Vár a várváros, Matsumoto!

Öt emelet, fekete falak, a sarkoknál felfelé ívelő tetők. Tökéletes arányaival a matsumotói várkastély az egész várost uralni látszik. Azok a japán városok, melyek kastély köré épültek, különösen gazdag és összetett kultúrát tudhatnak magukénak. Matsumoto, melynek várkastélya 400 éves múltjával a szigetország legrégebbi kastélyának számít, a Japán Alpokban fészkelő történelem és hagyomány maga. Ez a tradíció érdekesen forr össze a mai, modern városképpel. Matsumoto egyben átjáró olyan természeti kincsek felé, mint a Kamikōchi-fennsík nyugaton és Utsukushigahara, a „gyönyörű felföld” keleten.

A matsumotói várkastély

A látványosság, mely kétség kívül a legtöbb turistát csalogatja a városba. Az érdeklődők nagy része egyelőre sajnos belföldi, a külföldi látogatóknak kevésbé esik útba a város Japánban töltött utazásuk során. Holott bőven megér egy kitérőt, főleg hogy az Oszaka és Hiroshima közötti úti tervbe könnyedén beilleszthető Himeji kastély továbbra is felújítás alatt áll. Kevesen tudják, de a japán várkastélyok többsége – köztük a híres oszakai és nagoyai kastély is – csupán rekonstrukció. Nem felújításról van szó, hanem arról, hogy az eredeti kastély leégett, vagy valamilyen természeti katasztrófa során elpusztult, s a helyébe felhúzták az eredeti kiköpött mását. Ez egyébként nem olyan szokatlan a japán kultúrában, számukra attól az még egy és ugyanaz az épület, hiszen kezdetektől fogva ott állt (bár hozzáteszem, néha még az sem zavarja őket, hogy az eredeti teljesen máshol volt). Ha tehát Japánban egy többezer éves épületbe futunk, akkor nem árt gyanakodni, de hangsúlyozom, ez a kultúra része. A matsumotói várkastélyban viszont nincsen semmi szemfényvesztés. Nemcsak Japán 100 nevezetes kastélyának egyike, hanem a legrégebbi olyan kastély, mely nem az eredeti rekonstrukciója, hanem maga a néhányszor felújított eredeti.

Helyén már 1504-ben is állt egy erőd, a Fukashima kastély. A mai várat 1590-ben kezdte építtetni Ishikawa Kazumasa hadúr és fia Ishikawa Yasunaga, nagy része 1593-1594-re készült el. Nem dombra vagy folyók találkozásánál, hanem sík területre épült (hirajiro), ezért kiterjedt falrendszerrel, vizes árokkal és őrkapukkal igyekeztek megerősíteni védelmét. Érdekes, hogy a vár építésénél észben tartották a korszak folyamatos háborúit, ám maguk a harcok soha nem értek el idáig. 1868-ig, a Meiji-kor kezdetéig volt használatban. Ekkor aukcióra bocsátották és átalakították, innentől kezdve nem erődként, hanem műemlékként funkcionált.

A fekete burkolatú falai miatt Karasu-jōnak, „Varjúvárnak” is nevezett épület Japán nemzeti kincseinek egyike. Ahogy a többi japán kastély is, nem kőből, hanem majdnem teljes egészében fából készült. A kastély a város központjában szinte mindenhonnan látható, uralja és őrzi a körülötte elterülő várost. Vizes árkokon átívelő hidakon keresztül közelíthetjük meg, a kastély víztükörben visszaverődő képe megduplázza szépségét. És mégis, ennek a hatalmas, de kecses épületnek a tervezésekor nem az esztétika, hanem a praktikusság volt a meghatározó. Az apró ablakok arra szolgáltak, hogy köveket vagy nyílzáport zúdítsanak az esetleges támadókra. A japán kastélyok között is különleges a szerkezete. Az ötemeletes központi torony összeköttetésben egy kisebb háromeletes és kétemeletes épülettel. A kastély felső szintjeiről gyönyörű kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre.

Nakamachi-dōri

Nemcsak a kastély őrzi a város régi szellemét, hanem a közelében található Nakamachi kerület is, főleg sétálóutcája, a Nakamachi-dōri.

Régen Nakamachi virágzó kereskedő körzet volt, ahol egymást érték a szakefőzdék és a kimonót árusító üzletek. XVIII. és XIX. századi tűzvészek azonban a legtöbb épületet porig égették, a kereskedőházakat agyagból építették újjá. A mai Nakamachi-dōrin sok ilyen agyagból, ún. kura stílusban épült, fekete-fehér házikót találunk.

A nosztalgikus hangulatú utcácska a régi Matsumotót idézi fel, mintha az egykori Japánban sétálgatnánk. Üzletei kimonót, népművészeti termékeket, szuveníreket kínálnak, éttermeiben megkóstolhatjuk az egész országban híres hajdinatésztát, a sobát.

Kaichi Iskola

Azt hiszem, szívesebben vettem volna hátamra reggelente az iskolatáskát, hogyha az iskola egy ilyen bájos, mesebeli épületet jelentett volna.

Az 1876-ban épült Kaichi Iskola volt az egyik első Japán általános iskolái között. A Meiji-korig az oktatás buddhista templomokhoz kötődött, a gyerekek szerzetesektől sajátították el az írás, olvasás és számolás alapjait. A nyugati kultúra átvételével megkezdődtek az oktatási reformok is, az ország „megnyitásával” megnyíltak az első, nyugatí stílusú iskolák is. Ekkor épület a Kaichi Iskola, melynek célját a neve is tükrözte: a kaichi „az intelligencia megnyitását” jelenti. A gyönyörű iskolaépületet 1961-ben fontos kulturális örökséggé nyilvánították, majd új helyre költözött, s az eredti épületet 1965-ben múzeummá alakították át.

Az iskola nemcsak építészeti szempontól érdekes, hanem bepillantást enged a Meiji-kori oktatási rendszerbe is. Megnézhetjük, milyen osztálytermekben, milyen padokban ültek egykor a japán diákok, és milyen eszközöket használtak az órák során.

Japán Ukiyo-e Múzeum

Japán fametszetet már mindenki látott, legfeljebb nem tudta, hogy ennek ukiyo-e („a lebegő világ képei”) a japán neve. Akit magával ragadott a finom vonalvezetésű, aprólékos kidolgozású fametszeek világa, mindenképpen el kell látogatnia ide. A adó matsumotoi Japán Ukiyo-e Múzeum a világ legnagyobb ukiyo-e magángyűjteménye. Több mint 100 000 alkotásnak otthont, melyeknek nagy része a múzeumot alapító gazdag, helyi kereskedő család, a Sakai család tulajdonát képezi. A múzeumban olyan híres mesterek munkáit is megtekinthetjük, mint Utagawa Hiroshige, Hatsushika Hokusai vagy Kitagawa Utamaro.