Mindenkinek ismerős filmekből a jelenet, amikor a főhőst sorsa egy előkelő étterembe vagy fogadásra veti, és meglátva a számtalan kanalat, villát, kést a tányérja mellett, kiveri a veríték. Ez nem történhetne meg Japánban, ahol hagyományosan mindent egy és csakis egyféle evőeszközzel esznek: az evőpálcikával.
Persze nem csak Japánban használnak evőpálcikát, sok ázsiai országban, többek között Kínában és Koreában is ez az étkezések egyik fő kelléke. Az első evőpálcikákat Kínában kezdték el használni, ahonnan szép lassan átterjedtek a környező országokba is. Egyes források szerint kezdeti sikerük annak volt köszönhető, hogy a tüzelőnek híján lévő kínaiak a főzési idő rövidítésének érdekében apróbb darabokra vágták az ételt az előkészítés folyamán. Ezeket az apróbb darabokat gond nélkül meg lehetett fogni a pálcikával, feleslegessé téve a kés és egyéb eszközök használatát.
A különböző országok aztán szép lassan kifejlesztették a saját stílusukat evőpálcikák terén. Koreában például a szögletes fémpálcikák népszerűek, végük felé elvékonyodva és egy kanállal megtámogatva. Kezdő pálcikázóknak feladják a leckét, mivel meglehetősen csúszósak, így az étel a száj helyett könnyen a tányéron landolhat. Kína és Japán maradt inkább a fa- és bambuszpálcikáknál, bár lehet találni porcelánból és műanyagból készült verziókat is. Előbbi országban a hosszabb, utóbbiban a rövidebb pálcikák dominálnak, ha nem számítjuk a speciális hosszú pálcikákat, amit főzéshez használnak Japánban.
Forrás: Restaurantware
Manapság a japán éttermekben vagy egyszer használatos fa evőpálcikát kap a vendég, amit magának kell két darabra választania, vagy könnyen mosható fekete műanyagot, melyek speciális mini-fiókokban vannak elrejtve az asztalnál. Kezdőknek mindkettő használata gondot okozhat eleinte, főleg a hosszú tésztaszálak kihalászásánál a levesekből. De gyakorlat teszi a mestert, és az éhes has a legjobb ösztönzés, szóval aggodalamra semmi ok.
Végezetül pár jótanács az általános pálcika-etikettről Japánban: Az egyik alap, hogy a pálcikákat egyazon kézben tartjuk. Bár egyes külföldiek fittyet hánynak erre a szabályra (főleg a makacsabb húsdarabok szétválasztásánál), ha el akarjuk kápráztatni a vendéglátónkat, tartózkodjunk eme rossz szokástól. A másik, hogy ne szúrjunk fel semmit a pálcikánkra. Az ételt közéjük kell fogni, és ez alól a tökéletes gömb-formájú darabok sem kivételek! Ami azt illeti, gyerekek számára külön kis megmérettetések is vannak, hogy ki tudja a legtöbb kerek babszemet átpálcikázni egyik tálból a másikba adott idő alatt.
Amikor nem használjuk az evőpálcikákat, szépen párhuzamosan vagy az erre célra odahelyezett pálcikatartóra vagy a rizses tálka tetejére kell őket fektetni. Semmi esetre se szúrjuk bele őket álló helyzetben az ételbe, mivel ez a gesztus nagyon hasonló a temetéseknél használatos rizsbe állított füstölőkre!
A sort még természetesen lehetne folytatni, és manapság már rengeteg oldalon lehet további információkat találni a helyes használatról. Inkább egy rövid videót ajánlok továbbképzésre. Vigyázat, az alkotók április 1-jei hangulatban voltak a készítés során, így nem kell mindent elhinni.
Szerző: vendégszerzőnk: V.L.
Vloggerünk, Aliz is tartott korábban egy gyorstalpalót az evőpálcikák helyes használatáról, felelevenítés gyanánt érdemes ismét belelesni.
