Említettem korábban, hogy Japánban mintegy tucatnyi eredeti, középkori vár maradt fenn. Ezek közül jónéhány sajnos nem igazán esik útba, ha a Tokió – Hiroshima turisták által leggyakrabban látogatott útvonalat nézem, viszont nagy szerencsénkre a legnagyobb és leghíresebb eredeti állapotban fennmaradt vár, Himeji könnyen megközelíthető.

A középkori, feudális Japánt felidéző várkastély a 14. században épült. Japánban mindig bajban vagyok a vár és kastély kifejezésekkel, mert ugyan alakjuk miatt sokszor várnak nevezzük ezeket az építményeket, funkciójukat tekintve viszont inkább kastélynak tekinthetőek. A japán várak ugyanis elsősorban lakóvárak voltak, kevésbé töltöttek be védelmi szerepet. A középkori Japánra nem volt jellemző az európai csatákban oly gyakori várostrom. De visszatérve a Himeji várhoz, melyet külső fehér burkolata miatt Shirasagi-jo-nak, azaz a Fehér Kócsag várának is neveznek, 1333-ban építette először az Akamatsu klán. Az évszázadok során, mint általában a japán várak számtalanszor cserélt gazdát. Valamelyik korábbi irományban már volt szó az 1600-as sekigaharai csatáról, melynek eredményeképp a Tokugawa dinasztia megalapította Japán harmadik, leghosszabb ideig uralmon lévő sógunátusát. A dinasztia alapító Ieyasu nem feledkezett el a csatlósairól és akik a csatában az ő győztes oldalán szálltak harcba, mind megfelelő jutalomban részesültek. Így került a Himeji vár Ikeda Terumasa daymyo (hadúr) kezére, aki jelentősen átépíttette és kibővítette. A himeji vár tulajdonképpen Terumasa keze alatt a 17. század elején nyerte el a mai alakját.

A vár maga egy hatalmas park közepén fekszik a vasútállomástól mintegy 20 percnyi gyaloglásra. Már messziről látszik a vár fennséges épülete, szinte uralkodik az egyébként szürke üzletekből és irodaházakból álló belváros felett. A várhoz vezető út mellett hagyományos japán kert várja az arra tévedő látogatókat. A főbejárathoz pedig a parkból kacskaringós, lépcsős út vezet fel. Bár a feladatom az, hogy Japán szép oldalát mutassam be és Himeji vára mindenképpen ide tartozik, a becsület azt kívánja, hogy a csalódottságomnak is hangot adjak. Számtalanszor látogattam meg Himeji várát és másztam meg odabent a falépcsőket egészen a legfelső emeletig és merültem el a várban berendezett kiállításon. Középkori fegyverek, szamuráj páncélok, térképek és leírások a környékbeli csatákról és az Edo-korszak japán pénzei, mind-mind rengeteg érdekességgel szolgált. Aztán néhány évre lezárták a várat és bebugyolálták felújítás miatt. A japánokat ismerve tudjuk, hogy nem fognak félmunkát végezni, tehát várható volt, hogy a felújítás évekbe fog telni. Így is történt. Mikor végre levették a várról a takaró állványt, egy felújított, rikítóan hófehér gyönyörű épület bújt ki mögüle. Tényleg tökéletes munkát végeztek az építészek. Csakhogy…. bentről eltűnt a kiállítás… nincs bent semmi…. üres az épület (legalábbis az volt a legutóbbi látogatásomkor, tavaly májusban). Kedves Japán Műemlékvédelem, Himeji város polgármestere, őfelsége és mindenki más. Kérjük vissza a kiállítást!


Himeji várkastély a felújítás előtt


Himeji várkastély a felújítást követően

Himejiben történt egy érdekes eset velem pár éve. Belefutottunk egy helyi fesztiválba. A főút vár felé eső végén pedig a japán hadsereg állított ki néhány légvédelmi ágyút. Éppen aktuális volt, mert Észak-Korea akkoriban játszott rakéta átlövősdit Japán felett. Nézelődtem egy kicsit, majd megkérdeztem az egyik katonát, mekkora annak a légvédelmi ütegnek a hatótávolsága. Vigyázzba vágta magát és kis türelmet kért. Elment a parancsnokával beszélni, majd mikor visszajött, ismét vigyázz, mondjuk nem tisztelgett ez rosszul esett… szóval közölte, hogy a felettese tájékoztat, hogy ezt sajnos nem áll módjukban közölni velem, mert titok. Majd a fiatal katona rám nézett és csendben azt mondta. A pontos neve itt van a táblán… az adatok meg az interneten megtalálhatóak. Ennyit a hadititokról.

Ha már Himejiben járunk félórányi buszozás és némi libegőre szállás után megérkezünk Japán egyik számomra legkedvesebb, szerencsére turista tömegektől mentes buddhista templomához, az Engyo-ji-hez. Maga a templom is érdekes és látványos, de ha hozzátesszük, hogy bizony itt forgatták az ”Az utolsó szamuráj” című film bizonyos részleteit, akkor végképp izgalmas helynek ígérkezik. A több, mint ezeréves templom a Shosha-hegy tetején bújik meg az erdő közepén. No és akkor lássuk a filmet. Aki ismeri, tudja miről beszélek, aki nem az meg nézze meg a filmet és tudni fogja. Szóval a film első részében járunk még, amikor is a Tom Cruise által megszemélyesített Nathan Algren kapitányt Katsumoto és emberei elfogják és a falujukba hurcolják. Katsumoto többször magához hívja Algrent és beszélgetni próbál vele, illetve egy alkalommal a családi templomban imádkozik egy hatalmas Buddha szobor előtt. Ezeket a jeleneteket vették fel az Engyo-ji-ben. Ha valaki szeretné meglátogatni a forgatási helyszíneket, akkor még Kiotóban a Chion-templomot  ajánlom, amely a filmben a császári palota helyszíneként szolgált. No és a többi helyszín? Rossz hírem van, messzire kell menni… a filmben a szent Fuji-hegyet egy új-zélandi hasonmás a Taranaki-vulkán játssza, a csaták helyszíne a Mangamahoe-erdő sok japánnak beöltöztetett maori statisztával. A falu a hegy oldalában a forgatás idejére épült fel. De ettől még az Engyo-ji mindenképp megérdemel egy látogatást!

Szerző: Jándi Attila