Kevés olyan ember van, aki még nem hallott a japánok szent hegyéről, a Fujiról. Nem véletlenül ismert világszerte, mint a szigetország szimbóluma. A Fuji a Fuji-Hakone-Izu Nemzeti Park területén található, magassága 3.776 méter, ezzel a japán szigetvilág legmagasabb hegye, egyben működő vulkánja. A műveltségükkel kérkedők előszeretettel nevezik Fuji-yamának, amit japán barátaink udvariasan megmosolyognak. A Fuji neve japán karakterekkel leírva: 富士山, a harmadik karakter maga a hegy. Ennek a karakternek valóban van yama olvasata, de ezt csak akkor használjuk, ha a szó önmagában áll. A helyes kiejtés így Fuji-san (a japánul tanulók most felkapják a fejüket, hogy vajon mi köze ennek a san-nak, a japánok által használt hivatalos megszólításhoz, mint pl. Suzuki-san… hát semmi). Maga a Fuji jelentése a homályba vész. A japán karakterek egy része, a kanjik ú. n. ideogrammák, fogalmat jelentő írásjelek, tehát az írásjegyből lehet következtetni a szó jelentésére. A kanjik kínai eredetűek, tehát egy japán turista Kínában az étteremben tudni fogja milyen húst rendel, még ha nem is tudja azt kínaiul kiejteni. A Fuji viszont különleges eset. A két fent említett karakter közül az első (富) gazdagságot jelent, míg a másik (士) harcost, katonát. Mi köze tehát a Fujinak a gazdag katonához? Semmi, a hegy ismeretlen eredetű nevére hangzás után helyeztek oda két írásjelet, így a Fuji azon kevés kifejezések közé tartozik, ahol az írásjegy nem utal a szó jelentésére. Ezt atejinek hívjuk. Na de akkor mégis mi lehet a Fuji jelentése? Létezik egy régi kifejezés, magyarul fonetikusan átírva Fúcsi, ami Kamui Fuchi, a tűz istenének nevéből ered. Megvan! – gondolhatjuk hirtelen. Apró kis probléma, hogy Kamui Fuchi nem a japán mitológia istene, hanem a Hokkaido szigetén élő ainu népcsoporté. Ainuk pedig jelenlegi tudomásunk szerint soha nem éltek a Fuji környékén. Szóval a kifejezés eredete a múlt homályába vész…

A Fuji szent hegy, ezért felvonót soha nem fognak építeni a csúcsig. Viszont mászható, egyszerű földi halandók, hegymászási tapasztalattal nem rendelkező amatőrök is meg tudják mászni, feltéve, hogy meg van hozzá a megfelelő kondi. Mindenképp csak vezetővel induljunk el, mert ha eltévedünk, az kellemetlen lesz. A mentőosztag után kifizetendő összeg szintén. A nyári időszakban van a mászószezon, ekkor turisták ezrei indulnak csúcshódításra. Azt mondják mostanában van olyan nap, mikor a Fuji csúcsára vezető út nagyjából egy nagyváros főutcájának forgalmát bonyolítja le. Létezik is egy japán közmondás: a Fujit mindenkinek meg kell mászni egyszer, de aki kétszer megy fel, az bolond.

A Fujit és környékét mintegy tíz év próbálkozás után csak 2013-ban vette fel az UNESCO a Világörökségi helyszínek listájára. Az állandó elutasításnak nagyon banális oka van. A Fuji – bármily hihetetlen és meglepő – de koszos. Sajnos a mászók bűne ez, egyszerűen ott hagyják a szemetet a hegyen. Miután a japán kormány garanciát vállalt a hegy tisztítására és önkéntesek napi szinten járják a hegyi utakat és gyűjtik a szemetet, az UNESCO végül rábólintott. A japánok évszázadok óta másszák a Fujit. Az első külföldi Sir Rutherford Alcock volt, egy brit diplomata, aki 1860 szeptemberében hódította meg a csúcsot. Honfitársaink közül is többen jártak már fenn.

A Fuji működő vulkán. Ugyan utoljára 1707. december 16-n tört ki, az a robbanás katasztrófális volt. A durván 120 km-re lévő Tokiót (akkoriban Edot) vastag hamufelhő lepte el napokon keresztül. Azóta a Fuji szunyókál. A gyomra viszont állandóan morog, így tulajdonképpen bármikor kitörhet. Szerencsére a japán vulkanológia a világ legfejlettebbjei közé tartozik, így remélhetőleg időben meg tudják jósolni a lehetséges kitörést és az embereket a környékről ki tudják menteni. Sajnos azonban vannak olyan kitörések, amiket a legmodernebb műszerekkel sem lehet előre jelezni. 2014. szeptember 17-én az Ontake-vulkán hirtelen, minden előjel nélkül tört ki és követelt több tucat életet. A Fuji lábánál fekszenek Shizuoka, Fuji-shi, Fujiyoshida, Gotenba és Mishima városok többek között, a környék több, mint egymillió ember otthona. A japán katasztrófavédelem olyan módszert dolgozott ki, mely szerint veszély esetén a teljes lakosságot evakuálni tudják 4-5 óra alatt. A gyerekek már kisiskolásként megtanulják mi a teendő vulkán kitörés esetén. Még sokáig ne legyen szükség a gyakorlati tudás hasznosítására.

A Fuji oldalában több barlang is található. Ezek egyike egy jégbarlang, amihez érdekes történet kapcsolódik. Meiji császárnak volt egy ú. n. jeges embere. A jeges kivágatott egy nagy darab jégtömböt a Fuji oldalából és elindultak vele Tokióba. Mire felértek a császári udvarba a tömbből mindössze néhány kocka maradt, melyet őfelsége szájába véve élvezettel elszopogatott.

Végül egy szomorú történet. A hagyomány szerint a középkorban a magukat tehetetlennek érző idős emberek, hogy ne legyenek tovább a család terhére a Fuji lábánál lévő Aokigahara-erdőbe vonultak el, ahol kínok közepette éhenhaltak. A hagyomány szerint ezért az erdő szellemekkel van tele. Ma már természetesen nem történik ilyen, viszont ha a környéken eltűnik egy ember, ez az első hely, ahol elkezdik keresni. Minden évben jó néhány embert találnak itt, aki ebben az erdőben vetett véget az életének.

Szerző: Jándi Attila