Mozu-Furuichi Kofun csoport, a legújabb japán világörökségi helyszín

Mi is pontosan a „kofun”?

A kofun tulajdonképpen egy gyűjtőszó azokra az ősi japán sírokra, melyeket a 3. és 6. század között hoztak létre, úgy, hogy földből, valamint kövekből halmot emeltek. Jellemzően az uralkodói osztály, illetve a magasabb rangúak temetkezési formája volt. Ezekkel a halomsírokkal a társadalmi hierarchia mellett, a régiók közötti kapcsolatot is jelképezték, mely a korszak egyik jellegzetessége volt.

Forma tekintetében rendkívüli változatosságot mutattak: a kisebb méretűek leginkább kerek kupola (empun) vagy kocka (hōfun) alakban épültek, de a legjellegzetesebb a kulcslyuk forma (zempō kōenfun), mely egy kerek és egy kocka alakú halomsírból tevődött össze, madártávlatból pedig kulcslyuk formájúnak látszott. A kisebbek 10 méter körüliek-, míg a nagyok 400 métert meghaladó hosszúságúak voltak. A japán állam kialakulásának kezdetén, a 3. és 6. század között mintegy 20.000 ilyen építményt emeltek, ezért a kofun vált a korszak névadójává.

Az egyik legismertebb kulcslyuk formájú halomsír a Nintoku-tenno-ryo Kofun, mely területét tekintve a szigetország legnagyobbja, valamint kiterjedésében az Ojin-tenno-ryo Kofun. Megannyi, nagy hatalommal bíró vezető – úgy mint a Yamato kormány – ilyen kulcslyuk formájú kofunban kerültek végső nyugalomra. A forma egyedülálló Japánban, de annak okát, hogy miért erre esett a választásuk, a mai napig nem sikerült megmagyarázni.

Hasonlóan az egyiptomi piramisokhoz, vagy más ősi temetkezési szokáshoz, a kofunok is rejtenek személyes tárgyakat, melyeket a koporsó mellett helyeztek el. A temetkezési helyen a halottak mellett rendszerint fazekas portékákat, ékszereket, tükröt, vasból készült tárgyakat, fegyvereket, (pl. nyílhegyeket, kardokat) és sok más tárgyat is találtak a feltárások során. A temetési rituálé során elhelyezett tárgyak nagyban függtek a halott társadalmi státuszától, munkájától, és magától a korszaktól is. Sok halomsírban bukkantak továbbá díszes bronzból készült lószerszámra, valamint övcsatra.

Mennyi ideig építettek egy kofunt?

Becslések szerint a Nintoku-tenno-ryo Kofun modern építészeti eszközök igénybevétele mellett 2 és fél év alatt készülne el, amennyiben naponta 60 ember dolgozna rajta. A régi eszközökkel vélhetően 15 év és 8 hónap leforgása alatt épülhetett meg, naponta 2.000 ember áldozatos munkájával.

Bár ma már a legtöbb halomsírt ellepi a növényzet, építésük idején nem voltak fák a területükön. A földhalmot védőburkolatként szolgáló kövekkel, úgynevezetett fukiishi-vel borították, a lapos felületeket pedig haniwa szobrokkal díszítették. A haniwa egy terrakotta agyagszobor, ami sokszínű kinézettel rendelkezhetett; az egyszerű tárgyaktól az emberábrázolásig sok alakot készítettek. Legtöbbször ló, csirke, madár, legyező, hal, ház, fegyver, pajzs és ember alak fordult elő. Azonban furcsasága, hogy sosem helyezték a sírokba, mint sok helyen Európában. A haniwa szobrokat minden esetben a síron kívül találták meg, ezért feltehető, hogy a sírhely határainak kijelölése mellett dísztárgyként is funkcionáltak.

Mennyi halomsír található Japánban?

A Kofun időszakban körülbelül 200.000 halomsír lehetett országszerte, Honshu sziget északi részétől egészen a legdélebbi Kyushu szigetig. Ezek közül nagyjából 4.700 kulcslyuk formára épült, de a legnagyobb méretűek kétségkívül a mai Oszaka prefektúrában található Mozu és Furuichi halomsír csoportok. Csak Oszaka régióban közel 90 különböző méretű és alakú kofun maradt fenn. Habár, az UNESCO Világörökségei között több fajta temetkezési hely is található, eddig japán nem szerepelt a listán. 2010-ben került be a Mozu-, illetve a Furuichi Kofun csoport az UNESCO Világörökségi várományosai közé, 2019. július 6-án pedig Japán 23. világörökségévé választották.

A Mozu kofun csoport Oszakától délre, Sakai-ban található, több mint 2 km-en terül el, és eredetileg száznál is több sírt foglalt magában, melyek közül 44 maradt fenn az utókor számára. Nintoku-tenno-ryo Kofun néven is ismert, Nintoku császár temetkezési helyeként tartják számon. A világ egyik legnagyobb halomsírja hűen tükrözi a japán kofun kultúrát a szigetországban. A feltárások során rengeteg tárgyat találtak, beleértve haniwa szobrokat, díszes bronz tárgyakat és fegyvereket. Ezek a műtárgyak a Koreai félsziget, illetve Kína befolyását is mutatják, egyben bizonyítják a korszakban jellemző cserekereskedelmet más kelet-ázsiai országokkal.

Nintoku császár sírja az 5. század közepén épülhetett. Tíznél is több melléksír, valamint vizesárok veszi körül. A Meiji korszakban fedezték fel a kőből készült termet, ahol kőkoporsója is található és mellé különböző temetkezési tárgyakat pl. sisakot és mellvértet helyeztek el. A sírtól nem messze fekszik Japán 3. legnagyobb sírja is, amit Nintoku császár elsőszülött fiának, Richu császár sírhelyének tulajdonítanak.

A Furuichi kofun csoport Fujiidera és Habikino területén, mintegy 2 km-es körzetben terül el. Vélhetően a 4. század végétől a 6. század közepéig épülhetett és több mint 120 sírt foglal magában. Beleértve a hatalmas Ojin-tenno-ryo kulcslyuk formájú sírhelyet, mely 425 m hosszú, és az egészen kicsi kocka alakú sírokot, melyek 10 méternél is kisebb méretűek. Feltáráskor olyan figyelemreméltó tárgyakra bukkantak, mint vasból kovácsolt fegyverek és páncélzat, 200-nál is több kard, csodás aranyból vagy ezüstből készült kiegészítők, díszes bronz lószerszám. A külső kő díszítés mellett 20.000-nél is több, henger formájú hanwa szoborra is leltek, melyek a kofunt borították.

A kofunokat a látogatóktól elzárták, meghagyva őket természetes állapotukban. Mivel benőtte őket a növényzet, a sírhelyeket inkább magaslatról érdemes megtekinteni, hogy teljes pompájukban láthassuk őket. A Sakai Városháza 21. szintjén lévő kilátó ingyenesen látogatható, innen remek kilátás nyílik a kulcslyuk formájú sírra. Nintoku és Richu császár sírja között terül el a mesés Daisen Park, ahol nagy számban szóródnak szét kis-, és közepes méretű kofun sírok. A Mozu kofunt lehet a legkönnyebben megközelíteni, méghozzá a JR Hanwa vonalon, a Mozu állomásig. Innen egy rövid sétával elérhető a Daisen Park is.

Forrás: Japan Guide , mozu-furuichi.jp , UNESCO