„Tavaszi hangok”

– Széljegyzetek a Liszt Ferenc Zeneakadémia japán hallgatóinak kamarahangversenyére –

2015. március 31-én este már 13. alkalommal került megrendezésre a „Tavaszi hangok” elnevezésű koncert a Liszt Ferenc Zeneakadémia falai között. A közönséget üdvözlő dr. Sűdy Zoltán, volt tokiói magyar nagykövet, a Sűdy és Társa Kft. ügyvezető igazgatója hangsúlyozta a magyar-japán zenei kapcsolatok jelentőségét, melyre a 13. alkalommal megvalósuló rendezvény is tanúbizonyságul szolgált.

Kosuge Junichi nagykövet úr örömét fejezte ki, hogy jelenleg is 40 japán hallgató tanul a Zeneakadémián, mely Japánban a zeneoktatás magas színvonaláról és az itt végzett számos híres zenészről híres. A „Tavaszi hangok” című koncerten ebből a 40 diákból 11 adott betekintést eddigi kemény munkájába, emellett 3 magyar hallgatót is üdvözölhettünk a színpadon.

Dr. Vigh Andrea rektor asszony elmondta, büszkék arra, hogy a Zeneakadémia népszerű Japánban. Örülnek, ha a japán hallgatók japán zeneműveket adnak elő, és annak is, ha nyitnak az európai zene felé is. „A mai koncert olyan gazdag, mint a tavaszi zsongás” – nyitotta meg nagy elvárásokat támasztó szavakkal a koncertet. Ezek után már csak az volt a kérdés, hogy valóban sikerül-e belopni a tavaszt a hangversenyterembe.

Sikerült, és ezt megpróbálom szavakba foglalni, bár zenéről írni mindig hálátlan feladat. Legalább annyira, mint ételről fényképet készíteni vagy eltáncolni egy szöveget. Ezért nem is írok kerek mondatokat, befejezett gondolatokat, mert azzal megölném a kamaraesten felcsendülő zeneművek hangulatát, kioltanám azt az életet, amit a zenészek által belevittek a darabokba. Csak a műsort írnám le és a zenehallgatás közben margóra firkált széljegyzeteimet, érzéseket és nem történeteket, gondolatokat és nem véleményt.

Joseph Haydn: Zongoratrió, Hob. XV:25 ’Gypsy’
Sasazuka Midori (hegedű), Shimanuki Megumi (zongora), Fujimoto Akane (cselló)

Báj. Klasszikus dallamok. Úszik, folyik, zizeg, szalad. Ébred, éled, peregnek a hangok. Duzzadó drámai rész.

Frédéric Chopin: Scherzo No.3 Op.39
Fujiwara shinji (zongora)

Elegancia. Át tudja adni a varázst. Mennyi érzelem, mennyi különböző hangulat, ami csak akkor érvényes, ha a zenész eléggé sokoldalú, és van benne elég játék. Benne van.

Kodály Zoltán: Adagio csellóra és zongorára
Hashimoto Atushi (cselló), Homor Zsuzsanna (zongora)

Melegség. Visszafogott. Lebeg. Mint elaludni a meleg kora tavaszi napsütésben, keserédes álmot látni … És felébredni.

Vajda Gergely: Fényárnyék-remegés
Ito Sayaka (klarinét)

Ki az a Vajda Gergely? (Bár ezt szégyellem, de most őszinteségről és széljegyzetekről volt szó, a műveltség pótolható, ha akarjuk pótolni.) Játékos és különös. Hanghullámok. Hullámzó futamok. Előkavargó és visszaáramló dallamok. Elő- és visszabújik a fény. Uralkodik, majd eloszlik az árnyék. Egyik ad értelmet a másiknak. Egy életre megjegyeztem, ki az a Vajda Gergely.

Frédéric Chopin: a-moll keringő (Op. Posth)
Frédéric Chopin: Asz-dúr polonéz, Op.53
Mukeda Narihito (zongora)

Nyomában impresszionista képek: Szinyei Merse Majálisa, Monet katedrálisai és japán kertjei. Zúgó, szelíden áradó, gazdag. Az érett, nyárba hajló tavasz.
Camille Saint-Saëns: Danse macabre, Op.40 (arr. Liszt)
Shimanuki Megumi (zongora)

Szenvedély. Sejtelmes és izgalmas. Bőg a Steinway. Soha véget nem érő, egymásba sodródó, bő, széles dallamok.

Camille Saint-Saëns: Rondo capriccioso, Op.28
Nakajima Yayoi (hegedű), Hagiwara Yurina (zongora)

Szeszélyes és csapongó. Mint az ember fejében kavargó és egymással összeférni nem tudó gondolatok. Várakozással teli izgalom, amilyet csak tavasszal érzünk.

Kobayashi Hideo: The sweet spring (vers: Mine You)
Dan Ikuma: Hydrageas (vers: Kitayama Fuyuichiro)
Joe Hisaishi: Stand Alone (vers: Koyama Kundo)
Yoshida Makiko (szoprán), Miyabori Akimi (zongora)

Dal a tavasszal együtt ébredő szerelemről. Szelíd és kedves.
Különös, disszonáns dallamokban a meg nem valósult szerelem.
A boldog, beteljesült szerelem emléke. Kerek és bársonyos.

Dohnányi Ernő: Szerenád, Op.10
György Boglárka (hegedű), Nagy Teodóra (brácsa), Hashimoto Atsushi (cselló)

Együtt lélegzik. Adogatják a dallamot. Mint egy kérdés, megmutatja magát és eltűnik. Még több kérdés, mely végül feloldódik. Finom és lassú. Zsongó, dús hangzatok.

S mielőtt még azt hinnék, a fönti gondolattöredékek maguknak a zeneműveknek az összefoglalásai, pontosítanék. Ha csak a darabok hatottak volna, tényeket írhattam volna, mondjuk valahogy úgy, hogy „a 10. ütemben a brácsa pianissimo d-moll zárását a cselló pizzicatója egészíti ki, ezáltal dúsítva a hangzást”. Az, hogy ezek a körülményesen megfogalmazható tények érzésként csapódtak le a hallgatókban, viszont nem a zeneszerzők zsenialitásának, hanem csakis a zenészeknek köszönhető. Átalakulva, egész lényüket átadva a zenének közvetítettek felénk. Elvégre ez a zeneművészet lényege, és az Akadémia hallgatói ismét bebizonyították.

*A borítón Fujiwara Shinji. A kép a Sűdy és Társa Kft. blogoldaláról származik:
https://blog.sudy.co.hu/hu/