Az Edo-korszak alatt Kanazawa (金沢) szolgált a Maeda klán központjául, akik kiterjedt hűbérbirtokaik, valamint rizstermelésük révén Tokugawa után a második leghatalmasabb család voltak. Ennek köszönhetően Kanazawa városa rendkívüli kulturális eredményeket mondhatott magáének és már-már Kiotóval és Edo-val (egykori Tokió) vetekedett. A második világháborúban pedig Kiotó után Japán második legnagyobb városa volt, mely sikeresen elkerülte a pusztító légicsapásokat. Így, a régi kastélyváros egyes részei, mint a Nagamachi szamuráj körzet és a chaya szórakoztató negyedek elég jó állapotban fennmaradtak. Napjainkban, Kanazawa még mindig fontos szerepet tölt be régiójában: megannyi történelmi látványossággal (felújított kastélyokkal és kerületekkel, modern múzeumokkal) büszkélkedhet, de legnagyobb büszkesége kétségkívül a Kenroku-en kert, melyet méltán tartanak Japán három legszebb kertjei egyikének, sőt sokan úgy gondolnak rá, mint a legszebb közülük.
Olyan japánkertekkel vetekszik, mint a Kairaku-en kert Mito városában és a Koraku-en Okayamában. A tágas kert egykor a Kanazawa kastély külső udvara volt, amit még a Maeda család építtetett, de a nyilvánosság előtt csak 1871-ben nyitották meg. Temérdek gyönyörű virágban pompázó fa ékesíti a kertet, ezáltal minden évszakban más-más színekben tündökölve várja a látogatókat. A Kenroku-en név azt jelent, hogy „Garden of the Six Sublimities” vagyis a hat fenséges táj kertje, mellyel egy kínai tájkialakítási nézetre is utal. E szerint minden tökéletes kertnek 6 tulajdonsággal kell rendelkeznie: tágas tér, elszigeteltség, mesterségesség, régiség, bőséges vizek és szélesen elterülő látkép. Körbesétálva a kertet megérthetjük ezt a teóriát, hiszen bővelkedik tavakban, átsétálhatunk hidakon, kipróbálhatjuk a teaházak nyújtotta tradicionális élményt, megcsodálhatjuk a különféle fákat, virágokat, köveket és sziklákat, vagy felfedezhetjük a kert rejtettebb, zegzugos részeit is.
A kert ikonikus szimbóluma a több, mint két méter magas, egyedi készítésű, két lábú Kotojitoro lámpás, ami a Kasumigaike tó északi partján áll. A tónál egy másik érdekesség is található, hiszen itt van Japán egyik legrégebbi szökőkútja, mely kb. 3,5 méter magasságba lövi fel a vizet.
Tavasszal, a kert déli végén a szilvafák (ume) kápráztatják el a látogatókat, ahogy február közepétől egészen március végéig teljes pompájukban beborítják a kertet. Április közepe tájékán pedig megkezdődik a cseresznyefák virágzása a kert észak-keleti felén, végig a patakok mentén. A melegebb nyári hónapokban is számos virágfajta illata lengi be a kertet, rendszerint sok zöld növény kíséretében. November közepétől kora decemberig az őszi színeké a főszerep, melyekben leginkább a cseresznye-, és juharfák által gyönyörködhetünk. A narancssárga és piros juhar nagyrészt Yamazakiyama közelében, a kert keleti oldalán található, majdnem a Kodatsuno bejáratnál.
Ugyan ezen a területen megtekinthető egy hatalmas bronzból készült szobor, melyet egy legendás hercegről mintáztak, és Meiji Emlékműnek nevezik. A szobor a Seinan háborúban elesett katonák emlékére készült. Szerencsére télen sem unatkozhatunk, hiszen a frissen hullott hó kivételes látványt nyújt az oda érkezőnek. A kert hatalmas fenyői közül különös figyelmet érdemel a Karasaki fenyő, ami a kert egyik legkiemelkedőbb fája. Az elültetett magból mára szép magas fa lett, mely a Kasumigaike tó felett magaslik, ágai egészen a tó felszíne fölé terjednek.
Néhány helyről gyönyörű kilátás nyílik a kert teljes területére. Vannak teaházak is, ahol a látogatók ihatnak egy csésze teát és megkóstolhatnak hagyományos japán édességeket, miközben csodálják a tájat. A Katsurazaka és a Renchimon bejáratok között az utat cseresznyefák, különféle üzletek és éttermek szegélyezik, mely tavasszal kivételesen mesés látvány nyújt a rózsaszínben tündöklő fáival.
Kanazawa, híres kertjén kívül más látnivalókkal is kecsegtet, ilyen például a Myōryū-ji templom, melyet gyakran Ninja-dera néven is emlegetnek, remekül kiépített védelmi rendszere miatt. Vannak rejtett csatornái, titkos szobái, csapdák és labirintusos folyosók, illetve lépcsők. A templom Teramachi körzetben található a város déli részén, és célszerű idegenvezetővel bejárni. A Higashi Chaya kerület, mely az Edo-korszakban szórakoztató kerület volt, ma teaházairól, kis üzleteiről híres. Az egyik boltban – Hakuza -, aranylemezes termékeket lehet kapni, mely Kanazawa egyik különlegessége, sőt akár meg is nézhetünk egy teaszertartásos szobát, ami teljesen ezekkel az aranylemezekkel van beborítva. A Nagamachi egy szamuráj körzet volt anno, a Kanazawa kastélytól nem messze. A kerületet ma is valódi történelmi légkör lengi be: a Nomura-ke, a Nomura klán felújított szamuráj rezidenciája, mely bemutatja a korszak életmódját és művészetét, míg a Shinise Kinenkan múzeum a kereskedői réteg életét szemlélteti. Az Omicho piac nyüzsgése egészen az Edo-korszak óta megmaradt: üzletek és árusok tömkelege színesíti meg a reggeleket, bár a déli órákban is igen eleven a légkör. Az árusok nagy számban kínálnak helyi tengeri herkentyűket, friss halakat, de ugyan úgy megtalálhatóak a virágok, ruhák, konyhai eszközök is. Az Oyama szentélyt a Maeda klán első vezetőjének tiszteletére építtették 1599-ben. Nem hétköznapi kapujáról vált ismertté, mely ötvözi az európai és ázsiai stílusjegyeket. A kapu eredetileg a Kanazawa kastély bejáratát védte, és később „költözött” az Oyama szentélyhez. A szentélynél áll egy szobor, illetve van még egy udvara is, amit úgy terveztek, hogy hárfákra és lantokra hasonlítson.
Nomura család szamuráj rezidenciája
Ha szeretnéd már most ősszel megnézni Kanazawa városát, hogy belecsöppenj a hagyományos Japán kellős közepébe, csatlakozz körutazásunkhoz: Momiji – A Japán vidék csodái
