Sengan-en és Shuseikan: szamuráj értékek és iparosodás
Kagoshima városától északra, a Kinko öböl nyugati partjainál fekszik egy elegáns 17. századi rezidencia, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Sakurajima öbölre. Az öböl ad otthont egy máig aktív vulkánnak is, melyet gyakran füst és hamufelhő borít. Csaknem a rezidencia tőszomszédságában megtekinthetünk egy múzeumot is, ami egy 19. századi gyárépületben helyezkedik el, Japán iparosodásának kezdeti időszakából. Amíg kicsit jobban meg nem ismerjük a két épület történelmét, kissé összeférhetetlennek vélhetjük őket.
A 19. század közepén Japán szétmorzsolódástól tartott, mely két és fél évszázad viszonylagos béke és a világ többi részétől való elszigetelődés eredménye. Satsuma urai, a Shimandzu klán már a Kamakura korszakban (1192-1333) észrevette, hogy Japán elszigetelődése a világtól nem folytatódhat tovább, az Ázsiában növekvő nyugati hatalmak jelenléte miatt. Arra jutottak, hogy a nyugati hatalmak beáramlása és befolyása elkerülhetetlen, így az országot a gyarmatosítás veszélye fenyegeti, amennyiben nem erősíti meg mihamarabb saját védelmi erejét.
A Shimadzu család 28. ura, Shimadzu Nariakira úgy döntött, hogy kohót építtet, melyek a 17-18. században teljesen megszokottnak számítottak Európában, azonban Japánban kizárólag a hollandok feljegyzéseiből ismerték. Satsuma ura ágyúkat akart öntetni, hogy emberei megvédhessék magukat a nyugati hatalmak (kiemelten Amerika és Nagy-Britannia) esetleges támadásával szemben. Úgy vélte, a kohók különösen alkalmasak lesznek erre a célra, ezért partmenti rezidenciájának déli bambuszerdeit tervezte letarolni, hogy helyet biztosítson építményének, melyet később az ország első modern gyárkomplexumaként tartottak számon.
A komplexumot Shuseikan-nak nevezték el, ennek 1865-ös gyárépülete a mai napig áll, sőt egyike az ország 23 Világörökségi helyszínének. A komplexumot valójában 1851-ben kezdték el építeni, több mint 15 évvel a Meiji restauráció kezdete előtt, melyet az ország gyors modernizációjának, valamint iparosodásának időszakaként tartanak számon. Az építési folyamat sikerében nagyban közre játszott a vízpart közelsége, így a nyersanyagok szállítását, valamint a munkálatokat könnyen és gyorsan befejezhették, míg a közeli hegységek mindig kellő mennyiségű friss vízet biztosítottak a gyár működéséhez. Mivel a lényeges információk kizárólag a hollandok feljegyzéseiben maradtak meg, a gyártás eleinte teli volt próbálkozásokkal és hibákkal, de miután Japán is nyitottabbá vált 1868-at követően, a nyugati gépek és tanácsadók javítottak a helyzeten. A komplexum azonban nem élvezhette sokáig ragyogását, 1877-ben legtöbb épületét lerombolták a Satsuma felkelés alatt és a megmaradt létesítményeket Kagoshima városába helyezték át.
A gyár épülete jelenleg egy kiállításának ad otthont, mely többek között bemutatja a Shimadzu klán hosszú történelmét, valamint a Shuseikan, mint korai ipari helyszín fejlődését, kiemelt hangsúlyt fektetve a fegyvergyártásra. A kiállítás egyik kiemelt részében bemutatja azt a 15 bátor férfit, akik 1864-ben, az utazási tilalom ideje alatt Angliába utaztak, hogy elsőkézből szerezhessék meg a kellő tudást, melyet aztán Japánban hasznosíthatnak. A látogatóközpont a kohók 1:10 arányú modelljét is bemutatja, de a komplexum fejlődéséért felelős férfiak bemutatására is hangsúlyt helyez.
A Sengan-en és a Shuseikan minden nap 8:30 és 17:30 között tartanak nyitva. Két fajta jegyet vásárolhatunk: az egyikkel csak a múzeum és a kert látogatható (1.000 jen), míg a másikkal a kert és a múzeum mellett a rezidencia is megtekinthető (1.500 yen). A teljes komplexum örülbelül fél nap alatt járható végig.
Világörökségi körutazásunk:
Sekaiisan – Japán világörökségei nagykörút (2020. május 21 – június 2.)
Forrás: Japan Today
