Furano rendkívüli népszerűségét a lilába borult levendula szőnyegének és a háttérben megbúvó hegy látványának köszönheti. A megszokott japán méretekhez képest a Hokkaido szigetén található Tomita farm hatalmas levendulamezői elvarázsolják a turistákat, akik előszeretettel látogatják, mivel itt mindent beszerezhetnek, ami csak levendula.
Ez a hely a júliusi bakancslista első helyezettje nálam. Miért pont júliusi? Mert csak ebben az időszakban tekinthető meg, máskor nem virágzik úgy a levendula, mint ebben a hónapban, ezért nem szabad kihagyni. Hokkaidó lenyűgöző, szinte minden évszakban van valami természeti látványosság, amit érdemes megnézni, legyen az a levendula mező vagy egy aktívan működő gejzír.
A japán ismerőseim rendszeresen kérdezték tőlem Sapporóban, hogy „Voltál már Furanoban? Ha még nem, akkor feltétlenül látogass el, mert ez egy olyan hely, ahol nem csak a mező lila, hanem a fagyid is”.
Annyit kérdezték tőlem, hogy végül az egyik ausztrál barátommal fogtuk magunkat és az egyetlen szabadnapomon elmentünk az annyit emlegetett lila mezőkre. Sapporoban két lehetőség közül lehet választani: busszal vagy vonattal utazhatunk Furanoba. Mi az előbbi mellett döntöttünk, így végül két és fél óra alatt érkeztünk meg. A távolságok itt Hokkaidón jóval nagyobbak, ezért teljesen megszokott dolog két óra utazás a következő városba, emiatt a legtöbb itt élő japánnak van kocsija.
Be kell, hogy valljam, sose gondoltam volna, hogy ekkora lesz a farm. Japánban általában a méretek kisebbek az otthon megszokottaktól, kisebbek az autók, a lakások és az ételek, de Furano mezői ettől merőben eltérőek!
Minden, ami levendula, megtalálható a szuvenír boltokban, még levendula bor is! Helyi étel specialitás a furanói curry tál, aminek az erősségét mi választhatjuk ki, erősen, közepesen vagy nem erősen is fogyaszthatjuk. Ehhez jár egy krokettes rizses és pirított brokkolis alap, ami kifejezetten finom, habár elsőre kicsit meglepő a brokkoli-krokett-curry kombináció. A másik specialitás az Omcurry, amit sajnos nem tudtuk kipróbálni, de levendula fagyi desszertet igen! Ha valaki nem csak egy féle ízre vágyik, akkor kérhet levendulás-vaníliás vagy levendulás-dinnyés gombócot is. Biztos van olyan, aki a dinnye hallatán meglepődik, mert Japánban nem megszokott dolog gyümölcsöt fogyasztani. Az ország észak-déli kiterjedésű, ezért a legtöbb helyen nincs lehetőség gyümölcstermesztésre, de a hokkaidói változékony időjárás, mégpedig, hogy nyáron napközben meleg, esténként pedig hűvös van, kedvez a dinnyetermesztésnek. Itt a dinnye íze édesebb, mint a Japánban kapható gyümölcsöknek általában. Ha valaki különlegesebbre vágyik, akkor ajánlom a dinnyés kenyeret, ami egy zsömle formájú, zöld színű kenyér pudinggal töltve. Hogy ez a kombináció kinek jutott az eszébe azt nem tudom, de ez Japán. A helyi repertoárból egyébként csak a levendulás kávé hiányozott.
A programot ennél jóval bővebbre is lehet szélesíteni, érdemes elmenni a következő vonatállomáson lévő Bieire is, ahol lélegzetelállító a táj, de erről majd a következő bejegyzések egyikében fogok mesélni.
Szerző: Sebestyén Dóra
