Vedd be a kapszulát!

Nem tudunk aludni? Vegyünk be egy kapszulát! Vagy vegyük inkább be magunkat egy kapszulába? Jó, de hogyan? És egyáltalán miért „kapszula” a kapszulahotel? Mik a szabályai, és mi különbözteti meg a mortuariumtól?

Bár nem erre találták ki, egyre több turistától hallani, hogy ha már Japánba utazik, mindenképpen szeretné kipróbálni a kapszulahotelt. Feltehetőleg azért, mert ebben a kompakt és egyben bizarr szállásban testesül meg mindaz, amit a modern Japánról képzelünk. Márpedig ami ennyire „japán”, azt meg kell tapasztalni. Felmerül viszont rengeteg kérdés, amire szeretnénk választ kapni, mielőtt befekszünk egy éjszakára.

Kapszulatörténelem

Nem kell sokat visszautaznunk az időben, ha a kapszulahotelek eredetére vagyunk kíváncsiak. Az első létesítmény, a Capsule Inn Osaka 1979-ben nyílt meg az oszakai Umeda kerületben. Ha járatosak vagyunk Japán modern építészetében, nem fogunk meglepődni, hogy ki tervezte. Az a Kurokawa Kishō, aki létrehozta a II. világháborút követő meghatározó építészeti mozgalom, a metabolizmus ikonikus épületét, a Nakagin Kapszulatornyot (1970–1972). Az épület két egymáshoz kapcsolódó – egy 11 és egy 13 emeletes – toronyból áll, melyek összesen 140 mozgatható és egyesével beépíthető elemből épülnek fel. Ezeket a 2,3×3,8×2,1m élhosszúságú elemeket nevezik kapszulának.

De miért is? A kapszuláról származó első emlékeim nem túlzottan pozitívak: beteg vagyok, anyukám meg egy pohár vízzel a kezében áll, és várja, hogy lenyeljem. Valamivel később a tévében hallottam, hogy „időkapszula”. Izgalmas csengése volt, bevallom, évekig nem tudtam, mit jelent. Manapság talán a kapszulás kávéfőző kapcsán találkozom vele leginkább. Ha felcsapunk egy értelmező kéziszótárt, van remény a megvilágosodásra, e különös jelentésű szó megfejtésére. Egy jellemző közös a fentiekben is, így vélhetőleg ez a jelentés áll a legközelebb a „kapszula” jelentéséhez: kompakt tárolóeszköz. Emellett érzek benne valami modernet is. A könnyedén lenyelhető kapszula újítás a szájpadlásra feltapadó tablettához képest, a kapszulás kávéfőző a kotyogós homo sapiense. A kapszula tehát kis méretű, praktikus, tartalmas és egyben modern valami, mint a Nakagin Kapszulatorony egy egysége.

Ugyanis ezeket az kapszulákat úgy alakították ki, hogy szűkösségük ellenére minden megtalálható legyen bennük, ami a mindennapi élethez kellhet. Anyagát tekintve ugyanaz a rideg, sárga műanyag, amiből a japán hotelek többségének fürdőszobája készül. Az egyik falon elektronikai eszközök – tűzhely, hűtő, tévé és szalagos magnó –, az ellentétes sarokban fürdő egység. A bejárattal szemközt egy nagy (mármint a szoba méreteihez képest), kör alakú ablak, előtte ágy. Láthatjuk, hogy elméletileg minden megvan benne, amire egy salarymannek, az átlagos japán hivatalnok-üzletembernek szüksége lehet abban a kevesebb, mint 8 órában, melyet otthon tölt. Bár azért az „otthon” szóval én óvatosan bánnék. Persze berendezés kérdése is, mert akár ilyen is lehet:

Lerombolják, megőrizzék, felújítsák? A vélemények eltérőek, de átadása után 42 évvel a Nakagin Kapszulatorony még mindig áll a tokiói Ginzában.

Feküdj!

A kapszulahotel ennek a lakóegységnek egy változata. Alapvetően ugyanaz a koncepció, ugyanaz a közönség, csak kevesebb a kapszulában töltött idő. Így aztán elegendő a kisebb tér is. A cél, hogy a munkája miatt átutazó salaryman a fárasztó nap végén felhajtott italok után valahol álomra hajthassa a fejét. Az igényesebbek kedvéért legyen egy közös használatú fürdő is. De maradjunk egyelőre az alvásnál! Ehhez nem kell több, mint egy ágy. Hogy a vendégnek ne egy légtérben kelljen aludnia másokkal, legyenek falak is. Magyarul egy ágy falakkal. És itt jön a lényeg, hogy mi különbözteti meg a szoláriumtól, a koporsótól és a hullaházaktól: fel lehet ülni benne. Méreteit tekintve pontosan ekkora , kb. 95 cm magas, 95 cm széles és 190 cm hosszú. A munkatársam, Péter kipróbálta. Véleménye szerint 180 cm testmagasság fölött érdemes más szállást választani. A kapszulahotelnek legnagyobb vonzereje, hogy olcsó. Viszont ha ott helyben szeretnénk szobát kivenni, már kevésbé, ezért érdemes előre foglalni.

Helyenként eltérőek lehetnek a szabályok, de a szoba elfoglalásának menete nagyjából a következő. Amikor megérkezünk, kapunk egy csuklóra erősíthető kulcsot. Ez először egy cipős szekrényt nyit. Le kel vennünk a cipőnket, és ebben elhelyezni. Papucsot vagy kapunk, vagy vehetünk kb. 50 jenért. Ezt követően felmegyünk arra az emeletre, ahol a kapszulánk tallható. Itt a kulcsunkkal kinyithatunk egy másik szekrényt, melyben már egy köntös és törölköző vár minket. Ebben helyezhetjük el ruháinkat és kisebb kézi poggyászunkat. A nagyobb méretű csomagokat 200 jenért tehetjük be zárható szekrényekbe, vagy ha nem féltjük, ott hagyhatjuk a kapszula előtt is.

A fürdőszoba közös használatú, de zárható zuhanyfülkék találhatók benne. Egyes helyeken fizetni kell a zuhany használatáért, 200 jenért 5 percig folyathatjuk magunkra a forró vizet.

A „szobától” ne várjunk sokat! Olyan, amilyennek elképzeltük – lehet benne aludni. Sőt tévét nézni, internetezni, rádiót hallgatni is, és akár még ébresztőt is állíthatunk be.

A szobában nem szabad enni, inni és dohányozni, erre külön helyiségek állnak rendelkezésünkre, ahol természetesen étel- és italautomatákat is találunk. A legtöbb helyen 17 órától lehet bejelentkezni, és 10 óráig kell kijelentkezni. A legfontosabb szabály, hogy akkor is el kell hagynunk nap közben (10 és 17 óra között) a szállást, ha több éjszakára maradunk. A bőröndünket ott hagyhatjuk a fizetős csomagmegőrzőben, de a kis szekrényből el kell vinnünk a dolgainkat. Nem szabály, de nem árt észben tartani, hogy vékonyak a falak, tehát ennek mefelelően viselkedjünk! További szabályokról az alábbi, „kiváló angolsággal” megfogalmazott felirat tájékoztat minket:

Sok sikert az ott alváshoz!