Kyushu, a vulkánok földje - 1. rész

Kyushu hírhedt vulkánja: az Aso-san

Igyekszem továbbra is Japán kevésbé ismert nevezetességeit, tájait bemutatni a kedves olvasóknak, néha azonban érdekes kettősségbe ütközöm. A ma bemutatásra kerülő vulkán sok rekordlistára kívánkozik fel nemzetközi viszonylatban is, ám a külföldi turisták körében szerény népszerűségnek örvend. Ennek egyik oka biztosan Japán szent hegye a Fuji, amely minden más tűzhányót a háttérbe szorít, másik oka talán a földrajzi elhelyezkedése lehet.

Kyushu sajnos (vagy szerencsére) elég messze került a 3 nagy nemzetközi repülőtértől, ritkán szerepel a rövid időre Japánba érkezők listáján. A belföldi turizmus persze egészen más képet fest, rengetegen jönnek kirándulni a tűzhányók és forró onsenek szigetére. Kyushu bővelkedik híres, sőt hírhedt vulkánokban, ám ezúttal egy méreteiben is egyedülálló tűzhányó kerül bemutatásra. Hölgyeim és uraim, fogadják szeretettel a világ legnagyobb aktív vulkanikus kalderáját, Japán legnagyobb aktív vulkánját, a messzi Kumamoto tartomány ősi szülöttjét, a 300.000 éves Aso-san-t.

Talán nem mindenkinek egyértelmű a kaldera szó jelentése, ezért megpróbálom viszonylag egyszerűen elmagyarázni hogy miben is különbözik a kaldera a krátertől. Legegyszerűbben a szuflé sütésével tudnám szemléltetni a kaldera kialakulását, amely a rosszul sütött felfújt “felrobbanásakor”, majd magába roskadásakor jön létre. Ilyenkor a szuflé belseje összerogy, közepén egy katlan keletkezik, amelyből fortyogva folyik ki a finom folyadék. A konyhában könnyedén átélhetjük ezt a kellemetlen eseményt, de a természetben ritkábban történnek ilyen csodák. Valahogy így kell elképzelni az Aso-san vulkanikus kaldera születését is, ám az ő esetében van még egy csavar a dologban, mégpedig a késői születésű Aso-san maga.

Mintegy 300.000 évvel ezelőtt kezdett komoly sütögetésbe az anyaföld Kyushu ezen részén, majd nagyjából 90.000 évvel ezelőtt sikerült túlsütni a szuflét olyan mértékben, hogy a felfújt felrobbant, teljesen magába roskadt, és kialakult egy kb. 25 kilométer átmérőjű, 120 kilométer kerületű tó. Az ilyen jellegű földmozgások még régen is gigantikusnak számítottak, képzeljük csak el ha ma egy ekkora terület horpadna be a földbe. A fölfoghatatlan energiájú földmozgások azonban tovább folytatódtak, és később a kaldera belsejében 5 vulkanikus csúcs emelkedett a magasba. Név szerint – Neko, Taka, Naka, Eboshi, és Kishima.

Úton a Naka kráterhez

Füstölgő Naka kráter

Tulajdonképpen ezt az öt csúcsú hegyet nevezzük Aso-sannak, amely a régi vulkán összeomlott közepén található. A tó idővel kiszáradt, az emberek pedig szép lassan birtokba vették a vulkanikus katlant, mostanára nagyjából 70-80.000 embernek ad otthont az összeesett szuflé belseje. Csak halkan jegyzem meg, hogy a felfújtas hasonlatom talán megállja a helyét az események szemléltetésére, de volumenében nem is állhatna távolabb a két dolog egymástól. A magába omló vulkanikus katlan döbbenetes méreteire két különböző módon is kísérletet teszek. A nem általam kiszámított adatok alapján, mintegy 600 köbkilométernyi tömegű föld változott át katlanná, ami őszintén szólva nem sokat mond a kisebb mértékegységekhez szokott emberfiának. Mindjárt tisztábbá válik a kép, ha ezt a száraz számot átváltjuk vulkánná, és azt a hihetetlen eredményt kapjuk, hogy a kaldera volumene nagyjából megegyezik Japán szent hegyének volumenével. Így talán már megdöbbentőbb képet fest Aso-san vulkanikus katlana, amely negatív Fujiként horpadt Kyushu szent földjébe. Ezért sántít kicsit a felfújtas hasonlatom, hiszen ki hallott már egy Fujinyi szufléról?!

Nagyon furcsa érzés a kaldera pereméről szemlélni a tájat, amely elsősorban füves mezők, legelők, és termőföldek váltakozásából áll, középen pedig ott magasodnak Aso-san vulkanikus csúcsai. Ahogy leereszkedünk a katlanba még furcsább érzés keríti hatalmába az embert, hiszen nincsenek fák az előttünk magasodó hegyeken. Csupa kopasz vonulat és hegygerinc tárul elénk, meglehetősen szokatlan látvány a legtöbb japán hegyhez képest. Az egyik legérdekesebb látvány Aso-san csúcsai mellett, a mindössze 50 méter magas Komezuka.

Komezuka egy geometriailag is tökéletesnek nevezhető vulkán, szabályos kúp alakkal és szinte tökéletes kör alakú kráterrel. Japán legcukibb vulkánjának tartják kis mérete és szabályos alakja miatt. Az öt csúcs közül Taka-dake a legmagasabb 1.592 méterrel a tengerszint fölött, ám a nagy látványosságot mégis Naka-dake jelenti, amely máig is aktív tevékenységet folytat. Naka-dake az egyetlen csúcs az öt közül amelyhez felvonót építettek, pontosabban a rendszeresen fortyogó kráterhez tudunk eljutni ily módon, ha a lépcsőzés nehezünkre esne. Hatalmas beton építmények is vannak a felfelé vezető úton, amelyek menedékül szolgálhatnak váratlan kitörés esetén, ahogy ez már a múltban megtörtént sajnos. Naka-dake kimondottan fortyogó kedvű vulkán, amely rendszeresen mérges gázokat enged a levegőbe. A hegyen folyamatosan mérik a különböző gázok jelenlétének, illetve mennyiségének mértékét, és toxikusabb napokon az asztmásokat, szívbetegeket fel sem engedik a kráter közelébe. A mérges gázok mértéke sajnos sokszor olyan mértékű, hogy az egész út és a felvonó is lezárásra kerül. Érdemes megnézni az aktuális állapotokat Naka-dake meglátogatása előtt, mert könnyen lehet hogy csak távoli szemlélői lehetünk Aso-san füstölgésének.

Naka-dake a távolból

Szerencsés esetben viszont egészen a kráter széléig mehetünk, ahonnan fantasztikus látványt nyújt az alattunk gőzölgő, fortyogó láva. Apropó, ez tehát a különbség a kaldera és a kráter között. A kráter tulajdonképpen a tűzhányó szája, amelyen keresztül a lávát, magmát kilövelli magából. Nekem szerencsém volt Aso-san meglátogatásakor (fogalmam sem volt, hogy a vulkán mennyire toxikus, és eszembe sem jutott hogy sűrűn lezárják a nagyközönség elől). Készültség volt ugyan, de felengedték az egészséges embereket, így személyesen is belenézhettem Naka-dake füstölgő szájába, és mondhatom ez volt az egyik legnagyobb élményem, amit tűzhányókkal kapcsolatban valaha is átéltem. Van egy másik komisz vulkán Kyushun amelyhez ugyancsak volt szerencsém aktív állapotában, de ezt majd a következő részben mesélem el.

Betonból készült óvóhely a Naka-dake felé vezető úton