6 nap 5 csillag – Japán újrafelfedezése

Még az időeltolódás álomszerű állapotában írok. Szombaton délelőtt érkeztem vissza Japánból, a Qatar Airways és a Marriott által december 14. és 20. között szervezett tanulmányútról. 1 légitársaság, 1 szállodalánc, 8 utazási iroda. 9 nő, 1 férfi (amit minden adandó alkalommal az orra alá dörgöltünk). Rajtam kívül mindenki most járt először a szigetországban. Az ő feladatuk, hogy szervezett program keretében megismerjék Japánt, az enyém, hogy plusz információkkal kiegészítsem, és érdekesebbé tegyem az utat, s hogy segítsek a szabad program eltöltésében. Az eredmény 5 csillagos 6 nap, amelyre mind a tízen biztosan emlékezni fogunk. Törtnetek, amelyet hosszú évekig mesélhetünk majd. Egy ország, ahová valamikor még vissza akarunk térni.

Sokan úgy gondolják, hogy elég egy helyre egyszer elmenni. Már voltam, nem megyek többször. Logikus. Többé nem eszem kenyeret, mert már ettem. Egy-egy úti célt azért túlzás kenyérnek nevezni, hiszen az utazásban pont a hétköznapoktól különböző élményt keressük. De legalább ennyire túlzás nem elmenni valahová abból az okból, hogy már voltunk. Azt kockáztatjuk ezzel, hogy igazán megismerjünk egy helyet, mégpedig nem úgy, ahogy egy turista, hanem úgy, ahogyan a helyiek ismerik.

Az első utazás mindig az ismerkedésről szól. Egy-egy látványosság felkutatásakor felhasználjuk az összes képességünket, amire az örökzöld táblajáték, az Activity gyakorlása során szert tettünk. Örülünk, ha tört angolsággal, térképekkel, kis ábrákkal, GPS-szel és a körülöttünk állók bevonásával nagy nehezen megtaláljuk, amit keresünk. Ez sok idő, és már alig jut néhány perc magára a látnivalóra. Hazatérve megnézzük az útikönyvben, hogy hol is voltunk, és csalódottan tapasztaljuk, hogy semmit sem láttunk, amit az adott helyen érdemes lett volna megnézni. Amikor másodszor megyünk, felkeresünk mindent, ami kimaradt, és valóban megismerjük az úti célt. Harmadszor és utána már olyan magabiztosan és célirányosan megyünk, mintha mindig is abban a városban éltünk volna. Miért érdekes ez?

Az ember nosztalgikus lény, és határozottan keresi azokat a helyzeteket, amikor régi emlékeibe burkolózhat: „Amikor először voltam itt…” – így kezdi minden mondatát, a végén kissé csücsörítve, fejét enyhén ingatva, mélyen felsóhajt. Aztán a nosztalgia rózsaszín ködéből kikeveredve elkezdi észrevenni, mennyi minden változott azóta, hogy utoljára itt járt, de hogy ebben az állandó változásban mindig vannak fix pontok: „Jé, ez nem volt itt! Jé, öt éve is ugyanez a néni kezelte a jegyemet!” A harmadik dolog, ami miatt szerintem a leginkább érdemes többször is elutazni valahová, az újrafelfedezés. Észrevenni, amit eddig nem vettünk észre. Figyelni az emberek reakcióját, és ezáltal újra átélni az első rácsodálkozást úgy, hogy már van rálátásunk és háttértudásunk.
Ezt az élményt vártam, amikor kiderült, hogy ismét mehetek Japánba, a Qatar Airways és a Marriott által szervezett tanulmányútra. Voltak új és régi dolgok – felfedeztem és újra felfedeztem Japánt.

Qatar Airways – luxus a fellegekben

Ez volt számomra az egyik újdonság. Az „ötcsillagos légitársaságnak”, a Qatar Airwaysnek köszönhetően megtapasztalhattam, milyen a fellegekben járni. 16 óra utazás nagyon hosszú, de nem elég hosszú business osztályon. Olyan szerencsés voltam ugyanis, hogy odafelé a businessen ülhettem. Idézzék fel minden emléküket, amely a repüléshez kapcsolódik! És most felejtsék el mindet! Hatalmas tér, kényelmes, tetszés szerint állítható, a hosszú szakaszon akár ággyá is alakítható ülések. Utaskísérők, akik a nevünkön szólítanak minket, és nem arra kell őket kérni, hogy hozzanak valamit, hanem arra, hogy most már ne hozzanak semmit. Ételek, amik mintha abban a pillanatban kerültek volna ki egy Michelin-csillagos étterem konyhájáról. Apróságok, amik kellemesebbé teszik az utazást: pizsama, papucs, fogkefe. Repül az idő, s mintha nem is egy repülőgép fedélzetén, hanem egy luxus szállodában lennénk.

