50 éve indult el a szélsebes Shinkansen

Október 1. A zene világnapja. Itt Európában csupán ennyi jut eszünkbe erről a dátumról. Japánban ugyanezen a napon a szuperexpressz születésnapját ünneplik. 2014-ben különösen nagy visszhangot kap ez a születésnap, hiszen a shinkansen idén 50 éves lett. Ezzel a bejegyzéssel – mely mellesleg pont az 50. írásom – szeretnék boldog szülinapot kívánni. Mint minden szülinapkor, idézzük fel a shinkansen növekedésének, fejlődésének főbb állomásait!

Az ötlettől a megvalósulásig

Forrás: https://shinkansen50.jp/

A Shin-Ōsakát és Tokiót összekötő Tōkaidō shinkansen vonal 50 évvel ezelőtt, 1964. október 1-jén született meg. A nyilvánosság előtt Hirohito császár nyitotta meg, vagy ha tetszik, „segítette világra”. Maga a gyorsvasút ötlete azonban már sokkal korábban megfogant, szinte egyidős Japán vasúttörténelmével. Menjünk vissza az időben még 92 évet! 1872-t írunk, először fut szerelvény Shinbashi (Tokió) és Yokohama között, az első vonat Japánban. Már a vonal megnyitását követően elkezdődnek a törekvések a járatok felgyorsítására. Ezt a sínpár eredetileg 1067 mm-es távolságának 1435 mm-esre növelésével próbálják elérni. 15 évvel később, 1887-ben terjesztik a tervet először a kormány elé, a próbálkozás azonban sorozatosan megbukik, mondván előbb a normál vasútvonalakat kellene az egész országban kiépíteni. 1907-ben már az első Tokiót Oszakával összekötő, 80 km/h-s sebességel haladó vasút tervei is elkészülnek, de a fent említett okokból ennek a kivitelezése is várat még magára.

Forrás: https://shinkansen50.jp/

Az ún. danganressha, „golyó vonat” 1940-es tervei szerint a vonat 200 km/h-s sebességgel, 4 óra alatt tenné meg a Tokió és Oszaka közötti távolságot. A következő évben el is kezdik gyártani, de a háborús helyzet hátráltatja a kivitelezést, a munkálatokat 1943-tól szüneteltetik. A háborút követő világban, ahol már repülők és autópályák biztosítják a gyors közlekedést, ismét megkérdőjeleződik a szuperexpressz szükségessége. Ilyen körülmények között rendezik meg 1957-ben „A szuperexpressz lehetősége, Tokió és Oszaka 3 óra alatt” című konferenciát, melyben már egy 250km/h sebességű gyorsvonat terveit vázolják fel. A szkeptikus vélemények ellenére is elnyeri a közönség tetszését, és a társadalom figyelme ismét a szuperexpressz felé irányul. 1959. április 20-án, az Atami állomás közelében lévő Shin-tanna alagútnál sor kerül a Tōkaidō shinkansen kőletételére. Majd számtalan próbafutást követően, 1964. október 1-jén, 9 nappal a tokiói olimpia előtt végre megnyílik a közönség előtt is.

Fél évszázad

A Tōkaidō shinkansen vonallal egyidejűleg debütálnak a 0-s sorozat szerelvényei is, melyek 22 évig szaladnak a síneken. Az első vonat összesen 12, 2 első osztályú, 8 másod osztályú és 2 egyszerű ételeket felszolgáló büfékocsiból áll. 1969-ben nevezik át az első osztályt „zöld kocsira” (green-sha), a másod osztályt „normál kocsira” (futsū-sha).

Még a megnyitót megelőzően közönségszavazást tartanak arról, hogy mi legyen az általában csak yume no chō-tokkyū, az „álom szuperexpressz” néven emlegetett vonat elnevezése. A japán társadalom gyorsvasút iránti érdeklődését és kíváncsiságát jól mutatja, hogy a várt üzeneteknek csaknem a duplája, 558 882 lap érkezik névötletekkel: Hikari (Fény), Hayabusa (Sólyom), Inazuma (Villám), Hayate (Széllökés), Fuji, Ryūsei (Meteor), Akatsuki (Pirkadat), Nihon (Japán), Kodama (Visszhang), Heiwa (Béke) stb. Ezek közül a fény- és hangsebességgel könnyen összefüggésbe hozható Hikari és Kodama neveket választják ki.

A Tokió és Shin-Osaka állomás között csupán Nagoyában és Kiotóban megálló szuperexpresszt Hikarinak, a minden állomáson megálló expresszt (itt is nagyobb állomásokról van szó) Kodamának kezdték hívni. Természetesen árban és időben is különböztek. A Hikari utasai 2480 jent fizettek, és 4 óra alatt értek Oszakába, a Kodama utasainak ugyanez az út csak 2280 jenbe, de 5 órába került. Egyetlen év leforgása alatt mindkét vonat javított az idején: a Hikari 3 óra 10 perc, a Kodama 4 óra tette meg az utat a Tōkaidō vonalon.

