Yakushima különleges helyei 2. rész

“Neves” fák a Világörökség óvó ölelésében

Japánban nem szokatlan a fák iránti tisztelet, de még a felkelő nap országában is ritkaságnak számít ezeknek a nem ritkán több ezer éves matuzsálemeknek az elnevezése. Yakushima szigetén viszont név szerint köszönthetjük az ország vélhetően legidősebb fáit, melyek közül a legöregebb a 7.000 évet is meghaladja. Jómon Sugi-nak hívják.

A sziget földrajzi adottságai különlegesen gazdag és egyedi vegetációt hoztak létre, melynek leghíresebb szereplőjévé a japán cédrus(japánul sugi) vált. Ezek a fák nagyon magas kort érhetnek el, az ezer évnél idősebbeket Yakusugi-nak hívják. Yakushima érintetlen Yakusugi erdei ihlették Hayao Miyazakit az egyik legismertebb filmje, A vadon hercegnője című anime elkészítésére.

A 10 legidősebb cédrust külön-külön is elnevezték, talán még Yakushima populációjába is beleszámolják őket. Nagyjából 13.000 emberről beszélünk, valamint a Yakusugikról. Valójában több elkeresztelt fa is van az erdőkben, nagyjából 20-30 nevezetes sugit jelölnek a különböző térképeken. Természetesen óriási tisztelet övezi a fákat, és az egész erdőt, amely 1993 óta a Világörökség részét képezi. A szigetre látogatók többsége is a Yakusugik miatt érkezik, noha számos egyéb természeti szépség, érdekesség is található itt. Maradjunk azonban a “híres-neves” fáknál, és lássuk miképpen találkozhatunk Yakushima, sőt egész Japán legidősebb lakóival.

Yakushima szigete majdhogynem szabályos kör alakú, melynek átmérője kb. 28, kerülete pedig 90 kilométer. Semmiképpen nem nevezném óriásinak, mégis több mint 30 magasabb hegycsúcsot tartalmaz, mint a mi Kékesünk. Mindez pár kilométerre a tengerparttól. El lehet képzelni a domborzati viszonyokat, és ne feledkezzünk meg arról az apróságról sem, hogy Yakushima klímája meglehetősen nedves. Mondhatni csapadékos. Rengeteget esik, a helyiek szerint 35 napot egy hónapban. Minden hónapban.

Mondanom sem kell, a szigetet nem szövi be sűrű úthálózat, jobbára csak a part menti településeket köti össze aszfaltos út. A Yakusugikhoz mindenképpen szükség lesz a lábainkra, ha pedig a legidősebb cédrust szeretnénk meglátogatni, nagy eséllyel egy hegyi menedékházban kell éjszakáznunk, mivel csak a legjobb kondíciójú túrázók képesek egy nap alatt megjárni a Jómon-Sugi-hoz vezető utat. Az ösvények viszonylag jól ki vannak táblázva (angolul is), de meglehetősen nehéz terepre kell készülni, nem szabad félvállról venni a túrát. Saját bőrömön tapasztaltam a hirtelen változó körülményeket, senkit ne tévesszen meg a parton uralkodó kellemes, szubtrópusi klíma. Ahogy egyre magasabbra mászunk, egyre beljebb jutunk az erdőbe, úgy lesz egyre hidegebb és nedvesebb a levegő. A talaj sziklás, az erdő aljnövényzete sűrű, a hegyről pedig rengeteg vízfolyás keresztezi az utunkat. Az eső szinte garantált, esőkabátot mindenképpen vigyünk, valamint jó minőségű bakancs ajánlott. A hegyeken sok menedékház van, de ezekben semmilyen szolgáltatást nem találunk, kizárólag az időjárás viszontagságai ellen védenek. Van néhány tiszta vizű forrás, de jobb ha étellel és itallal is készülünk, főleg ha a hegyen töltjük az éjszakát.

Fantasztikus érzés egy ilyen idős élőlénnyel találkozni, a “nevezetes” fák mindegyike legalább 2.000 éves, tehát már éltek mikor Krisztus született…. Én megilletődötten álltam a Yayoisugi nevű matuzsálem lombkoronája alatt, kicsit szégyelltem is, hogy rövidnadrágban jelentem meg a színe előtt, de biztos látott már ilyet, sőt rosszabbat is. Nagyon, nagyon sokat látott már az elmúlt 3000 évben.