A kutya nincs elásva – Hachikō és Ueno professzor végre újra együtt

2015. március 8-án van 80 éve, hogy a hűség jelképévé vált kutya, Hachikō elpusztult. S lassan annak is 90 éve, hogy gazdája, Ueno Hidesaburō elhunyt. E kerek évfordulón, 90 év elteltével végre újra találkozhatnak. A szobrot, amely a gazdájára örömében felugró kutyát ábrázolja, Japán idő szerint délután 1 órakor avatták fel a Tokiói Egyetem Mezőgazdasági és Élettudományi Kar Mezőgazdasági Tanszékének kampuszán.

Álljunk csak meg! Ki az a Hachikō? Ki az az Ueno Hidesaburō? És miért állítottak nekik szobrot a Tokiói Egyetem Mezőgazdasági Tanszékén? Bár a hűséges kutya története világszerte meglehetősen népszerű, nem biztos, hogy mindenki hallot róla. A sztori egy része valószínűleg mindenkinek ismerős, ha máshonnan nem, a Hacsi, a leghűségesebb barát című 2009-es amerikai filmből. Még Magyarországon is heteken keresztül a kutyával ölelkező Richard Gere mosolygott a moziplakátokról. Azt kevesebben tudják, hogy 1987-ben már Japánban is vászonra vitték a valós eseményeken alapuló történetet Hachikō Monogatari címmel. De mi is volt az alapvető történet, „a valós esemény”, amely még ennyi év után is arra indítja az embereket, hogy szobrokon is és filmeken örökítsék meg Hachikōt?

A japán Richard Gere, Nakadai Tatsuya alakítása a Hachikō Monogatariban

Ueno Hidesaburō a mai Tokiói Egyetem, akkori nevén Tokiói Császári Egyetem agrárprofesszoraként dolgozott. Hachi, az akita fajtájú, aranybarna szőrű kutya 1923-ban született Ōdate városban (Akita megye). Ueno professzor szeretett volna egy kölyök akita kutyát, így 1924-ben akkori áron 30 jenért megvásárolta. Hachi 1924. január 14-én érkezett meg Tokióba 20 órás vonatút után. Ueno professzor Shibuya állomás közelében lévő otthonában éldegélt két másik kutyával, Johnnal és S-szel együtt. Gyakran kikísérte a professzort az állomásra, és kiment elé, amikor hazatért a munkából. Egy napon, 1925. május 21-én azonban Hachi hiába várt. Ueno professzor az egyetemen szélütést kapott és váratlanul meghalt, így már soha többé nem érkezett meg a Shibuya állomásra. Hachi állítólag 3 napig semmit nem evett, és szokásához híven, a virrasztás napján, május 25-én is Johnnal és S-szel kiment az állomásra. Ezt követően többször is más gazdához került, de 1935. március 8-án bekövetkezett haláláig szinte mindennap a Shibuya állomáson várta Ueno professzor hazatértét.

Az állomás környékén bóklászó Hachival olykor kegyetlenül bántak az iskolások és az állomáson megforduló utasok, de 1932-ben ráirányult a nyilvánosság figyelme, s ezzel egy csapásra minden megváltozott. Ueno egyik tanítványa, Saitō Hirokichi, aki lelkesen kutatatta az akita kutyafajt, több cikket is írt Hachi megdöbbentő hűségéről. 1932-ben az Asahi Shinbun nevű napilap lehozta az egyik cikket, és Hachi a hűség jelképévé vált. Innentől kezdve sokszor ennivalót kapott az állomás környékén sétálóktól. Nevét megtoldották „kō” tiszteleti megszólítást, legtöbbször még ma is csak „chūken Hachikō”, „a hűséges kutya, Hachikō” néven emlegetik. Az 1935. március 8-án elpuszult kutyát Shibuya egyik utcáján találták meg, és egyből az állomás csomagszobájába vitték. Az itt készült fénykép – az utolsó, amelyen Hachikō látható – híven tükrözi, milyen tisztelettel és szerettel viseltettek iránta az emberek.

Gazdája, Ueno Yaeko (első sor, jobbról a második) és a Shibuya állomás dolgozói Hachikō üdvéért imádkoznak

Azt hihetnénk, hogy csak a halálát követően emeltek neki szobrot, de valójában nem így van. Az első szobrot 1934 áprilisában állították bronzból Shibuya állomás előtt, s ennek felavatásán Hachi maga is részt vett. A szobrot a II. világháború alatt beolvasztották, de 1948-ban újat emeltek helyette. Ez az a szobor, amelyet ma is megtalálunk az állomásnál, és amely az évek során emblematikus találkahellyé, vakrandik és évtizedekre szóló barátságok kezdetének helyszínévé vált. Hachi szülővárosában, Ōdatéban is emeltek egy hasonló szobrot még 1935-ben az állomáson, majd ezt is beolvasztották, és csak 1985-ben pótolták. A shibuyai állomáson bronz kutyamancslenyomatok jelölik a pontos helyet, ahol Hachikō Ueno professzort szokta várni, az állomásról pedig kis tappancsok vezetnek a szoborhoz.

A hűséges kutyát nemcsak szobrokon tekinthetjük meg, de mind a maig találkozhatunk a valahai Hachikōval is. A kutya nincs elásva – kipreparálva fogadja rajongóit a tokiói Nemzeti Természettudományi Múzeumban.

Amíg Hachikō fürdött a hírnévben, a gazdájáról eddig szinte teljesen megfeledkeztek. Persze megörökítik a filmek is, és a Tokiói Egyetemen is megtaláljuk a szobrát, de lássuk be, a több figyelem Hachikōnak jutott, a professzort pedig legtöbbször nem a nevén, csak „Hachikō gazdájaként” emlegetik. Olyan szobor is talán csupán csak egy van, amely kutyát és gazdáját együtt ábrázolja. Ezért különleges az egyetem mezőgazdasági tanszékén újonnan felállított szobor. Bár csak ma avatták fel hivatalosan, már korábban is lehetett látni, és a siker nem maradt el: sokan meghatottan nyilatkoztak Ueno professzor és Hachikō újra találkozásáról, mely 90 évig váratott magára. Vajon mivel kedveskednek nekik a 100. évfordulón?