Az éjszaka sötétjében tűz világítja meg a folyót Gifu prefektúrában, ahol egy maroknyi férfi készül egy 1300 éves rituáléra, a kormoránokkal történű halászatra.

Hagyományos ruháikba öltözve, úgy festenek, mintha egy teljesen más korból érkeztek volna. A bábmesterekhez hasonlóan, zsineggel összekötve irányítják kormoránjaikat. Hivatásuk, melyet ukai néven is ismerünk, egyszer régen elterjedt foglalkozásnak számított Japán-szerte és a világ más részein is a folyóparti településeken és városokban.

Azonban, az évszázadok alatt folyamatosan csökkent az ezzel foglalkozók száma, mára már csak Japánban él tovább, mint afféle turista látványosság és az ország örökségeinek gondosan védett része. Gifu-ban is nagy hagyományát ápolják, ám az egész országban összesen 9 ember rendelkezik a gyakorlat elvégzésére jogosító császári engedéllyel. A Gifu-beli halászok elmondása szerint az emberek és a kormoránok együttélése teszi lehetővé, hogy az ukai halászat megvalósulhat. A halászok kizárólag saját madaraikkal halásznak, más mesterek kormoránjával nem is tudnának.

Évszázadokkal ezelőtt a hivatás még virágkorát élte, de mire 1890-ben a palota elkezdte császári engedélyhez kötni az usho-t, az már jócskán leáldozóban volt. Mára csupán néhány tucat usho maradt országszerte és közülük is összesen 9-en rendelkeznek császári engedéllyel. Évi 8 kapást a palota részére kell benyújtaniuk, melyért cserébe egy szimbolikus összegként havi 8000 jen fizetést kapnak.

Az eljárás alig jelent jövedelmet a halászoknak, az usho emiatt a helyi hatóságok támogatására kényszerül, akik a hivatással vonzzák a turistákat és remélik, egy nap az ukai is felkerül az UNESCO Világörökségi listájára. A kormorán halászat Gifu városának legnagyobb turista csalogató látványossága, több mint 100 ezer látogató érkezik évente és a számuk egyre növekszik. A halászok általában gyermekkoruktól kezdve sajátítják el a hivatást, melyet aztán szüleiktől vesznek át, így generációról generációra száll. A munka hatalmas tűrőképességet igényel, hiszen gyakran hosszú órákon át tart. Az usho naplemente után kezdődik, mely során világító lámpásokat lógatnak a hajókra, hogy ezzel felcsalogassák a halakat a víz felszínér. A horgász idény májustól októberig tart, de a halászok kormoránjai egész évben igénylik a napi odafigyelést és gondozást. Az új madarak minden évben ősszel érkeznek, miután befogják őket egy kb. 3 évig tartó „képzés” vár rájuk. A halászok általában több madárral halásznak, az újakat fokozatosan szoktatják a csapatba, hogy azok elleshessék az idősebbek technikáját.

A halászok hagyományos viseletben indulnak útnak: kék színű ingben és ehhez illő kalapban, mely megvédi őket a lámpákból távozó hamutól, hosszú szalmából készült szoknyában, ami pedig távol tartja a vizet és a hideget, illetve egy módosított szandált, ami fedetlenül hagyja a sarkakat, ezzel megelőzve a csúszásveszélyt.

Forrás: Japan Today