Nemrégiben Kim Kardashian borzolta fel (nem csak) a japánok kedélyét új fehérnemű kollekciójával, melynek a kimono nevet akarta adni, de a kulturális érzékenység hiánya miatt hatalmas felháborodást keltett a közösségi médiában. Hiszen egy olyan szót választott volna kollekciója védjegyeként, mely nemzeti kincsnek minősül Japánban. Ezzel tulajdonképpen kimerítette a kulturális eltulajdonosítás fogalmát, amikor egy másik kultúrából veszünk át valamit, de az eredetitől teljesen eltérő, vagy helytelen környezetben alkalmazzuk.
A kimono (着物) szó szerint viselni való ruhát jelent, eredetileg minden viselt ruhára használatos kifejezés volt, és csak később korlátozódott egy bizonyos ruhadarabra. A kimono már a Heian kortól kezdve egybeforrt a japán kultúrával, amikor először a nemesség öltötte magára. Ugyanakkor, még több réteg ruházatot is viseltek, beleértve a legalsó kosode-t (小袖).
Idővel aztán ez az alsó ruházat a mai napok kimonójává alakult át. A régi korok embere ráadásul még teljesen másképp is viselte, és csak az évek múlásával alakult ma ismert formájára. Szélesebb körben az Edo korszakban szerzett népszerűséget a kimono, főleg a gésák és kabuki színészek körében. Majd, az 5. sógun, Tokugawa 1683-ban betiltotta a drága és kirívó ruhadarab viselését, de ez nem tartotta vissza az embereket. Helyette azzal lázadtak, hogy olyan darabokat készítettek, melyeken csak nagyon közelről látszódott a minta. A 19. század közepén ismét visszatértek, mint az általános viselet része, hogy aztán a Meiji korszakban újra háttérbe szoruljanak. Ekkor a kormány arra ösztönözte az embereket, hogy nyugati stílusú ruhákat viseljenek. Napjainkban nem is kérdés, hogy a kimono a japán divat szerves részét képezi.
1. Minden kimono egyetlen vég ruhaanyagból készül
Minden egyes kimono 8 téglalap alakú csíkból áll, melyet egyetlen vég ruhaanyagból szabnak, az úgynevezett tanmono-ból (反物). Készítéskor fontos, hogy a felesleges anyagot ahelyett, hogy levágnák, egyszerűen beszegik.
A kimono viselet 3 darabból tevődik össze: a kimono alatt található egy könnyű, alsó réteg, a nagajuban (長襦袢).
Az alsó réteget és a kimonót egy széles övvel, az obival (帯) rögzítik, de az is lényeges melyik oldalról: mindig balról jobbra kössük fel, mert fordított irányból kizárólag a halottakat öltöztetik.
2. Viselőjüktől függően mindegyik más egy kicsit
Rengeteg féle kimono létezik, hogy minden korú és nemű ember megtalálja a hozzá legjobban illeszkedő darabot. A férfiak például kabáttal együtt viselik kimonójukat, széles lábszárú nadrággal, a hakamával (袴). A férfiak kimonója általában fakóbb színű és kevésbé díszes mintájú.
A női kimono attól függően is változik, hogy az adott hölgy élete melyik szakaszában van: a felnőtté válás napján a fiatal, egyedülálló nők gyakran viselnek furisode-t (振袖), ami élénk színű és díszes, hosszú, lelógó ujjal.
Míg a hivatalos eseményeken, a házas nők inkább tomosode-t (留袖) hordanak, melynek visszafogottabb mintája van, rövid ujja és gyakran a család címere is szerepel rajta.
Kortól függetlenül minden nő viselhet houmongi-t (訪問着) társasági összejövetelek vagy ünnepségek alkalmával.
3. Minden pénztárcához mérten található kimono
Számos anyagból készülhet: hihetetlenül puha selyemből, egyszerűbb kenderből, pamutból vagy akár mosógépben mosható műszálas anyagból. A selyemből készült kimonókat inkább kiemelt alkalmakkal viselik úgy mint teaceremónia, esküvő vagy temetés. A melegebb hónapokban, főleg matsuri (祭り) alatt, nyári fesztiválokon a férfiak és a nők is könnyebb yukatát (浴衣) öltenek. Az alacsonyabb gyártási költségek miatt a pamut yukatát többen megengedhetik maguknak, mint a selyem kimonót, emiatt a turisták számára is tökéletes ajándék lehet. Ha pedig feltétlenül selyemből készült kimonóra vágyunk, használtruha üzletekben is vásárolhatunk, ami minden nagyobb Japán városban található, de különösképpen Kiotóban.
4. Tökéletes családi örökségnek bizonyulnak
Amennyiben rendszeresen törődnek vele, a kimono akár hosszú ideig, sokszor 3 generáción átívelően viselhető. Gyakran díszeleg rajta kamon (家紋) vagy családi címer, emiatt sokszor apáról fiúra vagy anyáról lányára száll. A kimonókra specializálódott mesterek sokszor a legidősebb kimonókat is képesek megmenteni, ezáltal megőrizhető a család törénelme. A mesterek ilyenkor szétbontják, kimossák, kifeszítik, majd újra összevarrják az anyagot, ezt követően pedig visszaállítják az anyag színeit, hogy ismét teljesen újnak tűnjön. De ha már mégsem megmenthető, akkor is számos kreatív formában újrahasznosítható, például gyakran készítenek belőlük táskát vagy kiegészítőket, de egyéb kreatív mesterművek is születnek.
5. Minden darab egy viselhető műalkotás
A kimonók évszak függvényében is változnak. A hidegebb hónapokban vastagabb anyagból, mondjuk selyemből készítik őket és juharfa levél motívumokkal díszítik. Míg a melegebb hónapokra könnyebb anyagot, például selyem-fátyolszövet keveréket, vásznat vagy pamutot használnak, melyet szilva virággal, cseresznyevirággal és egyéb szezonális virágokkal, mint hajnalka vagy írisz ékesítenek. Nyáron gyakorta láthatunk bambusz és szitakötő mintájú darabokat is.
6. Remek kiegészítőkkel teljes a kép
Hagyományosan a kimonót kiegészítőkkel együtt viselik, hogy kiemeljék eleganciáját. Viselhetnek hozzá facipőt, az úgynevezett getát (下駄) vagy zori (草履) szandált, melyhez hagyományos japán zoknit, vagyis tabit (足袋) húznak.
A ruhadarab éke mégis a kötött öv, az obi, ami lehet egyszerűbb vagy gondosan kidolgozott akárcsak a kimono. A különböző módon megkötött öv teljesen eltérő kinézetet nyújt: a csomó vagy musubi (結び) stílusa utalhat családi állapotunkra. A házas nők általában egyszerű csomóra kötik az övet, míg a fiatal, egyedülálló nők bonyolultabb csomót, a maikók (舞子) vagy gésák pedig hosszúra hagyják az övüket.
Bár, a kimono sokoldalúsága miatt kétségkívül hatással volt számos külföldi ruhadarabra, mindig is Japán ikonikus darabja marad.
Forrás: Savvy Tokyo
