Kiállítás Fukuokában: Hogyan változott a szamurájok páncélja?

Közel 1000 éven át szamurájok csaptak össze a csatatéren, ezidő alatt mind páncélzatuk, mind fegyvereik lenyűgöző fejlődésen mentek keresztül. Biztosan mindannyiunkban él egy kép a szamurájokról, amint egyszerű, lemezes páncélzatukban, egyélű kardjukkal, esetleg egy címerrel vagy más érdekes díszítéssel sisakjukon elindulnak a harcba. Azonban a szamurájok korszaka 1000 évnél tovább tartott, így számos technológiai, harci stratégiai, illetve divatbeli eltérés fedezhető fel az egyes darabok között.

A Fukuoka városi múzeumban egy igazán impozáns kiállítás keretén belül vonultatják fel a fegyverzeteket és páncélzatokat, bemutatva evolúciójukat. A kiállítás a Samurai: a harcosok szépsége és származása nevet viseli („Samurai: The Beauty and Pedigree of Warriors”), mely összesen 147 páncélból, illetve fegyverből áll, többségüket hivatalosan is a nemzeti kincsek között tartják számon, történelmi fontosságuk miatt. A csodás gyűjtemény november 4-ig megtekinthető, ellenben kiemelkedő fontosságuk miatt sajnos fotót nem készíthetünk róluk.

A páncélzatok eltértek az egyes korokban, például a Heian korszakban (794 – 1185) az előkelőbb családokból származó harcosok vezették a háborút és jellemzően lóháton, nyílt csatamezőn nyíllal folytak az ütközetek. Emiatt a felső páncélzat súlya akár a 20 kg-ot is elérhette, ehhez jöttek a vállvédők, melyek fejenként nagyjából 3 kg-osak voltak. A páncélzat lazábban illeszkedett viselőjére, a hónalj résznél egy nagyobb nyílás tátongott, hogy könnyen felajzhassák a nyilakat.

Az évek múlásával az építészeti technikák sokat fejlődtek és a kereskedelem, ezzel együtt a városok is virágzásnak indultak, így sokszor egy-egy város központjában egy helyi hadvezér kastélya állt. Ezek az erődök kiemelt fontosságú katonai célpontok lettek, így nem vették sok hasznát a lovasságnak az ostrom során, a páncélzatnak könnyebbnek kellett lennie.

A Genpei és Kamakura korszakokat (1180-1333) sokkal több közelharc, verekedés jellemezte, ezáltal a rések és nyitott felületek a páncélon kisebbek lettek, hogy az ellenség ne sebezhesse meg a harcost a védtelenül maradt részeken. Ahogy egyre inkább ló nélkül indultak harcba a szamurájok, nem volt többé szükség egyébként költséges lovakkal ellátni a sereget. A Muromachi és Sengoku időszakok (1336-1600) alatt már a harcosok többsége földműves vagy közember volt (ashigaru), aki a helyi hűbéruránál végzett katonai szolgálatot. Hogy nagyobb seregeket is elláthassanak, a páncélzatot könnyebben és olcsóbban kellett elkészíteni. A páncélkészítő mesterek ezért a korábbi, több darabból álló páncélokról áttértek a vegyes darabokra (mint a kote), mely egy páncélkesztyűből és páncélozott ujjú ruhából áll.

Az egyszerűbb páncél-kialakításra való áttérés gondot jelentett a magasabb rangú szamurájok számára, hiszen a kevesebb darabból álló páncélzat azt is jelentette, hogy nem volt többé szükség a darabok összekötésére szolgáló zsinórokra, melyek színe és designja korábban megkülönböztetésre szolgált a csatamezőn. Ehelyett egyre gondosabban megmunkált, díszes sisakokat kezdtek viselni.

A Sengoku korszak végén, Japán nagyobb mértékben kereskedett külföldi kereskedőkkel és misszionáriusokkal, ami a déli stílusú „barbár” páncélzat, a nambando gokuso megjelenését eredményezte. A déli barbár kifejezést ekkor a nyugati (európai) emberekre használták, akik főleg Kyushu régióban, az ország déli részén voltak jelen. Ez a fajta páncél egyfajta ötvözetét jelentette a nyugati és japán elemeknek, vagyis például az egyetlen darab fémből megmunkált mellvértet gyakran díszítette gallér a nyak részen, emellett az alsó rész lemezekből állt, de gyakran használták a torok védelmére is. A kote páncélozott ujja, illetve a lábszár védelmére szolgáló suneate is jellemezte ezen darabokat. Ellenben ez a fajta keverék páncézat csak 1600-ig, a Sekigahara-ban zajló csatáig volt jelen a harcosok viseletében, utána a Tokugawa klán hatalomra kerülésével és a sógunátus kialakulásával, közel három évszázadon keresztül kevés katonai konfliktus jellemezte az országot. A modern korban pedig a páncélzat már inkább a történelem részévé vált.