Japánt sokszor nevezik a földrengésekre, cunamikra legjobban felkészült országnak. Az állandó készenlétet a szükség hívta életre, kormányuk törekvése valóban az, hogy az emberekben készségszinten éljen az elővigyázatosság és tudják, mit kell tenniük egy-egy vészhelyzet esetén. A gyakorlatok célja elsősorban a szükségállapotokban követendő eljárási módok ismertetése. Ez a kis ország bizony valóban mindent megtesz, hogy a természeti csapásokból lehetőleg ne legyen katasztrófa. Cikkünkben bemutatjuk, hogy mik azok a módszerek, melyekkel a Japánok felkészülnek a veszélyre.
Ezen a héten is sújtotta Japánt egy 7,4-es erősségű földrengés, szerencsére az utazók és lakosok jól vannak. Bármikor történhet a mostanihoz hasonló eset, így a szigetország kiemelten fontosnak tartja a lakosok átfogó felkészítését a váratlan katasztrófákra, sőt, nem túlzás, ha azt mondjuk, náluk minden ember pontosan tudja, mit kell tennie vészhelyzet esetén. A 2011. március 11-i események óta a katasztrófa-kockázatkezelés egy tudatosabb, sokkal összetettebb folyamattá vált. A felkészítést már a legkisebbeknél elkezdik: 4-5 éves kortól oktatják őket, hogyan bújjanak az asztal alá, vagy védjék fejüket, ha a rengések elkezdődnek, vagy szól a földrengés-figyelmeztető sziréna.
A Yurekuru egy olyan alkalmazás, ami figyelmeztetést küld a közelünkben esetlegesen előforduló földrengésekről, Sok japán telefonba már gyárilag is beépítik ezt a funkciót. A 171-es számot fontos ismernünk, ha ide utazunk, ugyanis ez az országos katasztrófa vonal, mely lényegében egy üzenő felület, ami használható a katasztrófa sújtotta övezetekben. Saját azonosítónkat megadva üzenetet hagyhatunk a saját és családtagjaink tartózkodási helyéről, állapotáról. A médiában is megjelenik az elővigyázatosság: az NHK televízió 1-es csatornája folyamatosan tájékoztatja a nézőket az estleges katasztrófákról, a jövőben várható veszélyek mennyiségéről és nagyságáról. Ugyanilyen részletes információkkal segít a Japán Meteorológiai Szolgálat weboldala is.
A helyi önkormányzatok folyamatosan tájékoztató kiadványokat osztanak a lakosságnak, amikben részletesen le van írva, hogy mit kell és mit nem szabad tenni földrengés esetén. Minden környéken gondosan kijelölt óvóhelyeket találunk. Ezek pontos helyéről és elérhetőségéről táblákkal és térképekkel is tájékoztatnak. A tájékoztató könyvekben arra is felszólítják az embereket, hogy baj esetén minél hamarabb jussanak el ezek valamelyikébe, lehetőleg ne autóval, mert egy dugó akadályozná a mentők és a tűzoltók zavartalan haladását. Ha valaki épp kocsiban ül a földrengés bekövetkeztekor, ott kell hagynia autóját az út mellett, benne a kulcsokkal, nyitott ajtóval. Így a katasztrófavédelem emberei később el tudnak állni vele.
Japánban a házak statikai kialakítása is olyan, hogy egy-egy közepes erősségű földrengés ne tudjon bennük kárt tenni. Nem építkezek téglából, hiszen azok tönkremennének, elporladnának egy nagyobb külső erő hatására, helyette acélszerkezeteket használnak, az sokkal rugalmasabb és jobban bírja a rázkódást. A házakon belül túlélőcsomagokat helyeznek el a bejáratok közelében, ebben megtalálható egy elsősegélycsomag gyógyszerekkel, mellette élelmiszerek és víz is. Kevés bútoruk van otthonaikban, azok is úgy vannak elhelyezve, hogy egy esetleges földrengés esetén ne tudjon a fejükre esni, lezuhanni.
A felkészültség tehát sokat segít, amikor már megtörtént a baj, megtanít a katasztrófahelyzetben hasznos viselkedési módokra, s akár életeket is menthet. Van egy mondásuk: „Sonae areba urei nashi”, ami körülbelül annyit tesz, „Ha elég jól felkészülsz, akkor nem kell aggódnod” – ez jól kifejezi, hogy a japánok mire helyezik a hangsúlyt: nem utólag akarnak okosak lenni és nem nagyon érheti őket váratlanul semmi.