Forrás: https://shinkansen50.jp/

A shinkansen történetében nagy áttörést jelentett az 1970-ben megrendezett Oszakai Világkiállítás. A gyorsvasút szerelvényeit „mozgó pavilonként” hirdették, s mivel rengeteg látogatóra számítottak, megnövelték a befogadóképességét. A Hikari 12 kocsiját 16-ra, ezzel a lehetséges utasok számát 987-ről 1407-re bővítették. A világkiállítás idején az akkor kb. 104 milliós japán lakosságból több mint 64 millióan utaztak shinkansenen, ebből csaknem 10 millió ember életében először. A világ első szuperexpressz vonatának híre az egész világon elterjedt.

Inenntől kezdve újabb és újabb fejlesztések, a hálózat kibővítése következett. 1987-ben az állami vasút magánkézbe került, innentől kezdve a shinkansenről, mint a Japan Railways járatairól beszélünk. 1992-ben megjelentek a 300-as sorozat vonatai, elsőként a Nozomi, mely 270 km/h-s sebességgel közlekedett. 1996-ban a shinkansen rekordot döntött: Maibara és Kiotó között elérte a 433 km/h-s sebességet, s ezzel a francia TGV-A után a világ 2. leggyorsabb vonata lett. 1999 óta a 700-as, majd 2007 óta az N700-as széria is „sínen van”.

Ma óránként 10 percenként indul egy-egy vonat, s ugyan a 270 km/h-s átlagsebesség mellett a tájban nem tudunk gyönyörködni, röpke 2 óra 25 perc alatt érhetünk el Tokióból Shin-Ōsakába. A 13 240 yenes (kb. 27 000 Ft) ár persze soknak tűnhet, de ahhoz képest megéri, hogy ugyanez az út sima vonattal 9 óránkba, 5-7 átszállásba és 8510 yenünkbe (kb. 17 300 Ft) kerülne. Ez a legtöbb – évente kb. 143 millió – utast szállító vonal az országot átszövő 6 főbb shinkansen vonalból. Bár erre az útra nem sokan vállalkoznának, mégis döbbenetes, hogy ezeket a vonalakt kihasználva Kyūshū déli csücskétől, Chūō-Kagoshimától a fősziget északi részén található Shin-Aomoriig 10 óra 18 perc alatt érnénk oda. Ennyi idő alatt Japánban 2200 km-t tehetünk meg, itthon majdnem dupla ennyi időbe telne átvonatoznunk a nyugati Őriszentpéterről a keleti határhoz közeli Csengerig (610 km), persze csak ha nincs késés. Mert ne feledjük, a shinkansenek évente összesen átlag 30 másodpercet késnek, a magyar vonatok 6 év alatt 23 év késést halmoztak fel!

Nincs szülinap ajándék nélkül

A szülinapot természesen nemcsak ünnepségek egész sora kíséri, hanem méltó ajándékkal is kedveskednek a shinkansenek és vonatok szerelmeseinek. A mai naptól kiváltható két új bérlet: a Tokaido-Sanyo Shinkansen Tourist Pass és a Takayama-Hokuriku Area Tourist Pass. Az 5 napos bérletek feltételei hasonlóak a már ismert JR vasúti bérlet feltételeihez, viszont más útvonalon vehetők igénybe. A Tokaido-Sanyo Shinkansen Tourist Pass birtokában 35 000 jenért (gyermek bérlet 17 500 jen) korlátlanul vehetjük igénybe a Tokaido-Sanyo shinkansen vonal járatait másodosztályú kocsikban. Jó hír, hogy a bérlet érvényes a Nozomi és Mizuho vonatokra is, melyeken eddig a JR vasúti bérlettel nem lehetett utazni. A Takayama-Hokuriku Area Tourist Pass azoknak kedvez, akik a Kansai Nemzetközi Repülőtérre érkeznek, és Oszakából vagy Kiotóból szeretnék bejárni a Takayama-Hokuriku régió legnevezetesebb helyeit, Kanazawát, Shirakawa-gót, Takayamát, Gifut és Nagoyát. A bérlet csupán 10 500 jenbe (gyermek bérlet 5 250 jen) kerül, bőven visszahozza az árát. A szülinap sajnos nem tart örökké, a bérletek 2015. június 26-ig használhatók fel. Igyekezzen, aki ki szeretné váltani – akár a Japánspecialistánál is!

Ha a Ön is a mai napon lép 50. életévedbe, jelentkezzen nálunk a mai napon és Japánról szóló, gyönyörű fotókkal ellátott könyvvel ajándékozzuk meg!