Kagoshima jelképe: a Sakurajima
A mai napon egy igazi fenegyereket szeretnék bemutatni nektek, egy roppant megosztó vulkánt, amelyet legalább annyian szeretnek és tisztelnek, mint ahányan gyűlölnek vagy éppen félik az erejét.
Kyushu déli részén, Kagoshima prefektúrában járunk, ahol a tartomány nevével megegyező Kagoshima városa lehet a legjobb bázisunk a tűzhányó megfigyelésére. Sakurajima eredetileg egy szigeten volt a Kagoshima-öbölben, melyet nyugatról a Satsuma-félsziget, keletről pedig az Osumi-félsziget határol. Csodálatos fekvésű városról van szó, Kagoshimát nem véletlenül nevezik Japán Nápolyának. Az elnevezés persze elsősorban a vulkán közelsége miatt ragadt a városra. Na de miért is írtam múlt időben a szigetről?
Kezdjük az elején, nagyjából 22.000 évvel ezelőtt. A heves földmozgások következtében egy vulkán magába roskadása hozta létre az Aira kalderát, amelyet már Aso-san esetében is láthattunk. Sakurajima vulkánja ebben a kalderában született, mintegy 13.000 éve. Vulkánnak meglehetősen fiatal, természetében pedig egy komisz kölyökre emlékeztet. Nevét a japánok cseresznyevirágzásáról kapta (sakura), a “jima” szó pedig szigetet jelent. Ez az elnevezés egészen 1914-ig helyénvaló is volt, ám akkor hatalmas földrengések sorozata rázta meg a térséget, melyek végül a vulkán kitöréséhez vezettek. A kitörés óriási lávafolyammal járt, ráadásul ez a megolvadt kőzet hónapokig ömlött a kráterből. Ez a folyamat szép lassan feltöltötte a sziget keleti oldalán található tengerszorost, mintegy természetes hidat képezve a szárazfölddel. Így lett az egykori szigetből félsziget, de a név természetesen nem változott, az addig szunnyadó vulkán viszont annál nagyobbat.
A változás nem is lehetett volna nagyobb, hiszen a több mint száz éve szunyókáló tűzhányó azóta nem csak Japán, de az egész földgolyó egyik legaktívabb vulkánjává lépett elő. Volt olyan év, amikor közel ezer kisebb-nagyobb kitörés fűződött a mérges tűzhányóhoz. Nem egy lusta fajta. Saját tapasztalataim sem mondanak ellent a statisztikáknak, sőt… Kétszer jártam Kagoshimában, összesen 4 napot töltöttem itt, ebből mindössze egyetlen délelőtt volt “tiszta a levegő.” Személyes élményem is kettős a cseresznyevirágzásra távolról sem emlékeztető szörnyetegről. Az első találkozásunk alkalmával elátkoztam a vulkánt, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy több százezer ember él ennek a füstöt és hamut okádó vulkánnak a közvetlen közelében. A levegő csípős, nehezen lélegzem, szúr a szemem, hosszútávú életre számomra elképzelhetetlen a város. Az épületeken, a földön, az autókon, egyszerűen mindenhol vastagon áll a hamu, belepi az egész várost, az emberek pedig békésen tűrik. Mi az hogy tűrik, szeretik a tűzhányójukat. Állítólag nem mindig ilyen rossz a helyzet, van hogy maszk és szemüveg nélkül is ki lehet menni az utcára. Természetesen ez gonosz túlzás részemről, de akkor tényleg úgy éreztem hogy nem lehet együtt élni egy ilyen fenyegető természeti adottsággal. Idővel aztán én is megbékéltem Sakurajima kellemetlen velejáróival, hovatovább tisztelet ébredt bennem Ővehemenciája iránt.
Kagoshimából legegyszerűbben kompon kelhetünk át az egykori szigetre. Negyed órás hajókázással megérkezünk a vulkán közvetlen lábánál fekvő Sakurajima városkába. A kráter megközelítése elképzelhetetlen, ám felmehetünk több megfigyelő pontra is a hegyen, amennyiben nem értékelik azt veszélyesnek a szakemberek. Még a legtisztább napokon sem engednek két kilométernél közelebb a kráterhez, ezt a távolságtartást persze megérti az, aki egyszer már megtapasztalta Sakurajima félelmetes energiáját. A vulkáni aktivitás rengeteg onsent eredményezett a vidéken, ezek közül leghíresebb a Magma Onsen a kompkikötőhöz közel. Érdemes ellátogatni a Kurokami szentély bejáratánál álló kapuhoz, amelyet majdnem teljes egészében elöntött az 1914-es lávafolyam. A torii teteje áll csak ki az azóta megszilárdult kőzetből, egészen döbbenetes emléket állítva a természet mindent elsöprő erejének.
Nehéz egyértelműen pozitív vagy negatív véleményt formálni Japán legaktívabb vulkánjáról, de szerencsésnek érzem magam, hogy megtapasztalhattam Sakurajima szürreális báját. Egyszerre ébreszt bennem félelmet és bámulatot a természet ilyen vehemens megnyilvánulása, nehéz szavakkal leírni ezt az élményt, ezt a látványt. Egy dologban azonban biztos vagyok, ha valaki egyszer átéli Sakurajima dühöngését, többé nem a Fuji fog eszébe jutni a vulkán szó hallatán.
Vendégszerzőnk: Horváth Zoltán
