az iskola egyik legnagyobb eseménye
A sportnap vagy undokai (運動会), a japán általános iskolák naptárában az egyik legjelentősebb esemény. Több mint 1 hónapig tartó felkészülés és gyakorlás teljesedik ki egy nap leforgása alatt, amit az iskola tanulói együtt végeznek, és melyet szülők sokasága örökít meg kamerával. A szülők számára is rengeteg felkészülést igényel ez a nap, hiszen az ebédtől kezdve, a szervezésen át sok apróságra kell odafigyelniük. De kezdjük az elején:
Mit jelent pontosan az undokai és miért ennyire fontos?
Mint a legtöbb iskolai esemény, a sportnap is a csapatmunkáról szól, melynek jelentőségét már gyerekkorban elkezdik tanítani. A csapatmunka, a lelkesedés, a befektetett munka és a csapatért-, valamint az iskola sikeréért folytatott versengés mind olyan tulajdoonság, mely nagyon fontos a diákok számára. Egy szokványos iskolai sportnapon két csapatra osztják a diákokat (piros és fehér), akik különböző versenyszámokban mérettetnek meg. Bár úgy tűnhet a versenyen van a hangsúly, a nap célja a közös munka, illetve, hogy a gyerekek kihozzák magukból a legjobbat. Nincsenek személyre szóló díjak, a csapatjáték ellenben kulcsfontosságú, olyannyira, hogy a programba a szurkolóidőt is beiktatják a gyerekeknek.
Minden sportnap egy beszéddel kezdődik az udvaron, melyen az egész iskola részt vesz, majd ezt követően a gyerekek körbeülik a pálya szélét, hogy megtekintsenek egy előadást, ami általában egy táncos előadás az alsóbb éves diákok közreműködésével.
Ezen felül, minden osztály közösen előad egy táncot vagy más előadást, valamint legalább egy komolyabb versenyre, például futásra is sor kerül. Szokás szerint a 3. és 4. évfolyam, illetve az 5. és 6. évfolyam küzd meg egymással, például gyakori versenyszám a váltófutás. A versenyszámokban iskolánként vannak persze eltérések, de közös, hogy sok esetben a szülőket is bevonják az eseményekbe, például a tanárok és szülők közötti kötélhúzó versenybe. A legnagyobb különbség az óvodai, valamint általános iskolai sportnap között az oen-dan (応援団), vagyis a szurkoló csapat, akik a versenyek alatt, és a külön erre a célra kijelölt időszakokban bátorítják csapatukat, valamint az ellenfél csapatát: egy hangos gambare kiálltással, ami annyit tesz: Mindent bele! Emellett sokszor saját buzdító dallal is készülnek.
Az idősebb diákok általában a nap végéhez közeledve kerülnek sorra a váltófutáson, ami nagyjából egy időben zajlik a csoportos gimnasztikával (kumitaiso (組体操)). A feladatokat jellemzően a 6. évfolyam végzi, és amolyan mintapéldája a párokban-, illetve kisebb csoportokban való együttműködésnek. A gyerekek erőre-, továbbá egyensúlyozásra kiélezett feladatokat végeznek közösen, ami hagyományosan egy magas, emberi piramisban teljesedik ki. Az elmúlt években azonban számos baleset történt, ezért egyre kisebb piramisok születnek, vagy teljesen törlik a programból ezt a látványos gyakorlatot. A kumitaiso nagyon lényeges része a napnak, főleg a végzős diákoknak, akik hamarosan különböző iskolákba szélednek szét, így a kölcsönös bizalom és az egység az évfolyam összekovácsolódását is szimbolizálja.
A piramis mellett egy másik igen gyakori napzáró esemény a nagy labda továbbadás (ootama-okuri (大玉送り)), amikor a csapatok felsorakoznak az iskola udvarán és azon versengenek, ki tud gyorsabban végigjuttatni a teljes csapaton egy hatalmas felfújható labdát. Ezekért a csapatok pontokat kapnak, mely akár a teljes nap végkimenetelét eldöntheti, meghatározva a győztest.
A gyerekek az otthonról hozott bento különlegességeket közösen fogyasztják el, de egyre megszokottabb az elmúlt években, hogy az iskola is biztosít ebédet (kyushoku (給食)) a diákok számára. Erre az alkalomra a szülők rendkívül látványos darabokat készítenek, sokszor az egész család számára, hiszen ha csak nézőként, ők is részesei a sportnapnak.
Forrás: Savvy Tokyo
