Varázslatos Momiji: őszi japán fakörkép

A legtöbben cseresznyevirágzás idején látogatnak el Japánba, pedig az őszi időszak is számos szemet gyönyörködtető látnivalóval kecsegtet az utazóknak. Kétségkívül az egyik ilyen őszi látványosság a Momiji, vagy más néven japán juharfa, mely egyben az ősz egyik jól ismert szimbóluma is. De az őszi hónapok során nem csak a juharfák öltenek pompás „öltözéket”, az összes többi lombhullató fa is gyönyörű őszi színekben pompázik. Minden piros, arany, vörös, rozsdabarna, narancssárga, bronz és ezen színárnyalatok keverékében tündököl, és ejti ámulatba az ide érkező turisták, valamint helyiek sokaságát.

Milyen fákat keressünk ősszel, ha pazar színélményre vágyunk?

A színpompás őszi fák trónján vitathatatlanul a juharfa foglal helyet. Valójában, az őszi színekre használt japán kifejezés a “koyo”, ugyanazokkal az írásjegyekkel íródik, mint a juharfa szó (japánul Momiji). A juharfák Japán-szerte őshonosak, így sok erdőben találkozni vadon élő fajtájukkal. Emellett a japánok az elmúlt évszázadokban rengeteg juharfa fajtát ültettek pusztán dekornövényként.

Ezek tulajdonképpen azok a fafajták, melyek a legcsodálatosabb őszi színekben pompáznak: a kezdeti gyönyörű zöld szín fokozatosan vált sárgába majd narancsba, míg el nem éri káprázatos vörös színét. Leggyakrabban japánkertekben, szentélyek, valamint templomok közelében bukkanhatunk juharfákra, de Kiotó hagyományos kertjeiben is rengeteg fát csodálhatunk meg ősszel. Előfordulnak még vadabb tájakon pl. erdőkben, hegyekben is, de ha nincs kedvünk kimozdulni a városból, szerencsére a parkok is tartogatnak számunkra szépségeket.

A leggyakrabban előforduló, ember álal ültetett fafajta a páfrányfenyő (ginkgo) (pl. jellemző az Icho Namiki Avenue-n Tokióban), mely a Momiji után a legkedveltebb őszi lombhullató fajta. Levelei nem vörösbe váltanak, sokkal inkább sárga színben pompáznak. Leginkább templomok, szentélyek mellett, parkokban és városok utcáin találkozhatunk vele. Tokióban olyannyira népszerű, hogy a város ezt a fajtát választotta jelképéül.

A vadon élő változatok kissé eltérnek a japánkertekben és városokban található rokonaiktól, különösen a magasabban élő társaik, mint a japán berkenye (nanakamado). Levelei a juharfához hasonlóan kivételesen látványosak, gyakran teljes hegyi lejtőket borítanak be – gyakori “lelőhelyük” a Daisetsuzan Nemzeti Park.

Egy másik népszerű magashegyi fafajta a japán vörösfenyő (karamatsu), mely az egyetlen színváltásra képes tűlevelű. Miután levelei sárga színre váltanak, lehullajtja őket.

Számos egyéb olyan fafajtával és cserjével találkozhatunk, melyek gyönyörű őszi színbe váltanak, míg mások szinte azonnal bebarnulnak. A népszerű és látványos fajták között előkelő helyen szerepel még a japán gyertyánszil (keyaki), a bükk (buna), a vadgesztenye (tochinoki), a nyírfa (shirakaba), a japán lakkszömörce (urushi) és a havasszépe (tsutsuji). A cseresznyefa (sakura) levele bár szintén vöröses narancs színűre változik, társaihoz képest kevésbé látványos.

Találkozhatunk igazán csodás színt produkáló fűfélékkel is, melyekre a kusamomiji szót használják. Ezek többnyire a mocsaras, lápos területeken és a hegyek lankáin fordulnak elő. Színüket tekintve kezdetben sárgás, néha vörösbe hajló színvilágot nyújtanak a momijigari résztvevőinek. Az Oze Nemzeti Park az egyik legjobb helyszín, ahol élvezhetjük az őszi fűfélék látványát.

Úgy tartják, hogy amikor a hőmérséklet napközben tartósan 5 fok alatt marad, hirtelen megváltozik a levelek a színe. Ellentétben a cseresznyevirágzással, ősszel a levelek elszíneződése északon kezdődik és dél fele halad, vagyis a magasabb pontoktól az alacsonyabbak felé tart.

Bár nem egyszerű feladat kiválasztani a legszebb őszi helyszíneket, az alábbiak számos top listán megtalálhatóak: