A teppanyaki egy japán ételkészítési stílus, amikor is a séf az orrunk előtt egy fém lapon süti meg az ízletesebbnél ízletesebb falatokat, s ehhez sokszor plusz látványelemeket párosít. Néhány étteremben a szakács szinte már akrobata mutatványokat mutat be sütés közben, és előttünk dobálja magasba eszközeit. A technika elsajátítása nem a legegyszerűbb feladat, így bajnokságokat is szoktak rendezni, ahol a legtehetségesebb séfek mérhetik össze tudásukat. Ilyenkor olyan praktikákat is alkalmaznak– amit persze nem érdemes otthon kipróbálni-, mint a tojás feltörése a levegőben egy késsel, vagy éppen a tojás elkapása egy kalap segítségével.
A teppanyaki elnevezés a teppan (sütőlap) és a yaki (sütés, grillezés) szavak összeolvasztásából alakult ki. A fáma szerint az eredete 1945-ig vezethető vissza és a Misono étteremlánchoz köthető. A tulajdonosok hamar felismerték, hogy a külföldiek között igen nagy népszerűségnek örvend ez a stílus. Az emberek rajongtak az ételkészítés látványától, melyet már szinte show-műsornak is felfoghattak, és közben élvezhették az elkészült ételek ízét. Felbuzdulva a Misono sikerén egyre több étterem elleste és bevezette a technikát, végül a tengeren túlra is eljutott. Az USA-ban 1964-ben a Benihada étterem láncnak köszönhetően nyugaton is befutott a teppanyaki stílus.
A nyugati stílusú teppanyaki hozzávalói között szerepel például a csirke, a bárány, a rák, a kagyló, illetve a zöldségek, amelyeket szójabab olajon készítenek el. A japán stílus egyik kelléke természetesen a tészta (yakisoba), de emellett kipróbálhatjuk a japán „palacsintát”(okonomiyaki), amelyet növényi olajokon, állati zsírban, vagy azok keverékében sütnek meg. Számos étteremben szószokkal fokozhatjuk az ételek ízét.
A Momiji Exkluzív körutunk alkalmával utasaink megtapasztalhatják az igazi teppanyaki étterem látvány- és ízvilágát.
g
Szerző: Cseh Ildi
