A nyári időszak egyik legkiemelkedőbb eseménye a július 7-én megrendezett Tanabata fesztivál, mely Kínából eredeztethető. Az évszakokra jellemző ünnepségeket – így a Tanabata napját is – gyakran sekku (節句) néven emlegetik. Ezekből összesen 5 oszlik el az év során, és mindegyik rendelkezik egy meghatározott virággal, növénnyel. Az év első ilyen ünnepére január 7-én kerül sor, méghozzá a Jinjitsu napján, amikor a japánok rizskását fogyasztanak 7-féle fűszernövénnyel (nanakusa 七草). A Kínából származó hagyományt a Meiji korszaktól kezdve tartják ezen a napon, amikor Japán átvette a Gergely naptár szerinti időszámítást. A 7-féle fűszer amellett, hogy színesíti az ételt, állítólag jó egészséget hoz az új évre. Az alábbiak színesítik az asztalt: vízi borkóró (seri), pásztortáska (nazuna), az őszirózsafélék családjába tartozó hahakogusa, tyúkhúr (kohakobe), bojtorjánsaláta (koonitabirako), tarlórépa (kabu), valamint a retek (daikon).
Március 3-án kerül sor a következő ünnepségre, a lányok napjára avagy Hinamatsuri-ra, melynek jelképe a barackvirág. Ezt követi május 5-én, a gyermekek napja, aminek a japán íriszt tulajdonítják jelképéül. A sorban a 4. a tanabata, melyet a bambusz szimbolizál, végül az utolsó, szeptember 9-én a Chōyō no Sekku, melynek pedig a krizantém a jelképe. Utóbbiról úgy gondolták hosszú életet biztosít az emberek számára.
A Tanabata az Obon fesztivál részét képezte és körülbelül 2.000 éves múltra tekint vissza. Az írása eredetileg az Obon során, a felajánlásokhoz használt emelvény (精霊棚 – shoryodana) írásjegyeiből származik, melyekhez hozzávették a buddhista szertartások alatt használt zászló, a hata (幡) írásjegyét.
Július 7-hez egy szintén Kínából származó legenda is kapcsolódik, „A szövőlány és a tehénpásztor” története. Ebben egy hercegnő (Orihime) történetét ismerhetjük meg, aki az Ég urának lánya és aki megismerkedett egy szorgalmas tehénpásztorral (Hikoboshi). Orihime szövőtehetségének köszönhetően gyönyörű kimonokat készített, de mivel folyton munkálkodott, nem volt ideje arra, hogy ismerkedjen, így még szerelmes sem volt soha. Látván lánya szomorúságát, édesapja megengedte, hogy találkozzon a fiúval, aki a Tejút túlsó felén élt és dolgozott. A két fiatal nyomban egymásba szeretett és hamarosan egybe is keltek, de egymás iránti rajongásuk miatt kezdték hanyagolni saját kötelességüket. Orihime apja emiatt éktelen haragra gerjedt és megtiltotta a szerelmeseknek, hogy ismét találkozzanak, elválasztva őket a Tejút (Amanogawa) más-más oldalára. Ugyanakkor lánya mély bánata megenyhítette szívét és mégis engedélyezett évi egy találkozót, az év hetedik hónapjának 7. napján, abban az esetben ha keményen fog dolgozni és befejezi a szövést. Az első alkalommal amikor megpróbáltak találkozni, rá kellett jönniük, hogy nem tudnak átkelni a folyón, ugyanis nem volt híd. Orihime annyira zokogott, hogy jött egy csapat szarka, akik megígérték hogy csinálnak egy hidat a szárnyukból, így képes volt átkelni a vízen. Azt mondják, ha esik az eső Tanabata napján, a szarkák nem tudnak eljönni és a szerelmeseknek várniuk kell még egy évet, amíg újból találkozhatnak.
Ez a nap a kívánságoké is Japánban, ugyanis a bambuszokat ilyenkor színes, kívánságokat rejtő papírcsíkok díszítik már az Edo korszak óta. A bambusz az életerő jelképe, mivel erős gyökerei vannak, a növény maga pedig hihetetlenül gyorsan növekszik, ráadásul úgy vélik, hogy üreges belseje lehetővé teszi az isteneknek, hogy megpihenjenek benne.
A Tanabata avagy Csillag Fesztivál során az emberek papír kártyákra írják kívánságukat, melyekkel feldíszítik a bambuszokat. A fesztivál végén a kívánságokat a bambusz szárakkal együtt elégetik, hogy valóra válhassanak.
Korábbi írásaink:
Forrás: Japan Today
