, hol augusztus közepe táján kerül megrendezésre, bár az augusztus 15-i ünneplés a legáltalánosabb. Az előtte és utána lévő pár nappal együtt egyike azon három időszaknak Japánban (az újév és a Golden Week mellett), mikor teljesen leáll – vagy inkább túlságosan felpörög – az élet. A legtöbben ilyenkor mennek hosszabb szabadságra, összegyűlik és együtt ünnepel a család.

Bon odori

Ünnepel, és nem szomorkodik. Az obon lényege az emlékezés, de nem a siratás. A családok ellátogatnak halottaik sírjához, letakarítják és rendbe teszik. Kidíszítik a házi oltárt, és ételáldozatot helyeznek el rajta. S ha már minden készen áll az ősök szellemeinek fogadására, természetesen valamivel oda is kell csalogatni és szórakoztatni őket. Erre szolgál a szellemeket üdvözlő bon odori, vagyis „bon tánc”.

4402_odori

A buddhista rituális táncból kialakult ritmikus, ismétlődő mozgássor és maga az alapjául szolgáló zene is régiónként eltérő. Mindenhol megvan a bon odori helyi változata, amit helyi összejöveteleken, valamint a gyerekek az iskolában is elsajátíthatnak. Mivel mindenki ismeri, mindenki együtt tudja táncolni – az ünnepi ruhába öltözött menethez sokszor a nézők is csatlakoznak. A táncot lelkesen megtanítják turistáknak is, úgyhogy én mindenkit arra biztatok, hogy – nemcsak obonkor, hanem bármilyen más fesztiválon is – bátran álljon be a táncolók közé!

4403_odori2

A hangulat semmihez sem hasonlítható. Az utca zeng a népdaloktól (min’yō), a népdalok hagyományait követő, balladaszerű műdaloktól (enka) és a bon odorival szinte együtt fejlődő, 2/2-es ritmusú, lüktető népzenétől (ondo). Gyönyörű yukatába és kimonóba öltözött tömegek mozdulnak egyszerre, és lejtik kecses táncukat. Az utcai árusoknál azt se tudjuk, melyik finomságot kóstoljuk meg. Nyüzsgés és vidám, felszabadult légkör!

Tōrō nagashi

A hangulat egyre fokozódik az este közeledtével, sok helyen tűzijátékban teljesedik ki az ünnep. Ezután mindenki mehetne is haza, de mi lesz a szellemekkel? Ha illően elhívtuk őket, bizony útjukra is kell bocsátani őket. Ezért a többnapos fesztiváltól és vele az ősök szellemeitől sok helyen lámpás úsztatással, tōrō nagashival búcsúznak.

4404_szineslampas

Fehér vagy színes papírlámpásokba kis mécsest helyznek, ráhelyezik a vízfelszínre, és leúsztatják a folyón. Egyes területeken az ősök nevét és jó kívánságokat is írnak a lámpásokra, máshol csak üzenettel ellátott papírcédulákat bocsátanak vízre.

4405_papir

A folyón úszó-lebegő, világító lámpások százai – megnyugtató és megkapó látvány, méltó megemlékezés elődeinkről.

Obon Lanterns