Virtuális utazásunkat folytatván elindulunk a szigetország másik oldalára, a Japán-tenger partjára. Kiotóból, Oszakából gyorsvonattal, Tokióból pedig shinkanszennel, a japán szuperexpresszel is átszelhetjük Honshu szigetét. Természetesen az országnak ezen a részén is rengeteg látnivaló várja az erre tévedő turistákat, ma azt a három helyszínt szeretném kiemelni, melyeket csoportos utazásaink során mi is meglátogatunk.

Kanazawa – az aranyfüst hazája

Első állomásunk Ishikawa prefektúra központja, a kis Kyotonak is nevezett Kanazawa. Kanazawa Japán-szerte híres az aranyfüstről. Korábbi írásomban már említettem az Aranytemplomnál, hogy az épületet befedő arany innen származik. Évszázadok óta apáról fiúra száll az a hihetetlen tudás, ahogyan a milliméter töredékrészére tudják vékonyítani az aranyat. A városka persze ki is használja ezt a hírnevet. Arany darabok úsznak a tusfürdőben, aranyozott a csoki és arany van a teában is. Hogy a vendég tényleg úrnak érezze magát. Kanazawában található még Japán három híres kertjének egyike, a Kenroku (a másik kettő Okayamában és Mitoban van). A Kenroku-kertet mintegy három évszázadon át csinosította a Maeda-klán, melynek eredményeképp a természet és az ember alkotta tárgyak, építmények tökéletes harmóniáját érték el. Kis tavak felett kőhidak ívelnek át, mellettük kőlámpások, körülöttük japán ciprusok zöldellnek. A tavakban koi csapatok úsznak. (Magyarul koi pontynak mondjuk, de a koi maga is pontyot jelent, úgyhogy a koi ponty magyarul ponty ponty.) A tavak partján padok várják a fáradt látogatókat, kicsi teaházban lehet zöld teát kóstolni, apró bódékból pedig némi harapnivalóhoz jutni. De Kanazawa nem csak erről szól. Három jól elkülönülő része van a városnak: a templomnegyed, a szamuráj negyed és a gésa negyed.

A templomnegyed talán a legkevésbé érdekes, főleg, ha az ember Kiotóból érkezik ide. Kanazawa templomai nem annyira látványosak és nevezetesek, mint Kiotóban vagy Kamakurában lévő társaik. A szamuráj rész viszont érdekes. Kevés olyan hely maradt meg Japánban, ahol a középkori szamuráj réteg idejéből láthatunk házakat. Némelyik látogatható is, ahol megismerkedhetünk egy szamuráj család otthonával, láthatunk eredeti, több évszázados szamuráj páncélt és kardot. A hagyományos japán otthon meglátogatása valóban egyedi, különleges élmény. Főleg ha hozzátesszük, hogy vidéken még ma is élnek japán családok hasonló típusú házakban, természetesen a mai modern technológia vívmányaival felszerelkezve. A harmadik érdekes része Kanazawának a gésák utcája. Nem nagy terület, mindöszze három rövidebb utcácska egymás mellett, viszont itt van lehetőség egy régi teaházban való látogatásra, ahol annak idején gésák szórakoztatták az urakat. Kanazawa azon városok egyike, ahol a gésa-kultúra a mai napig fennmaradt. Kyotoban, Fukuokában és Tokyoban vannak még. A legtöbb, nagyjából kétszáz gésa a mai napig Kyotoban van, a másik három helyen mindössze egy-két tucat. A gésa-szubkultúrát annyira magáénak tartja Japán, hogy külföldieket nem is szívesen fogadnak a gésaházakban. Néhány éve azonban engedélyezték, hogy ha nem is a gésák, de a tanoncok, a maikók fogadhatnak külföldi turistákat, hogy megmutassák kis tudományukat. Némelyik utunk során mi is meghívunk egyet egy vacsora esten, ahol néhány percet táncol nekünk, majd fotózkodik, lehet tőle kérdezni és elmeséli az életét. Garantáltan eredetiek, nem pedig unatkozó, beöltözött diáklányok, akikkel sok fele találkozni Japánban.

Shirakawa-go – a sajátos japán építészet, a gassho-zukuri otthona

Kanazawának búcsút intünk és Gifu prefektúra felé vesszük az irányt. Benn mélyen a hegyek között található néhány, a Világörökség listájára is felvett falucska, az ú. n. gassho-zukuri építészet gyöngyszemei. Az általunk preferált kis falut Shirakawa-gonak hívják. Nádfedeles parasztházak sorakoznak itt, pontosan úgy, ahogyan több száz évvel ezelőtt. A házak előtt kis parcellák elárasztva vízzel, hogy a család megtermelje a maga kis rizsadagját. Természetesen Shirakawa-go ma már a turizmusból él, így néhány kisebb étterem és ajándéküzlet is működik ezekben a házakban. Néhányat ma is laknak, de a lakók nagyobb része már a falu új részén él a modernebb épületekben. Érdekes történet, hogy valamikor errefelé selyemhernyó tenyésztéssel foglalkoztak családok, némelyik látogatható házban meg is lehet tekinteni a selyemhernyó tenyésztéshez szükséges munkaeszközöket. Ha másért nem, csak ezért a faluért érdemes ellátogatni japán ezen részére is. A kedves olvasóknak itt most elárulom (hátha az arra illetékesek is olvassák) van egy nagy álmom. A téli Japán. Majdnem ötvenszer jártam Japánban és télen még sohasem. Mikor kint éltem, az délen volt, nagyon-nagyon délen Okinawán, és a téli Japánt még soha nem láttam. Na most tessék beütni a keresőbe: Shirakawa-go winter night. Ugye érthető, hogy miért szeretném?

Shirakawa-go

Takayama – fürdőváros, ahol megelevenedik a középkor hangulata

Harmadik városkánk Takayama. Takayama a maga nemében egyedülálló középkori városrésszel rendelkezik, ahol kellemes sétát tehet az ember. A sok érdekes, számunkra sokszor ismeretlen dolgot áruló kis üzlet között megbújnak hagyományos éttermek, ahol ki lehet próbálni a környék nevezetes ételét, a Hida-marhát. A középkorban ezt a környéket Hida-prefektúrának hívták, innen az elnevezés. Nem olcsó, de annál finomabb (viszont sokkal olcsóbb a világhírű Kobe-marhánál). Takayama ad otthont Japán egyik leghíresebb fesztiváljának, melyet évente két alkalommal, tavasszal és ősszel rendeznek meg. Ekkor hatalmas, kerekeken guruló ú. n. yatai-ok mennek körbe a városon az ünneplő tömeg közepette. De Takayama mégis teljesen másról híres. Fürdőváros. Onsenek, hagyományos japán fürdők sorakoznak a városban, mi is egy ilyen helyen szállunk meg éjszakára. A japán fürdő ugye nem azonos az európaival, mi itthon beleülünk a kádba és megmosakszunk benne. A japán fürdő csak magunk áztatására szolgál. Ennek megfelelően előtte jól lemosakszunk és meztelenül (fürdőruha is tilos) ülünk bele a sokszor forró vízbe. Uraim rossz hírem van, a nőknek és a férfiaknak külön fürdőrész van kialakítva. Vannak ugyan Japánban még elvétve néhány eldugott helyen közös fürdők, de oda mi sajnos nem jutunk el.

Legközelebb az alábbi utazásunk során fedezheted fel a helyszíneket: “Momiji: A japán vidék csodái – őszi nagykörút” 

Szerző: Jándi Attila