Karī! – Irány Okinawa és a Yaeyama-szigetek!

Ki ne gondolna egy nyugodt, napos tengerpartra, amikor már elege van a télből? Szinte érezzük a napsugarakat a bőrünkön, és halljuk a tenger moraját a fülünkben. Aztán van, aki el is indul közelebbre, a riviérára, vagy távolabbra, valahová Délkelet-Ázsiába. Okinawa ritkábban jut az emberek eszébe, pedig meg van minden, amire vágyunk: napsütés, óceán és persze Japán!

Sajnos én még sosem voltam olyan szerencsés, hogy ellátogassak Japán legdélebbi szigetcsoportjára, de kollégámnak, Kin Péternek januárban egy tanulmányút keretében megadatott ez a lehetőség. Hazatérve rengeteget mesélt, amitől csak egyre inkább érik bennem az elhatározás, hogy valamikor el kell mennem Okinawára. Most ezeknek a történeteknek egy darabkáját szeretném továbbadni, hogy önök is kedvet kapjanak, és megismerjék egy kicsit ezt a még Japánon belül is különös világot.

Okinawáról általában

Okinawa ugyanis nem az a tipikus japán vidék, amelyet megszoktunk, és ezt Péter is megerősítette. Valójában csak 1879-ben lett Japán része, előtte a Rjúkjúi Királyságot találjuk a területen önálló – bár természetesen a japán és kínai befolyást erősen magán viselő – nyelvvel és kultúrával. A II. világháborút követően az USA fennhatósága alá került, ez az időszak egészen 1972-ig tartott. Azóta Japán egy prefetúrájaként beszélhetünk Okinawáról, mely magába foglalja a Rjúkjú-szigetek több száz tagját, de jelentheti magát Okinawa-főszigetet is. Okinawa tehát Japán is és egy kicsit nem is, máig őrzi saját kultúráját. A legfeltűnőbb különbségeket az ételekben, a zenében és a nyelvben találjuk. Csak hogy egy példát említsünk, a koccintáskor elhangzó japán „Egészségedre!”, „Kanpai!” okinawai dialektusban így hangzik: „Karī!”, és eredetileg valamilyen „boldog, örömteli dolgot”, „jó előjelet” jelent.

A tenger közelsége nem jelenti feltétlenül, hogy többségben tengeri ételek kerülnek az asztalra. Az okinawai ételek sokszor disznóhúsból készülnek.

Bár Péter januárban érkezett, az idő még így is kellemes volt. A főszezon áprilistól októberig tart, s az igazi meleg csak májustól kezdődik. A tenger hőmérséklete viszont egész évben 20°C fölött van, ezért érdemes lehet a tömeget és a magas szállásárakat elkerülve március-áprilisra, illetve szeptember-októberre időzíteni az utazást.

Kilátás az Ishigaki-szigetről januárban

Yaeyama-szigetek

Valamilyen kép azért sokakban él Okinawáról, de Péter elárulja, hogy „az igazi okinawai életérzést” nem Okinawa-főszigeten, hanem a környező kisebb szigeteken találjuk meg. Ezek közül is a mindent elsöprő kedvence a Yaeyama-szigetek lettek. A Yaeyama-szigetek valójában közelebb helyezkednek el Tajvanhoz, mint Okinawa-főszigethez. A szigetcsoport 32 szigetből áll, melynek 591,46 km2-es összterületét mintegy 53 600 fő lakja. A lakosság majdnem 90%-a a politikai, kulturális és gazdasági központnak számító Ishigaki-szigeten él. Ebből is érződik, hogy a Yaeyama-szigetek nagy része lakatlan terület, helyette áthatolhatatlan dzsungeleket, gazdag szubtrópusi növény- és állatvilágot találunk, és éppen ez a vonzereje. A szigeteket a legegyszerűbb Ishigakin keresztül megközelíteni, ahová Japánon belül többek között Tokióból, Oszakából, Fukuokából és Nahából repülhetünk közvetlenül.

Ishigaki-sziget

A sziget legfőbb látványossága az északi partnál elterülő Kabira-öböl. Gyönyörű fehér homokja és türkiz vize ugyan hívogató, de sajnos az öbölben tilos fürdeni az erős áramlatok miatt. Ehelyett üveg fenekű hajóba ülve csodálhatjuk meg az Iriomote-Ishigaki Nemzeti Park részét képező öböl lenyűgöző állatvilágát. A Kabira-öböl területén kívül természetesen fürdésre is nyílik lehetőségünk a szigeten.

Taketomi-sziget

A mindössze 323 fős lakosságot (2012-es adat) magáénak tudható Taketomi-szigeten megtapasztalhatjuk, milyen egy hamisítatlan okinawai falu. A szigetet Ishigakitól gyors komppal kb. 10 perc alatt közelíthetjük meg. Nem csupán hosszú, homokos partjairól, hanem a sziget közepén található, hagyományos házakból és utcácskákból álló Taketomi faluról nevezetes. A fürdőzni vágyók leginkább a nyugati partszakaszon fekvő Kondoi-partot keresik fel.

Két másik part, a Kaiji-part és az Aiyaru-part ún. „csillaghomokos partok” (hoshizuna no hama), ahol a homok korallokmaradványokból, kagylók héjának és apró rákok páncéljának törmelékéből alakult ki, sokszor csillag alakzatot létrehozva.

A sziget belsejében elhelyezkedő falvacska eredeti okinawai hangulatot áraszt. Házai között nem aszfaltos, hanem kavicsos út vezet, melyet kedvünk szerint akár vízi bivaly vontatta szekéren is végigjárhatunk. Az utat mindenütt szegélyező fal sem kőből készült, ahogyan azt először gondolnánk, hanem korallból!

Iriomote-sziget

Az Iriomote-szigetet első sorban a kalandvágyóknak ajánljuk. A sziget 90%-át sűrű őserdő és mangrove erdők borítják. Csónakkal dzsungeltúrára indulhatunk, megtekinthetjük a sziget számtalan vízesését, kajakozhatunk, trekkingelhetünk. Ha szerencsések vagyunk, közben összetalálkozhatunk a szigeten őshonos Iriomote vadmacskával is, mely lehetőség eddig csak keveseknek adott meg.

Yubu-sziget

A Yubu-sziget egy aprócska, mindössze 0,15 km2 területű szigetecske Iriomote nyugati partjánál. A köztük fekvő kb. 400 m távolságot vízi bivaly vontatta szekérrel tehetjük meg. „A sekély vízben át is tudnánk sétálni a Yubu-szigetre – meséli Péter –, de az idegen vezetőnk nem ajánlotta, mondván a vízi bivalyok miatt nem csak a vízben kellene gázolnunk.”

Az utazás amúgy megéri: a szekeret hajtók hagyományos okinawai dalokkal szórakoztatják az utasokat, éneküket háromhúros hangszerrel, sanshinnel kísérik. Emellett az ár tartalmazza a belépőt a szigeten található botanikus kertbe, mely több állatnak, köztük számtalan lepkének is otthont ad.

Úgy tűnik a lepkekert lakói nem vetik meg a hajzselét!

Péter ezen kívül rengeteget mesélt a főszigetről és a többi kisebb szigetről is, de erről majd egy másik alkalommal számolok be. Az azonban biztos, hogy a Yaeyama-szigetekre egyszer el fogok látogatni. Mióta hallottam a történeteket és láttam a képeket, már semmi másra nem tudok gondolni. A fülemben zúg a tenger, látom a naplementét, érzem a bivalyszekér zötykölődését, hallom a sanshin hangját. Irány a Yaeyama-szigetek!