15 + 1 lefordíthatatlan japán szó

A nyelv – minden nyelv – lenyűgöző. A tény, hogy a minket körülvevő dolgokat, a bennünk feltörő érzéseket szavakba igyekszünk önteni, bámulatos, ugyanakkor lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Általában sikerül, sőt a jelentés árnyalására szinonimákat használunk és találunk ki napjainkban is, hiszen a nyelv még mindig meg tud újulni. Amire meg nincs szavunk (és azt is, amire már van), azt ügyesen kölcsön vesszük más nyelvekből. Remélem, sikerül átadnom a fílinget…

Itt álljunk meg! Szóval létezik olyan, hogy egy nyelvben él egy szó, ami a másikban nem létezik? Próbáljuk meg lefordítani a magyar jól esik kifejezést egy külfödi barátunknak, vagy megértetni a csipszadó fogalmát! Körül lehet írni, de nem lesz az igazi. Ne legyünk nagyon büszkék, ez természetesen nem a magyar nyelv kiváltsága. Mond az önöknek valamit, hogy Schlüsselkind[1], saudade[2] vagy tartle[3]? A különböző nyelvek egyes szavainak lefordíthatatlansága általános jelenség, és megkeseríti a nyelvtanulók életét. Az viszont tagadhatatlan, hogy roppant érdekes és kimeríthetetlen téma.

Mikor elkezdtem japánul tanulni, úgy éreztem, hogy a japán nyelvben hemzsegnek a lefordíthatatlan kifejezések. Ahogy pedig kezdtem elmerülni benne, rájöttem, hogy az ilyen szavak végtelen és áthághatatlan rengeteget képeznek. Az első sokk mindjárt a köszönések és bemutatkozások témakörében éri a nyelvtanulót.

いってきます Ittekimasu

„Megyek és jövök!”, de talán találóbb a(z) „(El)mentem!” kifejezés. Így köszönnek el a japánok, mikor elmennek otthonról.

ただいま Tadaima

És így köszönnek, mikor hazaérnek: „Megjöttem!” Szó szerint azt jelenti, hogy „éppen most”, de erre csak kicsit később jön rá az ember.

おかえり Okaeri

Így köszön az, aki fogadja a hazaérkezőt. Na, ez már végképp lefordíthatatlan. Szó szerint „hazajöttél”. Elég egyértelmű.

はじめまして。アリズと申します。どうぞよろしくお願いします。Hajimemashite. Arizu to moushimasu. Douzo yoroshiku onegai shimasu.

A nyelvkönyvek többségében valahogy így fordítanák: „Aliz vagyok. Nagyon örülök.” Vagy: „Örülök. Aliz vagyok.” A középső mondat fix és megingathatatlan. De mit jelent az első és a harmadik? Hajimemashite, vagyis „elkezdem”, „kezdésnek”, „kezdésképpen”. Ne is keressük az értelmét! Akkor mondjuk, amikor először találkozunk valakivel és bemutatkozunk. A Douzo yoroshiku onegai itashimasu halványan megfelel a magyar „ajánlom magam” kifejezésnek. Ezzel viszont az a probléma, hogy manapság már a magyar nyelvet rendkívül választékosan művelők sem használják.

Így kezdődik a japánnyelv-tanulás. Fenékig tejföl (persze ezt se lehetne lefordítani), és csak folytatódik. Szerencsére a lelkes nyelvtanulót semmi sem rettenti el, sőt egy idő után élvezetet lel az újabb és újabb megfejthetetlen fogalmak felfedezésében.  Az Odyssey közösségi portál 11 megfoghatatlan japán kifejezést gyűjtött össze olvasóinak.

いただきます Itadakimasu

Eredetileg az „(én) kapok” kifejezés tiszeleti formája. Étkezés előtt mondják a japánok, s közben összeteszik a tenyerüket, amiből érezhetjük, hogy mélyebb tartalmat fejeznek ki, mint mikor mi – kanalunkat már félig a levesbe merítve – azt mondjuk, „Jó étvágyat!” Köszönetnyilvánítás ez mindennek és mindenkinek, aminek és akinek köze volt az ételhez. Köszönet és tisztelet a természetnek, a szakácsnak, de még annak is, aki megformálta a rizses tálkát.

A kifejezés párja nem szerepel az eredeti cikkben, pedig az étkezések végén elhangzó Gochisousama deshita legalább ennyire fontos. „Megvendégeltek”, tehát köszönet étkezés után az elfogyasztott ételért.

