Unzen-Amakusa Nemzeti Park

Az Isten háta mögött…

Móricz Zsigmond művénél nem is találhattam volna találóbb alcímet a mai beszámolómhoz, amely több értelemben is kapcsolódik majd a jól ismert mondáshoz. Először talán helyileg nézzük meg hol is található ez a csodálatos nemzeti park, amely földrajzilag elég messze került a klasszikus japán nevezetességektől.

Kyushu általában nem szerepel az először Japánba látogatók listáján, ám ha mégis beiktatják a mai és az ősi fővárosoktól viszonylag távol eső főszigetet, elsősorban Fukuoka és Nagasaki a jellemző úticél. Az Unzen régió Nagasakitól mindössze néhány kőhajításnyira délkeletre található a Shimabara-félszigeten. A régió nevét egy máig is aktív vulkánról kapta, az Unzen hegyről. Eredetileg csak ez a terület tartozott a nemzeti parkhoz, majd 1956-ban kibővítették a Yatsushiro-tengeren elhelyezkedő Amakusa szigetcsoporttal. Viszonylagos elszigeteltségének köszönhetően garantáltan nem fogunk úton-útfélen turistákba botlani a több mint száz sziget egyikén sem. Említettem hogy ez volt Japán első nemzeti parkja? Mármint az Unzen egyedül?

Nézzük először az Unzen régió nevezetességeit, melyek közül első helyen a nem túl fantáziadús névre keresztelt Unzen Onsen fürdőváros áll. Itt szinte minden négyzetkilométeren találkozhatunk egy Unzen nevezetű bármivel. Gyanítom sokakat keresztelnek Unzen névre ezen a környéken, de ez puszta feltevés részemről, inkább maradjon köztünk.

Egykor meghatározó templomváros volt, mára azonban egyértelműen gyógyfürdőinek köszönheti népszerűségét, melyek közül a legforróbbakat “jigoku” magyarul pokol névvel illetnek. Sajnos az itteni jigokuk súlyos történelmi teherrel bírnak, ugyanis sok keresztény mártír lelte halálát a pokoli forró vizekben, miután leverték a híres, hírhedt Shimabara-Amakusa Felkelést 1638-ban. Mivel a lázadók kivégzésére elég forrók voltak az itteni jigokuk, a fürdőzésre kevéssé javasolt kategóriába sorolnám őket, ugyanakkor a város bővelkedik kellemes hőmérsékletű onsenekben, amelyek kellemes kikapcsolódást ígérnek. Természetesen sokan érkeznek az Unzen-hegy miatt, illetve a környék egyéb hegyeinek megmászására, bebarangolására. Meglehetősen érdekes, néhol apokaliptikus tájra emlékeztet az Unzen régió, ez elsősorban az aktív vulkanikus tevékenységeknek köszönhető. 1991-ben 43 ember vesztette életét egy kitöréskor.

Dél felé haladva a félsziget nyugati partján érdekes nevű helységre bukkanhatunk. Obama Onsen megszólalásig hasonlít Unzen Onsen-re, ami a földből feltörő gyógyvizeket illeti. Itt a városképhez szorosan hozzátartozik az innen-onnan magasra csapó gőz és kénes bűz, de ez itt tényleg nem zavaró, egyszerűen csak része az istenadta infrastruktúrának.

A Shimabara-félsziget déli pontjáról komppal juthatunk át az Amakusa-szigetek legnagyobbikára, Shimoshima-ra. Shimoshima egyébként nem csak hajóval érhető el Kyushuról, Kumamoto prefektúra nyugati részével hidakon keresztül is összeköttetésben van. A hidak szerelmeseinek melegen ajánlom a szigetcsoportot, hiszen több sziget között is átkelhetünk ily módon. Pompás érzés mondhatom. Az Amakusa-szigeteken nincs olyan kiemelt látnivaló, mint az Unzen régió, város, hegy, vulkán, és ki tudja még mi viseli ezt a nevet ott a Shimabara-félszigeten. Itt sokkal inkább a vidéki Japán hangulata ejti rabul a látogatókat. Nincsenek nagyvárosok, sőt kicsiből sem sok. Kis településeken élnek itt az emberek, jórészt földműveléssel, halászattal foglalkoznak. A szigeteken ugyan nincsenek magas csúcsok, de a felszín erősen tagolt, sík vidékből nem sok jutott a földből élőknek, gyakran alkalmazzák a teraszos földművelést. Olyan, mintha megállt volna az idő Japán délnyugati szegletében. Ugyan hol találunk még olyan helyet a felkelő nap országában, ahol a főút mellett, napon száradnak a frissen fogott polipok?

Isten háta mögötti hely ez, mégis ezer szállal kötődik a keresztények Istenéhez. A XVI. században érkeztek az első keresztény hittérítők Japánba. Kyushu volt a kapu, amelyen a kereszténység bejutott az országba, majd viszonylag rövid és mérsékelt hódításba kezdett. A XVII. században végül betiltották, és üldözni kezdték az új vallást, a “kirishitan”-okat pedig kötelezték a felvett kereszténységük megtagadására. Akik nem voltak hajlandók új hitük feladására, általában kivégzésre számíthattak. A csekély számú kereszténység illegalitásba vonult, amelynek legnagyobb bázisa Nagasaki környéke, és az Amakusa-szigetek voltak. Tomioka kastélyában élt Terasawa Katataka, aki annyira ellehetetlenítette az itt élő keresztények, földművesek, roninok életét, hogy az később a már említett Shimabara-Amakusa Felkeléshez vezetett. A japán történelem egyik legkomolyabb lázadása volt ez, de végül a felkelést leverték, a lázadókat kivégezték. Az Amakusa-szigeteken nagyon sok keresztény emlékre bukkanhatunk, utunk során több keresztény templomot is meglátogathatunk. Japán keresztényei a “kirishitan”-ok, éppen ezen a vidéken keresték Istent, ezen a vidéken adták vérüket Istenükért. Éppen itt, az Isten háta mögött…