Cinóber kapuk útvesztője – Fushimi Inari-nagyszentély

Ezt a képet már mindenki látta, aki kicsit mélyebben elmerült Japán látnivalóinak megismerésében. Sokszor azonban csak annyit tudunk, hogy van valahol egy szentély többezer vöröslő kapuval, de fogalmunk sincs, hogy hol van pontosan és mi a neve. Könnyű rákeresni, de most ezt a lépést is kihagyhatják: a Fushimi Inari-taisháról vagy magyarul Fushimi Inari-nagyszentélyről van szó. „Lelőhelyéről” neve is árulkodik: Kiotó Fushimi kerületében keresheti fel, akit rabul ejtett a cinóbervörös kapuk végtelen útvesztője.

Inari

Most már tudjuk, mit jelent a szentély nevének első fele, de mi vagy ki lehet az az „Inari”? Nem más, mint az itt tisztelt istenség, a rizs, a termékenység, a tea, a szake, a földművelés és az ipar istene. Általánosságban mindennel hozzá fordulhatunk, ami jólétünkkel és üzleti sikereinkkel kapcsolatos. Inari a shintō vallás egyik legfőbb istene, aki bár nem jelenik meg a klasszikus japán mitológiában, a VIII. században már széles körben tisztelték. Erre a leghitelesebb bizonyíték maga a 711-ben épült Fushimi Inari-taisha, mely az első Inarinak állított szentélyként ismert.

Neve szorosan összefügg a japán étkezési kultúra és a mindennapi élet alapját képező rizzsel és rizstermesztéssel. Napjainkban „rizs(növény)” és „csomag” jelekkel írják a nevét (稲荷). Inari az, aki „hozza-viszi a rizst”, akinek „birtokában rizs van”. Ez a név azonban feltehetőleg az az inenari (稲成り), „rizstermesztés” szóból alakulhatott ki, ezekkel a kanjikkal jegyezhették le a nevét. Ne feledjük, hogy Japánban a rizs alapvető élelmiszer, a mindennapi étkezések, az élet nélkülözhetetlen része! Nem meglepő, hogy egy ilyen kultúrában Inari a shintō egyik legfontosabb istene, az első neki állított szentély pedig Japán egyik legfontosabb szentélye.

Kitsune

Az most már nem kérdés, hogy miért van a szentély területén található rókaszobrok némelyikének szájában rizskalász.

De miért állítottak egyáltalán szobrot és miért ilyen sokat a rókáknak a Fushimi Inari-nagyszentélyben? A kitsune, a róka vissza-visszatérő szereplő a japán mitológiában. Hol pozitív, hol negatív színben tűnik fel, de mindig varázserejű, különleges lényként van jelen a történetekben. A fehér rókát Inari küldönceként tisztelik, ez a magyarázat a szentély területén úton-útfélen felbukkanó rókaszobrokra. Olykor nem csupán Inari hírvivőjét testesítik meg, hanem magát Inarit ábrázolják róka alakban. A Fushimi Inari-taishában ezeket a szobrokat Inari attribútumaival – rizskalász, a rizses hombárra utaló kulcs stb. – ruházták fel.

A fotót Kin Péter készítette

A róka másféle megjelenítési módjaival is találkozhatunk a szentélyben. Több féle róka alakú omamorit (szerencsehozó amulettet) árulnak, és a hagyományos ema (fatábla, melyre kívánságot írhatunk) helyett is rókafejet formáló táblácskákat találunk.

Senbon torii

Az ide látogató turisták vitathatatlanul a több ezer szentélykapu, a senbon torii miatt érkeznek. Nehéz megmondani, mi vonzza bennük az embert. Az élénk színük, a végtelenségük, a különböző méreteik. Talán mindez együtt.

Az biztos, hogy különleges, hiszen általában csak 1-2-3 kapuval találkozunk egy szentélynél. A szentélykapu eredetileg a világi teret választja el a szakrális tértől, jelzi a szentély bejáratát. A szentélyen belül is találhatunk toriit, ahogy egyre közelebb haladunk a főépület, a szakrális téren belül is kiemelten szent hely felé. A Fushimi Inari-nagyszentély esetében a „legszentebb” pont az Inari-hegy teteje. Meglehetősen hosszú út vezet felfelé, melyet a kb. 10 000, hívők által adományozott kapu jelöl ki. A teljes séta 2-3 óra, de igazán megéri.

Az út elején még versengeni kell a helyért, mindenki fényképezkedni akar a kapuknál, különösen ott, ahol két kapusor fut párhuzamosan egymás mellett.

Valaki már ennyivel is megelégszik, s ahogy tovább haladunk egyre fogynak az emberek. Sokszor csak mi magunk sétálunk a sűrű, szent erdő kellős közepén, a cinóber kapuk alagútjában.

Omokaru ishi

Aki pedig nem sétál tovább, az az omokaru ishit sem fogja megtalálni, és így elszalaszt egy rendkívüli lehetőséget. Két nehéz kőgömböt találunk út közben az egyik kisebb pihenőnél. Az omokaru ishi szó szerint „nehéz-könnyű követ” jelent. Hogyan lehet valami egyszerre nehéz is és könnyű is?

Kívánhatunk egyet. Ez sok más templomban és szentélyben is így van, ám a Fushimi Inari-taishában megmérettetünk. Nemcsak mi, hanem a kívánságunk és valójában a kő is. Kívánunk egyet, és megpróbáljuk megemelni a követ. Ha túl nehéznek bizonyult, vagy netán fel sem bírtuk emelni a kőgömböt, akkor túl nagyot kívántunk. Nem árt újra átgondolni mindent és átszabni az álmainkat. Én kívántam. Elég nagyot és merészet. Megemeltem az egyik kőgömböt. Kicsit húzta a kezem, de sikerült. Az álmaim megvalósuló félben.