おつかれさま Otsukaresama

„Elfáradtál” – közöljük munkatársunkkal a munkanap végén, vagy a munkából hazatérő férjünkkel. Mit akarunk mondani ezzel? Nyilván fáradt, de ezt ő tudja a legjobban. Valójában ez is egy köszönés, amellyel azt fogalmazza meg a beszélő, hogy a másik keményen dolgozott, becsüli ezért és hálás érte. Szó szerint mást jelent, de mi ilyen szituációban azt szoktuk mondani: „Jó pihenést!” A japán munkatársak közötti belső e-mailek többsége is ezzel a köszönéssel indul.

木漏れ日 Komorebi

A magyar szókincs legfájóbb hiánycikke: a fák levelei között beszűrődő napfény.

木枯らし Kogarashi

Ősz végi, tél eleji csontig hatoló szél, amely a tél jöttét jelzi.

物の哀れ Mono no aware

„A dolgokban rejlő szomorúság”, amely áthatja az egész japán gondolkodásmódot és művészetet. Annak a felismerése, hogy egyszer minden véget ér és elmúlik, de pont ebben rejlik a dolgok szépsége.

森林浴 Shinrinyoku

„Erdőfürdő”. Ezt is szívesen felvetetném a magyar szótárba. Mélyre hatolni az erdőben, és kikapcsolni békés sűrűjében.

幽玄 Yuugen

A dolgok jelentésének finom és elegáns mélysége, megfoghatatlansága. Éppen erről beszélünk.

しょうがない Shouganai

„Nincs mit tenni” – mondanánk magyarul. Csak a japán kifejezésben nincs annyi keserűség, mint a magyarban lenne. Egyszerűen elismerjük, hogy ennyi, kész, nincs mit tenni. Senki sem tehet róla, úgyhogy zárjuk is le, haladjunk tovább. Vigasztalás magunknak és másoknak.

金継ぎ・金繕い Kintsugi / Kintsukuroi

Ebben az esetben nem annyira a szó érdekes, mint inkább a technika, amelyet jelöl. Egy törött kerámiát nem saját anyagával, hanem arannyal vagy ezüsttel pótolnak ki, és illesztenek össze újra. Ezzel kiemelik a repedést, és hangsúlyozzák annak szépségét, mely most már szintén a kerámia egy része.

わびさび Wabisabi

A japán esztétika alappillére, amely a tökéletlenségben és egyszerűségben látja a szépséget.

Hangutánzó és hangulatfestő szavak

A nyelvtanulók rémálma, a nyelvészek kéje. A japán nyelvben mintegy 2500 olyan szó van, amellyel állatok és tárgyak hangját fejezik ki, mozgásokat, állapotokat és érzéseket árnyalnak. Nem a mennyiség a probléma, hanem hogy a külföldi – legalábbis a magyar – fül ezekre nem érez rá. Sok esetben a szavak ráadásul nagyon hasonlóak, így könnyen összekeverhetők, viszont teljesen mást jelentek. Néhány érzékletes példa:

がらがら garagara: robaj, amikor valami leomlik; recsegés; gurgulázás hangja
がたがた gatagata: tárgyak vagy a test remegésének, reszketésének hangja
ごろごろ gorogoro: dörgés, villámlás hangja; nagy és nehéz dolog lassan guruló hangja
ぼろぼろ boroboro: elnyűtt, elhasznált tárgyakra vagy düledező, omladozó épületekre használt hangulatfestő szó

もったいない Mottainai

Nem tudom megállni, hogy ne tegyem hozzá a listához az én „plusz egyemet”. A mottainai szó annyira kifejező és annyira lefordíthatatalan, hogy mindenképpen itt a helye. „Pazarlás”, „fecsérlés”, „kár érte”, „túl jó nekem”, „nem érdemlem meg” – valahogy így lehetne magyarul visszaadni, de valójában ennél sokkal több. A használata sokrétű és a benne rejlő érzelmi töltet valóban érzékelteti a sajnálatot.

A négy fal között ülni, miközben odakint hét ágra süt a nap – mottainai!
Írni egy cikket, amit senki sem olvas el – mottainai!
Kapok egy gyémántgyűrűt, pedig soha semmilyen ékszert nem hordok – mottainai!
A világ legszebb nője feleségül megy a világ legátlagosabb férfijához – mottainai!
Leesik egy gombóc fagyi a 3 gombócos torony tetejéről – mottainai!
Kihagyni a lefordíthatatlan japán szavak listájából a mottainai szót – mottainai!

 

[1] német: “kulcs(os)gyerek”, olyan gyerek, akinek túlságosan elfoglaltak a szülei, és iskola után rendszerint egyedül van otthon
[2] portugál: melankolikus vagy nosztalgikus vágyódás valami után, ami hiányzik, amit elvesztettünk vagy akit szeretünk
[3] skót: habozás, amikor be akarunk mutatni valakit, de hirtelen elfelejtjük a nevét

 

Szerző: Jámbor Aliz