A lépesmézhez hasonlított sziklacsoport, a Tojinbo szikla festői látványt nyújt Fukui prefektúra tengerpartján. Ez a sziklaformáció év milliók során alakult ki az erős hullámok és az erózió következtében. Chubu régió egyik legjellegzetesebb és egyben legrejtélyesebb természeti látványossága 25 méteres magasságban emelkedik a Japán tenger hullámai felé.
Mielőtt elérnénk a sziklákat, elhaladunk több tengeri herkentyűt, fagylaltot és más ínyencségeket árusító üzlet mellett. A téli időszak a szezonja a nagyértékű Echizen ráknak, amit helyben halásznak. A közeli Mikuni városka is hatalmas rák választékáról híres, melyet már rögtön a hajóról lepakolva, frissen vásárolhatunk meg. Népszerű finomság még a tengerisün, a sült tintahal, és a különböző osztrigafélék. Rengeteg ajándékboltot is találhatunk, hogy bővítsük emléktárunkat. A látogatók akár túrákon is részt vehetnek, melyek jobban megismertetik Tojinbo és a szomszédos Oshima sziget titkait – mindössze 30 perc alatt.
A Tojinbo torony a bevásárlóutcától bal kézre esik, 1964-ben nyitották meg és 55 méter magasságból enged rálátást a Japán tengerre. Felkeresése különösen a párok számára ajánlott: a hiedelem szerint, akik felmennek a kilátóba, szerencsések lesznek a szerelem terén. Ugyanis a torony ad otthont Hotei szobrának, akit a boldogság isteneként tartanak számon, ha egy pár közösen simítja meg a fejét, jó szerencse száll rá. Ha pedig már a kilátóban vagyunk, tekintsünk a messzi távolba, a Haku hegy irányába és az Oshima szigetre, de remek látvány tárul elénk az Echizen fokra is.
A sziklákat egy kellemetlen buddhista szerzetes, Tojinbo után nevezték el, akit a helyiek ki nem állhattak. A legenda szerint a falusiakat feldühítette az alávaló viselkedése, ezért az óceánba vetették. Egy másik történet szerint a szerzetes beleszeretett egy gyönyörű, Aya névre hallgató hercegnőbe. Az egyik féltékeny kérő rászedte, hogy menjen a sziklákhoz, majd belökte őt az óceánba. Úgy tartják, a szelleme még mindig Fukui szikláit kísérti, különösen amikor szakad az eső és erősen fúj a szél.
Az 1990-es és 2000-es években a címlapokon sokszor jött fel a szirt neve, mivel a könnyű megközelíthetőség és szép táj vonzotta az öngyilkos-jelölteket, évente átlagosan 25 ember vetette magát a habokba. Köszönhetően a nyugdíjba vonult rendőröknek, akik a szirt közelében járőrözve figyelik a látogatókat, jelentősen csökkent a halálesetek száma.
A part különös formájú szikláihoz könnyel ellátogathatunk, például az Awara Onsen állomástól egy régi stílusú busszal. A térség különösen nagyra tartja, hiszen egy hagyományos Japán élményt tapasztalhatunk meg általa. Fukui prefektúrát általánosan jellemzi, hogy olyan érzésünk támad mintha visszautaztunk volna a Showa korszakba: nyugodt, régies, ugyanakkor nosztalgikus. Szöges ellentétben áll Kanazawa állomás modern milliőjével és shinkansen vonataival.
Ha pedig már a térségben járunk érdemes az öbölben felfedezni Oshima szigetét is, amit egy hosszú, vörös híd köt össze a főszigettel. Kisebb szentélyeket, egy világítótornyot és tucatnyi rémtörténetet hallhatunk a szigetre látogatva. Egyes sztorik szerint, ha éjfélkor áthaladunk a hídon, a szellemek megpróbálnak minket a tengerbe lökni, más történetek szerint pedig ha óramutató járásával ellentétesen sétáljuk körbe a szigetet, a szellemek elátkoznak minket és különös dolgok történnek velünk. Mindenki maga dönti el, mennyire hisz a történeteknek, de a térség kétségkívül megér egy látogatást.
Forrás: Gaijinpot, Japan Visitor
