Hold volt, Hold nem volt…
Idén lemaradtam a holdnézésről! Ráadásul azt hittem, hogy teljesen időben vagyok. A dátuma teljesen összemosódott bennem a shūbunnal, az őszi napfordulóval, ami szeptember 23-án, ma van, és Japánban munkaszüneti nap. Így jár, aki képes elfelejteni, hogy egy a Hold mozgásaihoz kötődő ünnep mozgó ünnep. Aki Holdat akart nézni a jūgoya (15. éjszaka), az őszi holdnézés ünnepének napján, az ebben az évben már szeptember 8-án megtette.
De mi is ez az egész, és miért rázott meg ennyire, hogy lemaradtam róla? Kezdjük a második kérdéssel! Pusztán a nosztalgia vezérli a holdnézés, azaz a tsukimi elmulasztása fölötti bánatomat. 2 éve, vagyis 24 holdtöltével ezelőtt Japánban gyönyörködtem a tökéletes, fehéren izzó, őszi teliholdban. Mondhatnám, de csak szerettem volna, mert az állítólagos tájfun, de leginkább a felhők törölték a betervezett programot. Ám mint minden „nézés” – ha emlékeznek még a korábbi levél- és cseresznyenézésről szóló írásokra –, szerencsére a tsukimi sem csak erről, hanem a készülődésről, evésről és szórakozásról szól. Ezeket a tevékenységeket pedig a borult ég sem hátráltatja.
Úgy kezdődött amúgy, hogy már több hete Japánban voltam, de még nem volt semmi hagyományos ünnep, matsuri, komolyan semmi, amire egy az idegen ország kultúráját élőben megtapasztalni vágyó egyetemista hegyezi az érzékeit. És akkor mutatta az egyik tanárnőm óra végén a helyi, tōganei lapot (mert ilyen is volt), hogy szeptember 30-án mindenféle program lesz a városban a tsukimi alkalmából. Miután kiszótároztam, mi is az a tsukimi, és túltettem magam azon a furcsaságon, hogy ezek a japánok már megint néznek valamit, nagy lelkesedéssel böngészgettem az interneten, hogy miért van ez, és mit kell ilyenkor csinálni.
Kínai eredetű szokás – ezen most már talán senki sem lepődik meg. A régi holdnaptár szerinti 8. hónap 15. éjszakáján feljövő teliholdat „az aratás holdjának” nevezték. Kiemelt időszak kezdetét jelezte, így természetesen kialakult egy szokás is, a holdnézés szokása. Japánban, ahogy minden más szokás és ünnep is, egy kicsit ez is átalakult, és a Gergely-naptár átvételével mozgó ünneppé vált (az én megtévesztésemre), melyet valamikor szeptemberben tartanak. A jūgoya, „15. éjszaka” elnevezés még utal az egykori dátumra.
Ami már akkor is sokkal jobban izgatott ennél, hogy milyen szokások társulnak a tsukimihez. Nem csalódtam Japánban, egy egész iparág nőtte ki magát ebből az ünnepből is: holdsütik, nyuszi alakú mochik, holdas-csillagos dekor, mindez persze hellókittis és egyéb figurás változatban is. Úgyhogy mi az akkori lakótársaimmal inkább elkészítettük a saját verziónkat. Egy dolog kivételével, mert az utánozhatatlan. Ez a valami a geppei, névre hallgat, magyarul pedig úgy hangzana „holdmochi”, de mivel még ez sem magyar, maradjunk inkább az egyszerűség kedvéért a holsüti kifejezésnél.
Ez a fényes, barna, kerek sütemény, ami a legfantasztikusabb babpürés-gesztenyés-diós tölteléket hordozza magában, a Holdat szimbolizálja. Legnagyobb megelégedésemre nem csak ilyenkor, hanem egész évben árulják, így önök is megkóstolhatják, bármikor járjanak is Japánban. Vigaszdíj az itthon maradóknak: értesüléseim szerint Magyarországon is lehet kapni, Budapesten a Rákóczi térnél lévő kínai büfében árusítják az őszi holdtölte közeledtével.
A holdsüti volt az egyetlen tehát, amit nem magunk készítettünk. Minden más saját volt: a papírhold a felhőkkel takart igazi helyett, a tsukimi soba, vagyis zöldségekkel és algával, valamint a teliholdat megjeleníteni hivatott bevert tojással gazdagított hajdinatészta és a kis csalással igazi rizs helyett mochiporból készült mochik és nyuszimochik.
Ma már minden hozzávaló itthon is beszerezhető. Ha nem maradnak le róla, tartsák meg önök is a jūgoyát! De miért maradnának le? Hiszen most előre szólok: jövőre szeptember 27-én lehet nézni „az aratás holdját”.