Előétel, főétel és desszert a business osztályon

Persze, business osztályon könnyű – gondolhatják. Visszafelé azonban turista osztályon ültem, és az arról alkotott képem is gyökeresen átalakult. Tiszta, korrekt, ár-érték arányban pedig egyenesen kiváló. Az üléseken nem fájdul meg rögtön az ember dereka, amint leült, sőt később sem. Bár az étel dobozban érkezik, nem sokban marad el a business osztályon felszolgált ételekhez képest. A stewardok és stewardessek minden kérésnek igyekeznek eleget tenni, csupán kevesebben vannak több emberre. A Qataron még a turista osztály is olyan, mint egy erős, kifogástalan szálloda standard szobája.

A dohai Hamad Nemzetközi Repülőtér még egy ok, amiért érdemes utazásunkhoz a Qatar Airwayst választani. Modern, érdekes, és elég tágas ahhoz, hogy ne érzékeljük az áthaladó tömeg volumenét. Ha csak pár óránk van, hamar eltelik a különböző boltok és a reptéren elhelyezett kortárs szobrok felkeresésével.

Ha több idő áll rendelkezésünkre, két remek kikapcsolódási lehetőséget ajánlanék a figyelmükbe. A The Airport Hotel jelenleg 100, nem sokára 200 szobával várja a nyugodt pihenésre vágyó átutazókat. Egy szobát már 160 dollárért ki lehet venni 4 órára, mely egy négyfős család esetében meglehetősen kedvező ár. Egy zuhany, egy kis alvás, és máris frissebben folytathatjuk hosszú utunkat. A szobaárban benne van a hotel fitness-wellness részlegének használata is (egyedül a masszázs feláras). Különlegesség, hogy válthatunk csak erre a részlegre is belépőt mindössze 35 dollárért. Úszómedence, masszázs fürdő, zuhanykabinok és kényelmes nyugágyak biztosítják a felfrissülést.

Marriott hotelek – luxus a szárazföldön

A luxus a szárazföldön folytatódott. A The Prince Sakura Tower Tokyo Autograph Collection hotelben lettünk elszállásolva, amely önmagában elég lett volna, hogy a résztvevők beleszeressenek Japánba. A szálloda koncepciója, hogy azok a főleg üzleti vendégek is belekóstolhassanak a japán kultúrába, akik csak kevés időre érkeznek az országba, és nem jut idejük városnézésre. A bejáratnál a szentélyek kapuját idéző árkád fogad bennünket, ezen áthaladva érkezünk meg a hotel halljába.

A hallban a térelválasztó elemen bukkan fel először a dizájnban központi szerepet játszó kereszt motívum, mely az összefonódást, az emberek és kultúrák találkozását szimbolizálja.

A szobákhoz négy lifttel lehet feljutni, melyek rózsaszín, zöld, vörös-arany és fehér-ezüst ajtajai a négy évszakot jelképezik. A természet, mely alapjaiban határozza meg a japánok kultúráját és gondolkdásmódját, nemcsak ilyen formában van jelen a szállodában, hanem a szobák belső terében is érezhető. Az egyszerű vonalvezetésű, fából készült bútorok, a domináns barna és zöld színek, a falat díszítő, kereszt motívumos képek mind a természet közelségéről árulodnak. A szőnyeg mintáját minden szobában úgy alakították ki, mintha az ablakon kersztül rengeteg apró cseresznyevirágot sodort volna be a szél.

A területen található 3 hotel között hagyományos japán kert húzódik, mely tavasszal rózsaszín és fehér cseresznyefavirágokkal, ősszel pirosló levelekkel csábítja a szabadba a vendégeket. A tradícionális japán gasztronómiával a szálloda 3. emeleti éttermében, a modern, japán-olasz fúziós konyhával a földszinti étteremben ismerkedhetünk meg. Csapatunk az első estén ez utóbbi remekeit ízlelhette meg.

Két fogás az ötből: angus marha steak és almás pite vanília fagylalttal. Senki ne mondja, hogy Japánban csak halat lehet enni!

