Nikko: A napfény városa és a shogun nyughelye

Nikko, a Napfény városa. Egy 80 ezer lelket számoló kisváros Tochigi prefektúrában a hegyek között. Meglepő módon egyébként Nikko Japán egyik legnagyobb városa területileg, nagyobb, mint Tokió vagy éppen Oszaka. Ennek egyszerű oka, hogy a városhoz csatolták a környékbeli hegyvidéket közigazgatásilag.

Nikko már a 8. században jelentős szerepet töltött be a japánok életében. Ekkor érkezett ugye Japánba a buddhizmus Kínából némi koreai kanyarral, és Japán különböző területein kezdtek el buddhista központokat kiépíteni. A kiválasztott területek egyike lett Nikko, amely ekkor még csak egy kis falunak számított. Egy Shodo Shonin nevezetű buddhista pap alapította itt meg a máig fennálló Rinno-templomot 766-ban. Igazi hírnevet és jelentőséget viszont csak a 17. században kapott Nikko.

1601-ben miután a sekigaharai csata után a a ragadta magához a hatalmat Tokugawa Ieyasu lett a shogun a szigetországban. Ieyasu 1616-ban hunyt el, utána fia Hidetada vette át az ország irányítását. Édesapja emlékére építtetett egy szentélyt, a Tosho-gu-t. Maga a szentély erősen kínai mintára épült, míg a japán buddhista templomok és shinto szentélyek egyszerű, letisztult stílusban készültek, addig Kínában a templomok rengeteg díszítést kaptak. Nos ilyen lett a Toshogu-szentély is, amely összesen 42 épületből áll. Én némi malíciával csak „japán barokk”-nak szoktam nevezni. A főszentélyt Tokugawa Ieyasu lelkének szentelték. A shogun testét is itt temették el, sírjához a szentély mellett egy lépcső vezet fel.

A Tokugawa-címer, a háromszirmú mályvarózsa

Mikor belépünk a komplexumba a bejárat mellett két zuijin szobor foglal helyet, ők a szent hely őrzését végzik kezükben egy-egy íjjal. Odabent rögtön épületek sorai találhatóak, a harangtorony, a dobtorony, az istálló többek között. Az egyiken láthatjuk a három majom domborművét, akiktől a híres „Ne szólj, ne hallj, ne láss” kifejezés ered. Az egyik főkapu a Yomeimon, melynek bal oldalán áll az „Üvöltő Sárkány csarnoka”. Korabeli építészeti bravúr ez az épület. A plafon közepére festett sárkány alá állva két fadarabot összecsapva (nekünk nem szabad, de a papok bemutatják) hirtelen morajlás keletkezik, innen az „Üvöltő sárkány” kifejezés. Ha viszont akár csak egy méterrel is odébb állunk, ez a jelenség már nem tapasztalható. A kapun belépve szintén baloldalt egy kisebb épület tárolja a mikoshit. A mikoshi egy hordozható szentély, melyen a shinto hagyomány szerint az istenségeket szállítják. Jobb oldalt viszont egy kisebb kapu található, rajta az „Alvó macska”, melyet egy Hidari Jingoro nevű művész készített. A „hidari” balt jelent, állítólag a többi művész olyan féltékeny volt rá, hogy levágták a jobb kezét, ezért csak a ballal tudott dolgozni. Igaz vagy sem, soha nem fogjuk megtudni. Annál is inkább, mert néhány történész szerint Hidari Jingoro nem is élő személy volt, csak az évszázadok során alakult ki a macskát készítő művész mítosza.

A macska mindenesetre ott van, és természetesen köré is kiépült a legenda. Ieyasu lelke a macskában él tovább, aki maga is megvilágosodott, hiszen magát Ieyasut is Yakushi Nyorai, a gyógyító Buddha (a hinduizmusban Bhaisajyaguru a megfelelője) földi megtestesítőjének tartják. Egy biztos, a macska alatt belépve a lépcsőkön át leróhatjuk a tiszteletünket a japán történelem egyik legnagyobb alakjának sírja előtt. Végül a főépületbe belépve meg lehet tekinteni a szentély főoltárát, Ieyasu shogun lelkének nyughelyét (de akkor hogy él tovább a macskában?).

Nikko persze másról is szól. Ebben a városban található a Tamozawa császári villa. A második világháború során mikor Tokyo-t folyamatos bombázások érték, a császári családot ki kellett menekíteni. Lehetőleg titkos helyre, ahol nem találja meg az ellenség. Az akkor trónon ülő Hirohito császár és családja itt töltötte idejét, biztonságban. A tavaly lemondott császár Akihito, a jelenlegi uralkodó Naruhito édesapja még töltött itt két évet kisgyermek korában. Láthatjuk a császári hálót, ahol döbbenten vehetjük tudomásul, hogy a császár és családja ugyanolyan puritán körülmények között élt itt, mint az átlag japánok. Persze ez csak a mi európai értékrendünknek puritán, nekik ez a természetes. Úgy hírlik, Tokióban a jelenlegi császári palotában is tatamis szobában alszik az uralkodó. Igaz-e, nem tudom, nyilván nem lehet bemenni.

Mint említettem, Nikko az egyik legnagyobb területű város, hiszen a környék, ami egy nemzeti park is a városhoz tartozik közigazgatásilag. Mintegy félórányira hegyre fel és hegyről le található Nikko kedvenc pihenőhelye a Chuzenji-tó és a Kegon-vízesés. Ha szerencsénk van, találkozhatunk itt japán makákókkal, mondjuk kicsi rá az esély. Ők azok a majmok, akik inkább kerülik az ember közelségét.