Elteltek az évek, a fiatalos csavargások munkába fordultak át. Több, mint tíz éve kezdtük el felépíteni a japán útjainkat, melynek eredményeként mára többféle ajánlatunk is lett, mindenkinek a saját ízlése szerint. Néhány részben a következő hetekben szeretném bemutatni útjaink legfontosabb állomásait. Mivel kezdhetnénk mással, mint az ősi fővárossal Narával.

A szakirodalom Narát tekinti az egyesített Japán első fővárosának. A maga nemében ez igaz is, meg nem is. A korábbiakat inkább császári központoknak tekinthetjük, így valóban Nara érdemli meg az első állandó főváros címet. Persze az egyesített Japán sem azonos a mai Japánnal, inkább a mai Nara – Kiotó – Oszaka háromszög köré épült területet jelentette. A 6-7. század tájékán Kínából és a Koreai-félszigetről kereskedők érkeztek Japánba, akik többek között építészeti technikákat és a buddhizmust is behozták a szigetországba. A japán történelem egyik legfontosabb alakja, Shōtoku herceg maga is követeket küldött Kínába. Ezek a követek elsősorban tudósok voltak, akik Japánba való visszatérésük után felvázolták a Tang-korabeli kínai főváros, Csangan, a mai Hszian felépítését. A 8. század elején aztán Genmei császárnő parancsára a kínai Csangan mintájára elkezdtél felépíteni Heijō-kyō-t, a mai Narát. Nara volt az első főváros a japán történelemben, amely több császárt is szolgált.

Nara adta a nevét a japán történelem 710-től 794-ig tartó időszakának. Ez az a kor, amikor Japánban a buddhizmus népszerűsége rohamosan nőni kezdett, sokszor az ősi japán vallás, a shinto kárára. A kínai mesterektől tanult technológiával templomok épültek országszerte, minden komolyabb település, minden komolyabb klán akart magának egyet. Nem volt kétséges tehát, hogy megépül Japánban az akkori világ legnagyobb temploma a fővárosban, a Keleti Nagy Templom, a  Tōdai-ji. A templom a 740-es években épült fel Shōmu császár parancsára. El tudjuk képzelni mennyire lehetett népszerű a császár az adók kivetésével, hiszen hihetetlen összegekre volt szükség a munkálatokhoz. A mesteremberek Kínából jöttek és több ezer helyi munkás segítségével felállították a 8. század legnagyobb faépületét úgy, hogy abban egyetlen vasszög nem volt, minden farészt úgy illesztetettek össze, hogy az tökéletesen és szilárdan álljon. Bár Narában nagyjából azonos időszakban hét buddhista templom is felépült, a Tōdai-ji lett a legfontosabb. A mai épület ugyan csak a 16. századi és az eredetinek mindössze kétharmada, még így is monumentális építmény, japán utazásunk egyik fénypontja. Mikor először jártam ott, kora reggel mentem oda nyitásra, hogy elkerüljem a tömeget. Odabent beültem egy sarokba a Nagy Buddhával szemben és figyeltem a világ mozgását. Hamarosan megérkezett egy óvodás csoport. Harminc csöpp egyenruhában és egyensapkában, fegyelmezetten leült a templom belsejében egymás mellé. Hamarosan kijött egy buddhista pap, aki nagyon egyszerűen, hogy a kicsik is megértsék mesélt egy-két történetet a Buddha életéből. A gyerekek szájtátva hallgatták a pap bácsit, majd ugyanolyan fegyelmezetten ahogy bejöttek, távoztak.