A fárasztó utazást hamar elfeledtette a tágas és kényelmes szoba, mely mindennel fel volt szerelve, amire egy szállóvendégnek szüksége lehet. A jakuzzis kádat még az is kipróbálta, aki amúgy nem szokott fürdőt venni. Tökéletesen kikapcsolt minden este végén. A kilátás külön meglepetés volt, behozta a szobánkba Japánt. Az ablakon kinézve alattunk terült el a hagyományos japán kert, egy kicsit távolabb pedig a modern Japánt jelképező Tokió-torony magasodott piros fényeivel. A szálloda koncepciója bevált, a lekicsinyített Japán egy épületen belül.

Második esténken ellátogattunk a Marriott lánc Ginza negyedben található szállodájába, a Courtyard by Marriott Tokyo Ginza Hotelbe. Ennek különösen örültem, mert sokszor foglaltam már szállást ide, s az utasaink mindig meg voltak elégedve. Most végre saját szememmel láthattam, mi az, ami ennyire megnyeri őket. Ginza negyedbe tökéletesen beleillik az elegáns, letisztult hotel. Még a legkisebb szobái is tágasak és kellőképpen kényelmesek ahhoz, hogy utunk során ki tudjuk pihenni a városnézéssel töltött napok fáradalmait.

Ezen az estén a hamisítatlan japán gasztronómiába nyertünk bepillantást. A szálloda japán stílusban berendezett külön szobájában fogyaszthattuk el a japán konyha csúcsának tartott kaiseki vacsoránkat. A kaiseki egy több fogásból álló ételsor, melynek alapanyagai, az ételek elrendezése és a tálaláshoz használt edények is az évszakhoz igazodnak. Az esztétika legalább annyira fontos, mint az ízek, s mindkettő esetében a harmónia játssza a főszerepet. Egyensúlyban van az ételek íze, színe, textúrája, egész megjelenése. Nincs megszabva, hány fogásból áll, de a különféleképpen elkészített fogások tálalási sorrendje meghatározott.

Program

A programok megszervezését Kósa Bálintnak, a tokiói magyar Nagykövetség titkárának köszönhetjük. Bár elmondta, hogy 4 nap nemhogy egész Japánra, hanem még Tokióra is kevés, a tanulmányút végén nem volt hiányérzetem. Tartalmas programot állított össze, így rövid idő alatt is átfogó és reális képet kaphattunk Japánról. Szakmai program keretében megismerkedhettünk Japán öt vezető utazási irodájával, köztük a japán JTB-vel is. A négy napból hármat Tokióban, egyet Kamaukárban és Yokohamában töltöttünk, megismertük a szigetország modern és hagyományos arcát is. Nem is kellett külön sokat foglalkozni a csoporttal. Az egyes helyszíneken próbáltam még többet mesélni, bemutatni nekik olyan japán szokásokat, melyek az idegenvezetőnknek esetleg nem jutottak eszébe. A második estén kisebb csoportokra szakadtunk, én a karácsonyi hangulatban égő Ginzába invitáltam utastársaimat. A vállalkozó szelleműekkel az utolsó reggelt a Tsukiji halpiacon indítottuk, ahol nemcsak a páratlan sushi reggeli, hanem a piacon kínált rengeteg féle friss, soha nem látott tengeri finomságok színes kavalkádja kápráztatott el bennünket. Számomra – talán a többiek számára is – a halpiac és a kamakurai Hōkoku-ji templom bambuszerdeje volt a legnagyobb élmény. A többi látnivalóról meséljenek a képek!

Hátsó sor balról: Becker Tímea (Travel House), Nagy Katalin (Wow Travel), Krizsán Gabriella (United4 Travel), Skoda Júlia (Qatar Airways), Sallainé Péntek Edina (American Express). Első sor balról: Michiko san (az idegenvezetőnk), Léb Norbert György (Hogg Robinson), Berkes Dorottya (Marriott), Fogarassy Orsolya (Carlson Wagonlit), Tóth Judit (Jet Travel), Keiko san (a másik idegenvezetőnk)

Itt találjuk a Kuma Kengo által tervezett Asakusa Culture Tourist Information Centert, amely nem csak építészeti szempontból érdekes. Rengeteg térképet és brossúrát találunk itt, melyet használhatunk városnézéseink során, a felső szinten található kávézóból pedig jó kilátás nyílik a Sensō-ji templomra, és a Tokyo Sky Treere is.

Köszönöm az utat és a lehetőséget! Remélem, még utazunk együtt Japánba!