A Nagy Buddha. A középkori Japánban volt négy nagy Buddha-szobor. Kamakurában, Edoban (a mai Tokió), Kiotóban és Narában (igazából volt több, de ezek voltak a legjelentősebbek). Ma már csak a kamakurai és a narai Nagy Buddha maradt fenn. Vannak persze Japán-szerte hatalmas Buddha szobrok, de ezek nagy része modern installáció – elsősorban a turizmus fellendítésére állítják kisebb települések. A narai Nagy Buddha a világ legnagyobb fedett épületben lévő ülő bronz Buddha szobra. Pontos információm nincsen a készítőiről, illetve hogy hol készülhetett. A japánok akkori tapasztalatlanságából kiindulva gyaníthatóan ezt is kínai mesterek készítették. Belsejében különböző ereklyéket helyeztek el, feltehetőleg Shōmu császár személyes tárgyai lehetnek. A szobor bal oldalán Kokūzō bódhiszattva ül, jobbján pedig Nyorai, a gyógyító. Kokūzō többek között a bőség, jólét bódhiszattvája, konzervatív üzletemberek néha tárgyalás előtt imádkoznak hozzá. A templom hátsó részén két monumentális faszobor Tamonten és Kōmokuten, kettő a Négy Mennyei királyból áll. Bódhiszattvák, mennyei királyok, sőt mennyei generálisok, arhatok a buddhizmusban, kamik a shintoban, ráadásul néha jól összekeverednek. Most nem mennék bele ezek magyarázatába, ezt a helyszínen meg szoktam tenni. Érdekes, de nehezen emészthető történet azoknak, akik Japánban találkoznak először az e fajta kultúrával. Vannak befogadó utasok, akik érdeklődve hallgatják, aztán olyanok is, akik csendben jelzik, este jó vagyok egy sörre, csak most már elvesztette a fonalat.


Kōmokuten, a Négy Mennyei Király egyike

Narai utazásunk során kihagyhatatlan élmény Japán egyik legősibb és leglátványosabb shinto szentélye a Kasuga Taisha. A shintonak igazából nincsen központja, ha nagyon akarjuk az Ise településen lévő szentélyt nevezhetjük a legfontosabbnak, hiszen ezt szentelték a shinto főistenének, Amaterasu Ōmikami istennőnek. De rögtön utána fontossági sorrendben ott van a Kasuga Taisa (néhány másik szentéllyel egyetemben). Miért is érdekes ez a szentély? A főépülethez vezető úton többezer tōrō, vagyis kőlámpás mutatja az utat. Obon ünnepén, mikor a japán családok az őseik emlékét ünneplik és elhunyt szeretteikre emlékeznek meggyújtják a mécseseket a több ezer tōrōban, hogy a szellemeknek mutassa az utat. Nem akármilyen látványosság az éjszakában világító mécsesek ezreinek fénye. Csendben jegyzem meg, mind a tōrō, mind pedig az Obon eredetileg buddhista eredetű, de már a 16. századtól átvette ezt a hagyományt a shinto. Tökéletes példája ez annak a szinkretizmusnak, amely a japánok életében a buddhizmust és a shintot egyesíti.  Hányszor kapom meg a kérdést, hogy a japánoknak hány százaléka buddhista és hány százaléka shinto? Nagyjából így tudom megválaszolni: száz és száz. Mert a hagyományát tisztelő japán shinto szertartás szerint házasodik és buddhista szertartás szerint temetkezik. Persze a modern, 21. századi japánt, ha megkérdezzük vallásos-e, azt fogja mondani nem az. De azért gyorsan elmormol egy imát a sarki templom előtt.

Nara egyébként nem csak egy város, hanem egy prefektúra is. A várost elhagyva is gyönyörű helyek várhatnak még ránk, a korábban már említett Shōtoku herceg lelkének nyughelye a Hōryū-ji, mely a világ legrégebben fennálló faépülete vagy Uji település gyönyörű temploma, a Byōdō-in, mellyel a japán 10 jenes érme hátoldalán találkozhatunk. Emellett – ugyan már a szomszédos Kiotó prefektúrában van – de itt érdemes megemlíteni, hogy Wazuka környékén találhatóak Japán leghíresebb teaföldjei, ahol lehetőség van többfajta japán tea kóstolására. Mindemellett természetesen a teaföld meglátogatása is hihetetlen élményt nyújt.

Szerző: Jándi Attila